𝐋𝐎𝐆𝐀𝐍
– Valami nem stimmel – suttogja Carolina a szája elé emelve az ujját. – Túl nagy a csend.
Körbe pillant a szobán én pedig a füzetemre kapom a tekintetem. A gyomrom gombócba csomósodik, a homlokomon gyöngyözni kezd a verejték, a kezeim ökölbe szorulnak az asztal lap tetején.
– Mintha valami baj készülne.
Én is érzem. Feláll a karomon a szőr, a fülemben pedig lassan minden hangot kezd elnyomni a monoton zúgás. Mint az elektromos áram hangja. Apró zümmögés, szinte hallhatatlan, de kikerülhetetlen, ha az ember észreveszi. Az előttem lévő írást nézem a füzetemben, a betűk dőlését, a fekete tinta makulátlan íveit, amiket nem maszatoltam el a kezemmel. Minden néma. Olyan érzésem van, mintha senki sem merne levegőt venni.
– Vigyázz! A sárkány! Mögötted a sárkány! – kiált fel Carolina a fiúk szemei pedig elnyílnak velem szemben. Az adrenalin és a félelem szinte kézzel tapintható húrként feszül meg közöttünk. – A léptei alatt megremegnek a dombok, a szájából felszökő zöld lángok minden életet elpuszítanak. A vas elolvad, mint a jég a nyári forróságban, az emberi hús rászenesedik a csontokra még mielőtt esélyt kapna elmenekülni. Olyan forró, hogy már távolról is égeti az ember bőrét, mintha egy földön járó Nap lenne. És most feléd fordul...
– A tó közepére futok – mondom a többieknek Oscar és Liam pedig felém pillantanak. – Ha a kardomat belevágom a jégbe, a vízbe zárt energia elég lehet, hogy lehűtse a sárkányt!
– Ősi varázslók szellemeit zargatnád fel ezer éves álmaikból! – kiált rám Liam egyáltalán nem értve egyet a tervemmel. – Nagyobb pusztulást hoznál a fejünkre, mintha hagynánk, hogy a sárkány tovább öldököljön!
Oscar összefonja az ujjait és lehunyja a szemét.
– Csináld! – suttogja rám sem merve nézni miközben a bábumat a térképen lévő tóra teszem.
– Várj! – teszi fel a kezét gyorsan Liam. – Gondoljuk ezt át! Lehet, hogy semmi sem fog történni.
– Tünde kard van nála, Liam! Persze, hogy történni fog! – kel Oscar azonnal a védelmemre.
– Két hónapig tartott, amíg elértünk ide. Ha Logan elrontja végünk van! – kiált fel a másik.
– Ketyeg az óra! – mondja Carolina egyre türelmetlenebbül és megkocogtatja a csuklóját, mintha óra lenne rajta.
– Én hiszek Loganben – fordul Oscar Liam felé. – És ez jelenleg a legjobb esélyünk.
– Tik-tak! – mondja Carolina ismét én pedig a kezembe veszem a kockákat és bár egyik fiú sem bírja végignézni, ahogy elhajítom őket egy idő után megállnak a térképen.
YOU ARE READING
Teenage Dream /Logan Sargeant/
Fanfiction"Add ide azt a lapot! Lefordítom." "De, te nem tudsz tündéül!" "Hülyéskedsz velem?" Madison Wright meg fog bukni fizikából. Ezen nincs mit szépíteni. A nyári szünetet már biztos, hogy az iskolában kell majd töltenie, hogy átmehessen az osztályozó vi...