A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

3. Fejezet

Baekhyun

Az ötletem, miszerint ezentúl kurva jó barátja leszek Yixingnek és összehozom azzal a sráccal az Elyxion-ból, gyakorlatilag azonnal megdőlt, amint realizáltam, nemhogy azt se tudom, hol keressem, még csak a nevéről sincs fingom se. Örülhetek, hogy még az arca nem halványult el. De az is tuti hamarosan megtörténik. Kb három másodpercig láttam, szóval... Villámgyorsan találj ki valamit, te balfasz!

Zavart vigyorral ejtettem a tollam a füzetre, mikor észrevettem, hogy körülöttem mindenki engem bámul. Idegességemben fel sem tűnt, hogy dobolok vele. Jelenleg bárhol máshol jobb lett volna, mint marketingen ülni, de hát, az egyetem, az egyetem és bár a szüleim szarnak rám, azért jó lenne előbb-utóbb egy diploma, hogy leléphessek tőlük. Ha apám még egyszer szóba hozza, hogy én veszem át az egyik céget, kiugrom innen, a harmadikról.

- Baekhyun! - kábán kaptam jobbra a fejem a kiáltásra. - Mi az isten van veled? Péntek óta olyan vagy, mint aki azt se tudja, merre van arccal - Nos, Yixing, néha tényleg nem tudom, de ezt nem kötöm az orrodra.

- Neked, kis eminensnek, biztos rohadt érdekes minden, ami elhangzik eme falak között, viszont én lassan kitépem a hajam - Yixing megforgatta a szemét és az ajtó felé bökött.

- Túl szép a hajad ahhoz - kuncogva simított végig a fejemen, mire karba fontam a kezeimet. Ajánlom is neki! Foglalkozok is vele eleget!

- Világossá tetted évekkel ezelőtt, hogy a szíved zárt előttem, úgyhogy ne flörtölgess itt velem!

Jongdae

Egész hétvégén sötét felhők köröztek fölöttem. Körülöttem. Mindenhol. Eléggé magam alá zuhantam a Minseokkel történtek után. Mármint félreértés ne essék, még mindig nem az zavart, hogy ennyi volt, hanem az egésznek a körülményei. Most komolyan azt hitte, hogy a csaj háta mögött majd összejárok vele?! Mégis mi a fasznak néz?!

- Köcsög... - ilyen és ehhez hasonló, vagy éppen még csúnyább, megjegyzések csúsztak ki csak úgy random mód belőlem. - Rohadék!

- Jesszus, Jongdae! - Chanyeol sebesen kapta el a csuklóm, mielőtt még a könyvem is elszáll valamerre. Olyan feszült voltam, hogy a remegés, illetve kapkodás szavak nem is írhatták le. Minden kiesett a kezemből, vagy el se jutottak a markomig, csak leestek itt-ott. - Mi a franc van veled már napok óta?

- Semmi! - csattantam fel zaklatottan. - Semmi, mi lenne?!

- Nos, hacsak nem változtatni akarsz a mindig nyugodt és körültekintő éneden, akkor, amit most csinálsz, az enyhén fura.

- Nekem nem lehet szar időszakom? - idegbetegként hajítottam a táskámba a délutáni óráimhoz szükséges cuccokat, aztán a szobánk ajtajához viharoztam és gyorsan el is húztam. Jobb így. Meg kell nyugodnom. Chanyeol nem tehet semmiről. Leszámítva, hogy ő mutatott be Minseoknak. Faszom!

Chanyeol nővére és Minseok évfolyamtársak voltak még bőven előttünk ugyanezen az egyetemen. Amikor, mint szerény kis ösztöndíjas diák, a nagymenő Park vállalatcsoport örökösének a szobatársa lettem, egyenes utam lett a gazdagok társaságához. Chanyeol, a tévhitekkel ellentétben, meglepően jófej és tényleg bírom őt. Nem játszik meg előttem semmit, de elismerem, amikor visszakerül az ő közegébe, más. Eszembe se jutott a kőgazdag Kim Minseokkel kezdeni ebben a közegben. Ugyanakkor, mikor csak ketten voltunk... Más volt ő is. Csak úgy titkolja, hogy meleg, hogy arra szavak sincsenek.

Baekhyun

Vigyorogva csúsztam kissé előrébb a székben, közben beleharaptam az ebéd szerepét betöltő szendvicsembe. Úgy szuggeráltam Yixinget, hogy ha amúgy éreztem volna szégyenérzetet biztos zavart volna, de nem éreztem, úgyhogy rohadtul nem érdekelt. Barátom mögött nem sokkal ült egy lány, aki félreérthetetlenül stírölte őt. Itt a lehetőségem!