A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

20. Fejezet

Baekhyun

Agyhalottként pislogtam Jongdae-ra, karjaim lecsúsztak róla és csak bámultam rá. Többre képtelen voltam. Totál leállt működni az agyam. Mindenem. Én... Ezt biztos nem jól hallottam. Mi az, hogy... Sosem jártak?!

- M-Mi? De...

- Jól hallottad - Nem. Az nem lehet. - Nem volt köztünk semmi. Csak... Segítettünk egymásnak.

Egyre csak száguldoztak a gondolatok a fejemben és egyszerűen akárhogy próbáltam, egy értelmeset sem találtam, aminél megállhattam volna. A szívem kínzó dobogása mindent elnyomott. Életemben nem éreztem még így becsapva magam. Átverve. Jongdae esete az egy volt, de Yixing... Hisz ő a legjobb barátom. Nem tehette ezt velem. Ő nem olyan.

Még mindig lefagyva figyeltem, ahogy Jongdae kikászálódik az ágyból és a tőlem kapott pizsamára elkezdi felvenni a vastag, szürke pulcsiját. Nem mehet el. Magyarázat nélkül nem. Azok után nem, hogy így összezavart. Összetört.

Megragadtam vékony csuklóját, mikor az éjjeliszekrényen lévő mobiljáért nyúlt és visszarántottam magam mellé. Nagy szemekkel nézett rám, tele volt fekete szempárja rémülettel. Legyen is. Hogy tehette ezt velem? Hogy tehették ezt velem?

Tepertem, hogy összejöjjön a randi közöttük, elvileg többször is voltak. Láttam, hogy néznek egymásra. Hogy viselkednek egymással. Mint, akik között valóban alakul valami. Yixingen tényleg úgy vettem észre, hogy tetszik neki Jongdae. Meg mertem volna kockáztatni, hogy kibaszott komoly a dolog. Hogy szerelmesek. Hiszen... Hiszen Jongdae nála aludt.

- Miért?

Jongdae

Ez az egy kérdése Baekhyunnak cseszett mélyre vágott. Gyakorlatilag bármire érthette. Miért hazudtunk. Miért kellett tettetni. Miért tettük ezt vele. Hangja fájdalommal teli volt, a tekintetéről meg ne is beszéljünk. Ilyen csalódott tekintetet még soha nem láttam. Ez egy életre belém égett most.

- Sajnálom - suttogtam szinte némán és óvatosan nekifutottam, hogy kihúzzam a karom a fogságából, ám azonnal rászorított. Elnyomtam egy nyögést a fájó érzés miatt, nem akartam rontani a helyzeten azzal, hogy még én játszom a szenvedőt itt, holott semmi jogom hozzá.

- Mégis mit kezdjek ezzel? Azt hiszed, ettől jobb lesz?

- Én... Én csak... - lesütöttem a pillantásom és nagyon igyekeztem, hogy ne sírjam el magam. Megint. Tudtam, hogy rossz lesz, amikor kiderül, de... Ez még a legvadabb rémálmaimnál is szarabb.

Hirtelen elengedte a csuklóm, felugrott, én pedig a meglepődéstől fenékre estem az ágyon és riadtan pillantottam a sebesen fel, s alá sétáló, inkább rohanó, alakjára. A vendégszoba elég nagy volt ahhoz, hogy köröket tegyen benne, jó sokat, aztán egyszer csak megállt előttem csípőre tett kezekkel. Hatalmasat nyeltem és félve sandítottam fel rá. Nyugi, Jongdae, csak nem öl meg és temet el a bazinagy kertjük hátuljában.

- Oké, értem, Yixingnek kurvára elege volt belőlem. Meg az óriási számból. Meg a nyaggatásomból. Mindenből. Gondolom. De... De te miért tetted, Jongdae? Én nem csin-

- Nem számítottam rá, hogy ilyen jól kijövünk majd - vágtam közbe halkan, mielőtt még azt hiszi, miatta hazudtam ekkorát. Ha ismertem volna már előtte, sosem teszem ezt vele.

- Akkor? Nem értem, hogy-

- Minseok miatt tettem.

Baekhyun

Legszívesebben rákiabáltam volna, hogy mi a halálért, az a faszfej nem ér annyit, de ahogy a falfehér ábrázatát néztem, képtelen voltam. Idegesen tördelte az ujjait és láthatóan kényelmetlen téma volt számára, azonban muszáj voltam megkérdezni. Mert valószínűleg több alkalmam nem lesz rá.