A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

14. Fejezet

Baekhyun

Óriási fintorral álltam meg a hatalmas terem egyik ajtajában. Elérkezett hivatalosan is a vacsora ideje. Nyolc-tíz fős, kerek asztalok voltak elhelyezve mértani pontossággal a helyiségben, hófehér terítőkkel és feldíszített székekkel. A terítés úgy verte vissza a lámpák fényét, hogy kis híján megvakultam, de inkább befogtam és nem tettem semmilyen megjegyzést.

Eljutottam idáig. Már csak a kajálás volt hátra és túl voltam az exemmel való találkozáson is. Megeszem, amit elém tesznek, iszok még, aztán lelécelek. Azt, hogy egyedül, vagy Yixinggel, esetleg Yixinggel és Jongdae-val, még nem tudom. Nem is érdekel, csak leléphessek.

- Ez rengeteg ember - rá se néztem Jongdae-ra, csak automatikusan bólintottam. Kurva sok ember.

Pilláim megrezzentek, ahogy mellém ért, s felkarja az enyémhez simult. Valahol örültem neki, hogy már nem csak Yixing volt a társaságom, ám azzal kapcsolatban gőzöm sem volt, hogy érzek, hogy ismeri az egyik Park gyereket. Szobatársa a Park srácnak, hogy pontosak legyünk.

Felnyögött és fura hangot adott ki, mire végre rápillantottam. Sápadtan meredt az egyik irányba, majd az alsó ajkát rágcsálva előbb rám, azután a kicsivel mögötte álló Yixingre sandított. Szótlanul, pusztán a pillantásukkal beszélgettek már megint. Erre én akkor se lennék képes, ha fegyvert fognának a fejemhez, még Yixinggel sem. Ezeknek meg pár hét leforgása alatt ilyen szoros lett a kötelékük. Nos, örülhetsz, Baekhyun, tényleg sikeresen megtaláltad Yixing másik felét.

Jongdae

Kizárt, hogy odaüljek Chanyeolék asztalához. Azok után nem, ami volt Minseokkal. Merthogy ő is ott kapott helyet. Meg a menyasszonya. Természetesen. Akkor sem vagyok hajlandó rá, ha megfenyegetnek. Soha. Semmilyen körülmények között sem. Inkább a koleszig rohanok.

Nem voltam büszke magamra, azonban muszáj voltam szabadulni ettől, úgyhogy bevetettem a legszebb szempilla-rebegtetésem és könyörögve pislogtam Yixingre. Ők Baekhyunnal távolabb kaptak helyet. Baekhyun nyilván nem cserélhet velem, szóval ő maradt.

Szarul éreztem magam, miközben Yixing elmosolyodott, biccentett és, ahogy elsétált mellettem, megérintette a kezem egy másodpercre. Szar alak vagyok. Nagyon.

- M-Mi? - Baekhyun értetlenül kapott Yixing után, de kamu barátom villámgyorsan elszlalomozott az asztalok között. - Most mi a fasz van?

- Gyere! - szóltam oda csöndesen neki és még óvatosan megfogtam a zakója ujját is, hogy úgy húzzam magam után a helyünk felé. Tisztáznom kell Baekhyunnal a dolgokat, szép sorjában.

Kellemetlen szájízzel ültem le Yixing székére és a névtábláját sebesen bedobtam az asztal alá. Az utóbbi időben rohadt sok fos szituációban voltam és, bár lehet, nem ez az első, de tuti dobogós. Végül is talán első lesz, attól függően, hogy alakul ma Baekhyunnal. Elmondok neki mindent. Itt-ott ferdítek majd, igen, de csakis Yixing miatt. Őt nem keverhetem szarba. Úgy fogom csűrni-csavarni a történetet, hogy ő ne jöjjön ki rosszul belőle. Csak egy srác lesz, aki azt hitte, valóban randizik velem, én meg átbasztam. Bőven elég, ha Baekhyun egyikünket gyűlöli meg egy életre.

Baekhyun

Kellett egy kis idő, hogy észrevegyem magam, de egyre sűrűbben néztem a mellettem ülő Jongdae-ra. Nagyon rosszul festett. Hullafehér volt és csak bökdöste az egyébként pazar ételeket. Néha összevágott ezt-azt, ám ha jobban megfigyelte az ember, igazából nem evett valami sokat, csak egy-egy falatot alkalomadtán. Ötletem se volt, mi a gond, mert Yixinggel, ugyan messze volt tőle, nem váltak el rosszban, vagy ilyesmi. Csak nem értem, miért nem én cseréltem vele, hogy ők együtt lehessenek. Vagy esetleg... Szakítottak?