A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

19. Fejezet

Jongdae

Vagy ezredszerre lötyköltem jéghideg vizet az arcomba, de szart se segített. Ugyanolyan vörös voltam, mint tíz perccel ezelőtt. Úgy iszkoltam el a fürdőszobába, miután Baekhyun feltápászkodott rólam, hogy még egy futó is megirigyelte volna a tempóm.

Tudom, az én hibám volt, nem kellett volna hozzányúlnom a cuccához, amit azért nem épp szem előtt tartott. Csak kikandikált két sulis mappa közül és... Kíváncsi lettem, mi van rajta. De ez akkor sem mentség. Nem volt szép dolog, hogy elvettem. Főleg azok után, hogy milyen rendes volt velem. A picsába, remélem, nem romlik meg ez a felettébb fura kapcsolatunk.

Néhány percig bámultam még magamra a tükörben, majd egy utolsó adag víz után, lassan visszasétáltam a szobába. Talán már nem lesz olyan feltűnő a színem. Ahj, istenem, nem ásnál csak el valahol inkább?

- Bocsi! - összerándultam Baekhyun hangjára, hirtelen szólalt meg, sőt még az ágy széléről is felugrott és elém sietett. - Nem akartam, hogy... Öhm... Könyörgöm, ne mondd el Yixingnek, mert megöl - suttogásra váltott és közelebb hajolt hozzám. Ezt ne csináld, bassza meg!

Aprót bólintottam és gyorsan megkerültem, hogy minél előbb távolabb legyünk egymástól. Idegesen rágcsáltam az alsó ajkam, miközben visszaültem a székre. Oké, itt nem tud nagyon közel jönni. Jó. Ez jó.

Nem gondoltam, hogy ez lesz. És ezt nem arra értem, hogy Baekhyun gyakorlatilag letepert az ágyra. Bár arra is érthetném. Hanem arra, hogy... Ez mit váltott ki a testemből. Nem, nem izgultam fel rá. Jesszus, dehogy! De kibaszott rég, talán soha, nem pirultam el így. Így, hogy majd' kiszakadt a szívem a helyéről.

Baekhyun

Nyugi, Baekhyun. Nem csináltál semmi... Mi a faszt lehetne amúgy erre mondani? Rosszat? Nem mintha rossz lenne, hogy... Ha tényleg... Lenne köztünk valami, ez megtörténhetne. Mármint... Szedd össze magad, te szerencsétlen!

- Khm, az anyám járt itt és... Kész a vacsora. Ha... Öhm... É-Éhes vagy. Igen. Éhes - Ez tiszta röhej. Ha Jongdae-val vagyok, elfelejtek beszélni. - Ő csinálta. Saját maga.

- Ó!

- Ó, bizony! Nem is tudom, ilyen mikor volt utoljára.

Óvatos pillantást vetettem az ajtóra, aztán komótosan Jongdae-hoz ballagtam. Feszülten harapdálta a száját, mire önkéntelenül is felemeltem a karom, de sebesen visszarántottam és a hátam mögött összefontam az ujjaimat. Már biztos így is kibaszott kínosan érzi magát.

- Szóval... Éhes vagy?

- Ehetünk, persze - harmatgyenge mosolyt küldött felém, s felállt, azután kb eloldalazott mellettem, hogy még véletlen se érjünk egymáshoz. Ez nem válasz a kérdésemre.

Láttam eltűnni vékony alakját, ahogy kifordult balra a folyosóra, azonban amikor kiértem én is a szobából, ott találtam alig pár lépésre az ajtótól. Eltűnődve bámult maga elé és még mindig az ajkait kínozta. Csoda, hogy nem ömlik vér egyikből sem. Még. Ha így folytatja, valószínűleg fog. Vigyáznia kéne. Igencsak szép a szája, kár lenne érte. A kurva életbe már, Baekhyun!

Jongdae

Pislogni is elfelejtettem olyan erősen szuggeráltam az előttem lévő tányért. Nem mertem felnézni Baekhyun édesanyjára, aki a fiával szemben ült. Mielőtt letelepedtünk Baekhyunnal, még pont elkaptam, hogy felvonja a szemöldökét. Egymás mellé ültünk. Úgy, hogy Baekhyun kihúzta nekem azt a kibaszott széket!