"Add ide azt a lapot! Lefordítom."
"De, te nem tudsz tündéül!"
"Hülyéskedsz velem?"
Madison Wright meg fog bukni fizikából. Ezen nincs mit szépíteni. A nyári szünetet már biztos, hogy az iskolában kell majd töltenie, hogy átmehessen az osztályozó vi...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐋𝐎𝐆𝐀𝐍
Számomra teljesen abszurd a gondolat, hogy valakinek emeletes háza legyen Floridában. Nem csak a hurrikánok miatt, de ilyen közel a láphoz egészen bátor vállalásnak tűnik a dolog, főleg, hogy az alagsort bármikor elöntheti a talajvíz vagy akármi más, ha a ház a nehéz szerkezeti elemek miatt megsüllyed az esős évszakokban. Az idősebb Taylor Turner azonban valószínűleg kompenzálni szeretne valamit a háza grandiózus méreteivel. Ugyanis nem elég, hogy három emelet magas, de az alagsorban medence, na meg kondi- és mozitermek is helyet kapnak. Mintha Florida királyának palotájába sétáltam volna be, vagy legalábbis egy kisebb ország hercegének rezidenciájára. Elképzelésem sincs ezt a házat látva, hogyha ez ekkora akkor vajon Jack Neisseréké mekkora lehet. Azt ugyanis jól tudom, hogy Jack apja valóságos oligarcha az államban, amennyi céget már felvásárolt a holdingjába. Nála nagyobb király pedig még az idősebb Taylor Turner sem lehet. Ezek ketten biztosan együtt bizniszelnek, talán együtt voltak jókor, jó helyen, mert ilyen gazdagságot egy hozzám hasonló földi haladó még csak elképzelni is alig bír.
Madison viszont úgy mozog ebben a házban még kissé spiccesen is, mintha csukott szemmel is tudná merre kell menni. Az alagsori lépcsőn félrehúzódik bizonyos részektől, ahol nyikorog a deszka, aztán végig siet a folyosón, míg végül benyit a moziszoba ajtaján, ahol néhányan már körbe ülve beszélgetnek.
Az öt ember mellett végtelen mennyiségű pia, keksz és az egyik lány kezében egy üveg Fanta is helyet kap, mintha az elég lenne ahhoz, hogy lekísérhessük vele a felhalmozott alkoholmennyiséget.
– Én még sosem ittam – kapom el Madison kezét miközben Liam és Chrissy besétálnak a szobába a többiekhez.
Madison felvezeti rám a tekintetét és értetlenül összeráncolja a homlokát.
– Most ittad meg a tequila sunriseom! – suttogja kicsit hangosabban, mint elve tenné, ha az emeleti hangszórókból nem üvöltene annyira a zene.
– Úgy értem, nagy mennyiséget. Max egy felesig jutottam el eddig a szüleim kertipartyjain.
– Hát mindent el kell kezdeni egyszer – rántja meg a vállát nemtörődöm módon. – De ne félj, Pinocchio, ha nagyon megcsúszol haza sétálok veled – mosolyog rám kedvesen a vállamra téve a kezét, az arcára pedig egészen furcsa kifejezés ül miközben felnéz rám. Azt hiszem, a nagy festők is így csodálhatják a magnum opusaikat, bár arról halvány gőzöm sincs, hogy mivel érdemelhettem ki ezt a tekintetet. – Helyes vagy – mondja olyan halkan, hogy csak az ajkairól olvasom le a szavakat. – Ez a haj nagyon jól áll. Egy kicsit talán nyírhatnánk belőle a szélén jövőhéten – vezeti végig a fejbőrömön az ujjait elgondolkodva, nekem pedig összeszorul a gyomrom az érintése selymességétől. – Ismerek egy szuper borbélyt. Majd elviszlek hozzá – csak pislogok Madison kijelentéseire és az agyam olyan, mintha beállna benne a kék halál. Nem tudom, hogy csak azért mondja nekem ezeket, mert spicces és ilyenkor jobban megered a nyelve vagy mert a részegsége miatt elromlott a látása. Mindenesetre miközben a hajamat piszkálja semmi más nem képes érdekelni. – Növeszd meg kicsit a borostád! Csak kíváncsi vagyok, hogy mutatnál vele. Talán még a flanelt is elviselhetővé tenné.
