"Add ide azt a lapot! Lefordítom."
"De, te nem tudsz tündéül!"
"Hülyéskedsz velem?"
Madison Wright meg fog bukni fizikából. Ezen nincs mit szépíteni. A nyári szünetet már biztos, hogy az iskolában kell majd töltenie, hogy átmehessen az osztályozó vi...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐌𝐀𝐃𝐈𝐒𝐎𝐍
Logan anyukája elrángat a parton a vállaimnál fogva én pedig csak lépkedek előre miközben ő, az arcán hatalmas mosollyal magyaráz nekem a óceán tisztaságának megóvásáról. Mintha valami propaganda szöveget nyomnának le a torkomon, de valahogy mégis úgy, hogy teljesen feltölt közben motivációval és nem fásulok bele. Mikor a szöveg végén megkapok egy kukászsákot és egy szemétszedő botot már úgy érzem, készen állok rá, hogy az egész óceánt megtisztítsam a szeméttől és a mikroműanyagtól, nem csak a partszakaszunkat.
– Örülök, hogy eljöttél! – mosolyog rám Mallika, én pedig hasonló vigyorral fordulok felé.
– Hát... Könnyen befolyásolható vagyok, és tetszett a dzseki.
Mallika felnevet. A vállig érő szőke haja teljesen hátrabukik, miközben kacag én pedig kicsit feszengve egy sörös flakonba szúrom a botom. Logan anyukája csodaszép. Ha nem tudnám, hogy ötven felett van észre sem venném rajta a korát. Alig van rajta egy kósza ránc, a kezein nincs öregedési folt, a haja gyönyörű, a körme makulátlan, a kék színű kabátja – mivel megegyezik a szeme színével – még fiatalosabbá teszi, a sportcipő, amit pedig külön bemutatott, hogy mennyire jó vásárlása volt – olyan csuka, amire nekem soha a büdös életben nem lenne pénzem –, végképp viszi a prímet.
– Olyan régen nem volt már a fiaimnak barátnőjük. Teljesen elszoktam a dologtól! De annyira örülök, hogy találkoztunk!
Nem tudom, hogy hogy mondjam el, amikor ennyi reménnyel, ilyen boldogan pillant rám, hogy Logannel nem vagyunk együtt. Nem akarok csalódást okozni, elvenni a mosolya fényét egy meggondolatlan szóval. Majd Logan úgyis elmondja. Főleg nem szeretném őt kellemetlen helyzetbe hozni. Hiszen, hogy nézne már ki, ha itt, kiszívott nyakkal, a fia pólójában, azután, hogy reggel egy ágyban talált minket, azután, ami akkor történt, amikor elhagyta a házat mondanám el, hogy a csodálatos, elképesztő, örök eminens fia és én még csak gondolatban sem vagyunk egy pár? Hogy kellene elmondanom neki, hogy, amúgy igen, én vagyok az ok, amiért a gyereke nem bír ránézni a takaró alatt rejtegetett merevedése miatt, de amúgy, hogy "Mi? Ó, mi nem vagyunk együtt Mallika néni!"? Lehetetlen küldetés. És túl gyáva vagyok ahhoz, hogy megpróbáljam.
– Emlékszem, egy időben Dalton mindig más lánnyal jött haza. Istenem, de rossz gyerek volt! Ellenségemnek se kívánok olyan tinédzsert, pedig tiszta szívből imádtam – mondja Mallika ábrándos tekintettel pillantva az óceán partot érő hullámaira. – De már ezerszer visszasírom azt az időt is. Mostanra már minden emlék megszépül. Begyógyulnak a sebek, elfelejtődnek a sérelmek. Logannek te vagy az első barátnője, akit megismerek – fordul vissza felém. – Ez azért nagy szó.
Kissé elpirulok, mert a hazugságom égeti az arcom, de Mallika ezt csupán első szerelmi zavarnak veszi, én a fejét rázva, halkan hümmögve elfordul tőlem, hogy felszedjen egy rakás cigarettacsikket a homokból.
