"Add ide azt a lapot! Lefordítom."
"De, te nem tudsz tündéül!"
"Hülyéskedsz velem?"
Madison Wright meg fog bukni fizikából. Ezen nincs mit szépíteni. A nyári szünetet már biztos, hogy az iskolában kell majd töltenie, hogy átmehessen az osztályozó vi...
Csak mert megígértem a csajoknak, hogy nem sokára jönnek a szexi részek. Ez még nem az, de talán holnap...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐋𝐎𝐆𝐀𝐍
– Lefotózkodunk vele? – fordul felém és Liam felé Oscar vigyorogva miután Ewan McGregor távozásával a Star Wars rajongók is elkezdenek szétszéledni, vagy azért, hogy megkeressék a színészt vagy hogy lefényképezkedjenek az egyik Wookieeval, akik rohamosztagos fegyverekkel őrzik a rendet a téren.
– Akkora a tömeg... – húzza el Liam a száját. – Nem elég, hogy láttuk? Egyébként is csináltál már egy csomó képet!
– De ő Obi Wan-Kenobi.
– A Comic Conon is ott lesz egy hónap múlva. Ott több esélyünk lesz fényképet kérni tőle – jelentem ki. – Most már haza megy! És nézd meg, hogy még alá is alig ír!
Az Oscar arcára kiülő csalódottság tagadhatatlan miközben a tömeget vizslatja a tekintetével, aztán a parkból kiguruló sötétített ablakú terepjárót, amivel a színészt szállítják. Végignézzük, ahogy gyerekkorunk hőse elhajt, csak a kezeinkben lévő fénykardok zizegnek egy kicsit a néma csendben, ami a téren beáll a távozása után. Aztán viszont az őt kísérő sikoltozás olyan hangos lesz miközben a tömeg egyszerre skandálja, hogy "Kenobi, Kenobi, Kenobi" búcsúzásképp, hogy a dobhártyám majd' beszakad.
– Ki jön Gaston kocsmájába tovább folytatni az estét? – ordítja valaki, mire tapsot és sikoltozást kap csak válaszul. A tömeg pedig mint egy hatalmas, megállíthatatlan, forma nélküli és alaktalan massza megindul Gaston kocsmája felé.
Valaki a fénykardját lengeti, valaki teljes kardforgató showt tart vele, amibe Oscar is – mint valami nagyra nőtt gyerek – azonnal bekapcsolódik, hogy bemutassa, valóban képes arra a Darth Maul féle kardforgatásra, ami a Baljós árnyakban lett először bemutatva a nagyközönségnek. A szomorúsága, amit Ewan McGregor távozása után érzett seperc alatt elpárolog, miközben a gyerekek ámulva és bámulva körbeállják. Mi pedig Liammel megállunk a sárga köves úton, hogy végnézzük a mutatványt.
Az Oscar kezében lévő dupla penge felragyog, kicsit berogyasztja a térdét, aztán a vele szemközt álló kék kardot forgató "jedi"-re támad a sith karddal.
Az órámra pillantok és egy kicsit elhúzom a szám. Egy órám maradt éjfélig. Pont annyi idő, hogy még odaérjek Madison bulijára, ha egy picit átlépem a sebességhatárt. De nem tudom, hogy megéri-e. Mégis mit csinálnék azon a bulin? Madisonon kívül senkit sem ismernék, a fiúk vágyakozó arckifejezéséből ítélve pedig biztosan nem tartanának velem.
– Kit vársz? – kérdezi tőlem Liam váratlanul, mire azonnal felkapom a fejem és felvonom a szemöldököm.
– Hogy érted?
– Vársz valakit, vagy valamit. Az interjú alatt tízszer, az utóbbi tíz percben pedig legalább hússzor csekkoltad le a telefonod. Mi az?
Tulajdonképpen nem tudom. Végülis mit kellene várnom? Az éjfélt? Hogy mondhassam hétfőn Maddynek, hogy azért nem mentem a buliba, mert már elmúlt éjfél, amikor elindultam volna és már feleslegesnek tartottam bemenni hozzájuk? Vagy azt várom, hogy Chrissy a semmiből rám írjon, hogy megkérdezze megyek-e? Úgyis tudom, hogy ez teljes képtelenség lenne. Szóval mit várok? Semmit. Akármit. Valamit. Egy égi jelenést. Egy mennyei sugallatot.
