A megtévesztés őszintesége [ChenBaek]

16. Fejezet

Baekhyun

Próbáltam teljesen kizárni mindent az agyamból. Nem akartam gondolkozni, csak aludni. De nem ment. A csönd, a sötétség csak elősegítette az elmémnek a csesztetést. A hazaúton átvettem az elejétől a végéig az egész estét, többször is, így azt hittem, mire belépek a szobámba, elég lesz bezuhanni az ágyba és azonnal aludni fogok. Hát nem, bassza meg!

Viszont arra tökéletes volt a kis éjjeli séta, merthogy egészen hazáig sétáltam - kurva hosszú séta volt, csakhogy tisztázzuk -, hogy szépen lassan végigvegyek mindent és áldja a jóisten, lezárjak bizonyos dolgokat.

Beszéltem az exemmel és világ nem dőlt össze. Én nem dőltem össze. Csak majdnem. Beszéltem az új pasijával és vőlegényével, már ha amúgy használhatom ezt a titulust, mert fasz tudja, hogy ezek között így mi lesz. Mármint a csávó meleg. Ha jól értettem. Vagy biszex? Végül is lehet az is. Az exem meg... Hát... Ja. Egy ilyen pasi mellett se fog megmaradni hosszútávon.

Szóval őket elengedtem. Befejeztem. Tényleg úgy éreztem, hogy az életem hozzájuk fűződő részét el tudtam engedni. De Yixing és Jongdae már más kérdés volt.

Zavarosak voltak az érzéseim. Haragudnom kellett volna Yixingre. Ez lett volna a helyes. Legalább egy kicsit. Még mindig hallom a fülemben a halk, ám határozott válaszát. "Igen, tudtam róla, hogy Jongdae találkozgatott Minseokkal."

Mégsem tudtam haragudni rá. Egyikre sem. Asszem, abban az érzelmileg felfokozott állapotban sértett voltam. Persze, hogy az voltam! De Yixing a jóság mintapéldánya. A definícióhoz hozzárakhatnák a fényképét. Sosem ártana nekem. Tudom, hogy védeni akart. Neki sem lehetett könnyű, amikor rájött a kapcsolatra Jongdae és a férfi között. Meg köztem. Jongdae-ra meg aztán igazán nem neheztelhetek emiatt. Gőze se volt a dologról köztem, illetve Minseok között. Ha tudta volna, iszonyú dühös lettem volna rá, amiért hallgatott, az holtbiztos.

Jongdae

A Chanyeoltól kapott méregdrága öltönyben kuporogtam az ágyamban a takaró alatt. Nem volt lelki erőm átöltözni sem. Még zuhanyozni sem, pedig az biztos jól esett volna. Kibaszott szarul éreztem magam. El szerettem volna menni Baekhyunhoz, megnézni, hogy van, beszélni vele, de égett a pofám. Nem mertem volna még csak rápillantani sem szégyenemben. Édes jézusom, mit gondolhat most rólam?

Yixing egészen az ajtóig kísért volna szerintem, ha engedem neki, azonban a kolesz bejáratánál elég gyorsan és egyetlen szó nélkül fordultam az én részem felé. Képtelen vagyok elviselni még egy drámát és, amikor Chanyeol felbukkan, tuti lesz még. Szóval úgy teszek, mintha aludnék.

- Tudom, hogy nem alszol - Nem jött be. - Ismerlek. Ilyen idegesen sosem tudnál. Az első vizsgád miatt még éjszakáztam is veled. - Kösz, Chanyeol, ettől csak még rosszabb lett.

Nem emeltem a pillantásomat egyetemi barátomra, miután lerúgtam magamról a takarót és felültem, csak meredtem az ujjaimra az ölemben. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy eltörjem őket. Bíztam benne, hogy elmentek az Elyxion-ba, ahogy eredetileg is tervezték a vacsora után, de gyanítom, ez az ötlet is meghalt a hazugságom miatt. Csodás vagy, Kim Jongdae.

- Sajnálom - motyogtam összeszorított szemekkel és vártam a kiakadást, ám az nem jött. Chanyeol némán letelepedett a hátam mögé és gyengéden beleütött a vállával az enyémbe.

- Mit? Minseok elmondta, hogy ő kért meg arra, hogy ne beszélj kettőtökről - Ez most meglepett. - Nem lehetett könnyű titkolózni - tette még hozzá csöndesen. Anyám, ha te azt tudnád, Chanyeol.