napló az íráshoz és más dolgokhoz¶

2024.07.02. - Birsegres & névtelen szereplők

Kedves naplóm!

Birsegressel szépen haladok, mióta eldöntöttem, hogy azt magamnak írom.

Igazából szégyentelenül könnyen, amitől persze lelkiismeretfurdalásom van. Nem, egyáltalán nem azt állítom ezzel, hogy kiváló irodalmi remekmű lenne, hanem azt, hogy amikor nekiállok írni, akkor sokkal jobb lesz, mint vártam. Ezzel más is így van? Olyan könnyen jönnek a rejtett összefüggések, a leíró jellemzések, a hangulatok vagy a részletek, hogy nem is tudok róluk. Régebben olvastam íróktól, hogy olyan írniuk, mintha valaki más vezetné a kezüket, és... Én találtam ki a történetet (a történet talált meg engem?), tudom a szereplők cselekvéseit nagyjából, de amikor leülök írni, akkor én is meglepődök, hogy merre és hogyan indulunk el. Szinte az a kihívás csak, hogy észrevegyem, ha rossz a sín, amibe belesodródtam, és visszamenjek a váltóig másikat keresni. (Ismétlem, nem azt állítom, hogy csodakönyv, csak azt, hogy valami nem tudatos úton jön elő belőlem, és ez mindig meglep.)

Ráadásul ez megint olyan történet, amiből szinte semmi sem történt meg velem (ahogy Anginál is ez volt a helyzet), jó, persze én találtam ki, tehát valahonnan mégis belőlem van, de... Honnan jön például Norka izgágasága? Nem erre szerződtettem. De mégis, amikor látom magam előtt a helyzetet, akkor azt is látom, hogy izeg-mozog.

Nem, ez sem igaz. Nem látom magam előtt a helyzetet, hanem mindig belülről nézem. Váltott szemszögből. Ezért tudom meglepni saját magamat is (vagyis azt a szereplőt, akinek a bőrében éppen vagyok). Ilyen lehet magaddal sakkozni? Kár, hogy nem szeretek sakkozni. Lehet, hogy jól szórakoznék.

*

Másik, cím nélküli feelgood romantikus történetemmel pedig az a helyzet, hogy még mindig a nevek előtt állok, de már nagyon közel vagyok. Fiú1 miatt például órákat töltöttem a Pampers és egyéb terhesoldalok gyerekneveivel. (Várom is a pelenkareklámokat. Úgyis unom már az inkontinenciabetéteket, a magánorvosokat meg a ránctalanítókat.) Fiú1 neve ugyanis egzotikus lesz, mert megfogadtam a Richard Curtisnek adott tanácsot, aki az Igazából szerelem latin szépfiúját először angol irodistának képzelte, aztán valamelyik – talán női – kollégája mondta, hogy legyen inkább külföldi a karakter, mert 5 évet egy angolra nem vár senki. Szóval Fiú1 jelen tudásunk szerint egy magyar apa és egy egzotikus anya sötétebb bőrű, fekete hajú és szemű, de alacsonyabb és megfogható testű gyermeke lesz. Az anyja nációja pedig most attól függ, honnan lesz meg a jó név. Egyébként egy öltönyös multis dolgozó a fiú, akinek egyáltalán nem nőtt be a feje lágya, úgy él, mintha még mindig kollégista lenne, de igazából a legfelelősségteljesebb barát mindannyiuk között.

És azt mondtam már, hogy Lány1 ismét nem csontkollekció lesz, hanem egy középmagas, teltkarcsú teremtés? Referenciaként keressetek rá Merritt Weverre, aki szerintem csodaszép és csodatehetséges. (Mindent is ér megnézni tőle, de a Hihetetlent főképp ajánlom.) Mondjuk az én Lány1-em azt hiszem sötétebb hajú lesz, talán nagyon göndör. Ez még nem biztos. Ellenben az igen, hogy stand up előadóként próbálkozik esténként egy fiús közegben, ahol ő is sokáig fiúsnak hiszi majd magát.

Lány2 a közigazgatásban, vagy valamiféle állami cégnél dolgozik majd, nyugdíjas állásban, mert neki nagyon fontos a biztonság (erre a múltjából több mentsége is van). Ő lesz az anyáskodó, a mindig mindent jól csináló, az aggódó közülük. Aztán persze ezt sem lehet ám a végtelenségig bírni. Nagy Zárójelenet, hahó! :) Egyébként gimis legjobb barátnők Lány1-gyel, és az ő nagyanyjáé mindkét lakás, ahol csöveznek.

És akkor Fiú2-ről is essen már szó: az egyetemről ismeri Fiú1-et (amit azóta sem fejezett be), ő is a stand up éjszakában próbálkozik, mert spontán vicces, pedig nem sokat fektetett bele. Ahogy semmi másba sem. A szülei kőgazdagok, lehetne rendes nyakkendős állása, de így lázad. Némiképp gyerekes, de csupaszív fiú. Az a szerethető vesztes típus, akit megölelgetnél és pléddel betakarnál ahelyett, hogy számonkéred...

*

Na jó, több dolgot azért ma már nem árulok el, inkább csak azt írom, hogy szép estét nektek! :*

v.