A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

2. Fejezet

Jongdae

Fingom sincs, hogy lehet csak úgy köddé válni, de most jól jött volna. Vagy elsüllyedni a föld alá. Mondjuk, ennyi erővel ki is futhatnék innen... Ha nem hallottam ezer jókívánságot, amit Minseoknak és a leendő feleségének címeztek, akkor egyet sem. Hányni tudtam volna az egésztől.

Beletörődve az elkerülhetetlenbe hajtottam rá a fejem az Elyxion hideg pultjára és a mutatóujjammal meglöktem az előttem lévő pohárkát. Azért jöttem, hogy megmutassam Minseoknak, fikarcnyit sem izgat a dolog, de bassza meg, zavart. Kurvára. És akkor még visszafogott voltam.

Nyilván az én hibám is, hogy egy nálam némileg idősebbel kezdtem. Mármint hat év nem a világvége, nem? Meg elvileg nem is volt komoly, de... Házasság? Nem úgy volt, hogy meleg? Mégis mikor szedett egyáltalán össze egy csajt? Hol? És a legfontosabb, mikor akarta elmondani? Csak jogom lett volna tudni, hogy... Mit tudom én...

- Házasság? Meg a faszomat... - egy kicsit már beütött a pia, így egy elég undorító csuklás csúszott ki belőlem, majd kis híján leestem a bárszékről is.

Bágyadtan pillantottam körbe; természetesen az össze barátom Minseok körül volt, mert persze, amúgy az ő barátai is voltak. Innen nézve tökéletesen látható volt, hogy az egész egy pénzes társaság. Még ide is totál puccba vágva jöttek. És itt voltam én, a szakadt, fekete farmeromban és rózsaszínű pulcsimban. Talán mégis adhattam volna magamra. El kellett volna csábítanom még egyszer utoljára Minseokot. Aztán elküldeni a halálfaszára.

- Baszódj meg... - morogtam magam elé, majd összeszedtem a cuccom és megindultam kifelé, csakhogy valaki elkapta a karom. Megfordult körülöttem a világ, ahogy Minseok visszarántott, valószínűleg inkább az alkoholmennyiségtől, mintsem a lendülettől és nekizuhantam. - Baszódj meg, Kim Minseok!

Baekhyun

- Nem ezért jöttem ide és főleg veled - sértődötten fontam karba a kezeimet, miközben baltásgyilkos pillantással ajándékoztam meg az összes embert, akik Yixing körül voltak.

- Csak a felsőd miatt van - kuncogva kacsintott rám, azt követően gyengéden lehúzott maga mellé a boxba és elém tolt egy poharat. - Igazi gyöngyszemeket tartasz a szekrényedben - nagyon csúnyán néztem rá. Röhögve simított végig a fekete, lyukacsos darabon, én meg próbáltam visszaszorítani a megjegyzésem. Hát, persze, hogy erre köré gyűlnek.

Szótlanul ittam bele az italomba, közben sötét szempárom szemügyre vette a tömeget. Milliónyian voltak az Elyxion-ban, ami pénteken este nem volt meglepő. Sosem csaltak még meg, ami azt illeti, ez volt az első kapcsolatom is és gőzöm sem volt, hogy most mit kellett volna csinálnom. Kitombolni magam és felszedni valami csajt? Megmutatni, hogy jól vagyok, és nem érdekel? De érdekel, bassza meg!

Fejem Yixing izmos vállára hajtottam, nem mondott semmit sem, hagyta, hogy hozzábújjak. Ezt mondjuk, otthon is megtehettük volna. Bár apám megöl, ha eltűnik a piája.

- Mi a...

- Hmm? - értetlenül sandítottam fel Yixing meghökkent arcára. Na, megint. Mi a franc van, hogy Yixing ma állandóan megdöbben? - Végre elhívsz valakit randizni?

- Mi? Dehogy! - unottan legyintett, azután összevont szemöldökkel sasolt valakit. Olyan menten hátba szúrlak nézéssel. Még a feje is mozdult, ahogy követte. Ha Yixing előveszi a menő énjét, szerintem valaki helyben letérdel elé és megkéri a kezét. Vegyük úgy, hogy nem mást fog csinálni vele. Merthogy amúgy nem lepődnék meg máson sem.

Jongdae

Na már most a tisztánlátás végett, piásan egy hangyafasznyit befolyásolható vagyok. Egyébként is. Mint látható volt, Chanyeolnak sem nagyon kellett győzködnie, hogy eljöjjek erre a bulinak nevezett kínzásra. Szóval, amikor Minseok csak lágyan csuklón fogott, hogy elvigyen a többiektől, nem igazán volt szüksége arra, hogy rábeszéljen bármire is, mentem én magamtól is.