"Add ide azt a lapot! Lefordítom."
"De, te nem tudsz tündéül!"
"Hülyéskedsz velem?"
Madison Wright meg fog bukni fizikából. Ezen nincs mit szépíteni. A nyári szünetet már biztos, hogy az iskolában kell majd töltenie, hogy átmehessen az osztályozó vi...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
𝐌𝐀𝐃𝐈𝐒𝐎𝐍
Elég, hogy beteszem a lábam a parkolóba. Több nem kell ahhoz, hogy görcsbe álljon a gyomrom. Mert, ahogy lelépek a buszról egy ismerős autó ajtaja becsapódik én pedig a lábam alatt lévő szürke beton felé fordítom a tekintetem. Még csak nem is dolgozat miatt izgulok. Jövő hét után lesz az első fizika dolgozatom mióta Logannel együtt tanulunk. Szóval a legkevésbé sem érdekel az iskola. Az emberek azonban... Ők egészen más lapra tartoznak.
Amikor leszálltam a buszról még nem tudtam, mi fogad majd. Egy dühös Jack? Egy még dühösebb Logan? Mindenre felkészültem, amire csak lehetséges volt. Jack kikelésére önmagából, amiért ott hagytam a buliban, Logan aggodalmára vagy haragjára, amiért ott hagytam szombaton. Arra azonban koránt sem számítottam, hogy Chrissy Wakefieldet találom majd a hangosan röhögő Jack mellett, majdhogynem kéz a kézben.
Pedig ott állnak Jack autójánál, Chrissy végignéz rajtam majd elfordul a hangosan nevetgélő társaság felé akik között áll, Jack tekintete azonban égeti a bőröm miközben megpróbálva teljesen figyelmen kívül hagyni őt elsétálok a járdán mellettük. Azonban lehet, hogy Jack Naissert kikerülöm, hogy a figyelmét annak ellenére is, hogy engem bámul túlságosan lefoglalja Chrissy, vagy a büszkesége, ami miatt sosem lépne utánam – ne is tegye, isten őrizz, mert csak magyarázkodnom kellene, amit semmiképp nem akarok – TT-t viszont nem tudom nem észrevenni.
– Maddy! Madison! – szól utánam, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy beszélni szeretnék vele olyankor, ha ilyen dühös a hangja. Nem is értem, miért mérges. Viszont, amikor meglátom az autójából kiszálló Logant és összeakad a tekintetem a vele szemben álló Oscaréval hiába kiabál TT gyorsítok a lépteimen.
Besétálok a folyosóra TT pedig a karomat elkapva szembe fordít magával. A folyosón jópáran megnéznek minket. Lekicsinylő, ítélettel teli szemeiket végigvezetik rajtunk, talán éppen ezért engedi el a karom a velem szemben álló srác.
– Mit csináltál pénteken?
– Írtam neked – mondom értetlenül ő pedig felvonja bozontos szemöldökét.
– Igen, hogy máshol alszol és hogy ne izguljak. De azt hittem, hogy Jackhez mész. Hogy csak szobát váltasz. Tudod, milyen parában voltam, hogy akárhol lehetsz, amikor Chrissyt láttam meg a lépcső tetején reggel? Kibaszott Chrissyt?
– Mi a baj Chrissyvel?
– Semmi. Azon a nyilvánvaló tényen kívül persze, hogy nem az egyik legjobb barátom, aki egész héten mondta, hogy nálam fog aludni. Ezen kívül semmi baj nincs vele.
– Jó, figyelj, nekem erre most nincs igazán időm – pillantok a bejárati ajtó felé ő pedig egészen aggódó fejet vág. – Ha csak ennyi megtennéd, hogy hagyod hagy menjek utamra? Ebédnél úgyis találkozni fogunk.
