"Add ide azt a lapot! Lefordítom."
"De, te nem tudsz tündéül!"
"Hülyéskedsz velem?"
Madison Wright meg fog bukni fizikából. Ezen nincs mit szépíteni. A nyári szünetet már biztos, hogy az iskolában kell majd töltenie, hogy átmehessen az osztályozó vi...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Jó, jó – jár körbe bólogatva Camilla Hernandez tapsolva, hogy tartsuk a tempót.
Az ex NFL-es pompomlányból lett edző szigorú tekintete végigköveti minden egyes mozdulatunkat. A szaltóm nem sikerül jól, látom az arcán, hogy problémája van a kivitelezéssel. Nem elég kecses és koránt sem elég légies vagy rugalmas. Többet vár el tőlem, mégis csak mi vagyunk Chrissyvel a pompom csapatból azok, akikben a legtöbb potenciált látja. Tőle egyetlen szó elég lenne, hogy az NFL felvegyen minket. De nem vagyok hozzá elég jó. Látom a tekintetében, hogy nem vagyok. Ha elég jó lenne, amit csinálok, talán bólintana, talán mosolyogna. De Hernandez arcán a mosoly halvány szikrája sem suhan át miközben végig nézi, ahogy felépítjük a formációt a többiekkel.
– Tempó! – ordítja túl a dörömbölő zenét. – Egy, két, há', egy két, há'! Jordan nem jó! Lemaradsz!
A srác bólint, de nem csinálja jól továbbra se. A formáció megdől, felborul, instabil lesz, az egyik torony sosem épül fel rendesen. És ez elég ahhoz, hogy Hernandez leállítsa a zenét.
– Madison! – kiabál nekem és maga mellé int. – Nézd meg, hogy mit ront el Jordan és segíts neki kijavítani! Egy csapat pont olyan erős, mint a leggyengébb tagja – fordul a többiek felé. – És, ha a leggyengébb tagotok ilyen lépésekkel dolgozik... Akkor azt sem értem, hogy az államira hogy kerültünk be. Elölről!
Megállok Hernandez mellett, végignézem, ahogy az első etap lemegy és le sem veszem a tekintetem Jordanről. Izzad, mint a ló. Remeg, gyenge, rosszul lép, a technikája borzalmas, esztétikailag teljesen megbontja a formációt, rossz nézni, amit ő gimnasztika néven a hátsó sorban művel.
Hernandez szünetet hirdet Jordan viszont mellém lép és ahelyett, hogy inna csak egy törölközőt vesz el a padról, hogy letörölhesse az izzadtságot a homlokáról.
– Mondd, mit gondolsz! Ne fogd vissza magad, CSK! – néz rám gyengéden én pedig komoly tekintettel bólintok.
– Van kedved még egyszer elpróbálni?
– Szünet alatt időm, mint a tenger – ránt vállat és visszasétálunk a terem közepére. – Chris, jössz?
Chrissy bólint letéve maga mellé a kulacsát és mellénk áll, hogy együtt gyakorolhasson velünk.
Én Jordan mellé állok és elindítom a zenét a telefonomon. De, ahogy újra és újra visszatekerem ahhoz a részhez, amit elront valahogy sohasem tud tökéletes időben bemozdulni. Mellé állok, a fiú úgy nézi a lábam, mintha minimum aranyból lenne miközben megmutatom neki újra és újra a lépéseket. Nem rontja el mindig. Valamikor tökéletesen lép, de éppen akkor, amikor már megdicsérném megint elrontja. És valahogy mindig akkor, amikor megemeli Chrissyt a földről.
– Miért csinálod ezt? – fordulok a srác felé leállítva a zenét, mire az arcára teljes értetlenség ül ki miközben leteszi a szőke lányt a földre. – Tudod a lépést, akkor mégis, mi...
