A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

10. Fejezet

Jongdae

Elbambulva meredtem magam elé, néha a markomban hetykén tartott mobilra sandítottam, hogy lássam, Yixing üzent-e. Mondta, hogy ír, ha elindult a szobájából, bár nem mintha annyira készültem volna a randinkra. Az újabb kamu randinkra. Próbáltam úgy felfogni, hogy két haver elmegy együtt szórakozni, de kurvára nehezen ment. Mert Chanyeol nem hagyta, hogy elvonatkoztassak.

- Igazán megerőltethetnéd magadat - nézett végig rajtam. - Csak egyszer. Csak egy egészen hangyafasznyit.

Követtem a tekintetét, viszont én nem találtam semmi kivetnivalót magamon. Mármint nem öltöztem ki. Nyilvánvaló okokból. Egy egyszerű szürke pulcsi volt rajtam, fehér pólóval alatta és az egyik szokásos fekete gatyám. Ez nem amiatt volt, hogy nem volt igazi a randi. Amúgy sem adtam magamra ilyen szempontból soha. Nem mintha mással gond lett volna emiatt. Minseok is felszedett a hétköznapi szereléseim ellenére.

- Nem tartozik rád, hogy mit veszek fel erre az alkalomra - morogtam hűvösen. Akkor se mondom ki hangosan, hogy randi, ha fegyvert tartanak a fejemhez. Nem.

- Végül is - rántotta meg a vállát, aztán elvigyorodott. - Könnyű levenni.

- Anyád! - épp hozzávágtam volna a telefonom, amikor az megrezzent. Jön Yixing. - Jó hamar megbékéltél vele - szólaltam meg egykedvűen, miután gyorsan visszaírtam Yixingnek.

- Persze. Nem ő bántott meg és remélem, nem csak kamuztál - baszki -, hogy megvédd. És igazad volt, helyes. Nagyon is! Ha még jól is bánik veled, azt csinál veled, amit akar az este - Baszd meg, Chanyeol!

Baekhyun

Szerintem vagy tíz éve nem volt olyan, hogy fingom se volt, mi a szart csináljak péntek este. Legtöbbször Yixinggel voltam, vagy épp barátokkal, vagy a barátnőmmel. Erre egy pillanat alatt egyedül maradtam. Nem sajnálom. Az exemért nem kár, Yixing meg szórakozzon csak jól. Ezért tepertem. Úgyhogy ajánlom neki, hogy ő is teperjen.

Majdnem megölt, amikor a kezébe nyomtam egy óvszert. Nekem dobta. Kicsit fura volt. Elrejtettem a kabátja zsebében. Király vagyok, ugye? Azért bízom benne, hogy egy csók ma már csak összejön nekik. Rossz nézni, ahogy pirulgatnak itt jobbra-balra, azt nem történik semmi.

Rögtön felültem az ágyon, mihelyst meghallottam az első koppantást a szobám ajtaján. Édesanyám lépett be rajta és azonnal tudtam, hogy szarban vagyok. Mosolygott, miközben leült az ágy szélére. Ezt nem szokta. Meg úgy semmit se. Rábasztam.

- Holnap lesz a Park család rendezvénye - lassan bólintottam és visszafogtam minden magamból kikívánkozó szót. Túltettem rajta magam. Elmegyek és Yixing is jön velem. El kéne hívni Jongdae-t is. - És arra gondoltunk...

- Igen? - Igen, rábasztam. Az egy sunyi mosoly volt az előbb.

- Lesz ott olyan lány is, akit mi is kinéztünk és-

- Oh, istenem! Mondtam, hogy nem akarok vakrandizgatni! - csattantam fel dühösen, majd szinte leugrottam az ágyról és idegesen kezdtem el köröket róni a hatalmas helyiségben.

- Nem vakrandi. Még csak nem is randi. Csak annyit kérünk, hogy beszélgess kicsit velük. Ismerkedj. Talán lesz, aki tényleg megtetszik.

Jongdae

Örültem neki, hogy Yixinggel legutóbb tisztáztunk mindent, így leszámítva, hogy én kevertem magunkat megint ebben a szituációba, nem éreztem kényelmetlenül magam. Addig, amíg be nem kopogott és Chanyeol ki nem nyitotta az ajtót. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, szállt az ajtóig, hogy ő nyithassa ki.