⁕ egy 2024. 06.21-én kezdett napló az írásról, a dolgokról, amik érdekelnek, és más dolgokról is, amik nem annyira, de esetleg szóba jönnek
⁕ meglehetősen csapongó és széttartó bejegyzések várhatóak
⁕ szívesen fogadok hozzászólásokat is
Nem ilyen borzasztó a helyzet, mint a kép mutatja, de ha már emberkísérlet volt a múlt hét, akkor kedvem kerekedett valami jóféle Fight Club idézethez.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Nnna, most hogy a popkulturális utalást is kipipáltuk, jöjjön a beszámoló A Múlt Hétről.
Okéjó, volt már, hogy egy hétig nem írtam, meg például életem első hat-hét évében egyáltalán nem is csináltam, és aztán is voltak nagyobb kimaradások, még mostanában is, de ez más volt, olyan, hogy nem bosszankodtam, hogy nem fog menni, hanem figyeltem, hogy reagál a tudatos megvonásra a szervezetem.
Az első két nap fejben írtam. Felébredtem éjjel, kicsit talán feszülten, és ötleteltem. Utána jöttek a semmittevés napjai, nem nagyon jutott eszembe az egész, lógtam, meg minden, egész nyugodtan egyébként, majd az utolsó nap meg már készültem, mint a kis herceg rókája, hogy akkor majd holnap.
Ma pedig, ami a tegnap holnapja, őszintén remélem, hogy nem estem ki a gyakorlatból, és megvan még a lelkesedés, meg egy kicsit persze aggódom is, mert az aggódásban otthon érzem magam, hogy jajmilesz, hogymegymajd, satöbbi... Szóval csak a szokásos.
Viszont passzívan léptem előre Birsegressel, meg az Amikorral... is, meg persze bejöttek más ötletek a résen, de azokat majd a helyén.
AZTÁN: olvastam is sokat, nem is tudom, hogy azt ide kellene-e, vagy csináljak nekik új fórumot? Hm, ezt még kitalálom, addig csak az itteni (tehát nem print, hanem wattpad) olvasmányomat, EllaAndromeda MEDICÍNÁJÁT emelném ki, mert új találat, és nagyon durván végigrohantam rajta. Amolyan Stephen King-cucc, amit egyébként is szeretek, de srácok! a karakterek gyarló és szerethető felépítése, az csudajó, az is olvassa, aki nem olyan horroros.
Ó, és itt jut eszembe, nagyjából pár hete jöttem rá arra, hogy miért nézünk és olvasunk horrort. Gondolom, azért kellett rá ennyi idő nekem, mert egyébként nagyon félős vagyok, és Stephen Kingen, meg Mike Flanaganen kívül kerülni igyekeztem a zsánert. Hja, és az is van, hogy ezt, amire rájöttem, konkrétan olvastam már valahol, sőt, talán írtam is róla, tehát az agyam felfogta ám korábban párszor, csak nem értette meg eddig mégsem. (Hogy hány ilyen dolog van egyébként velem...!)
Szerintem nem lepek meg senkit, ha ismét leírom hát, hogy azért szeretjük a horrort, mert izgatóan-csiklandósan retteghetünk tőle, de kontrollált körülmények között. Meglepett bárkit? Nem, engem sem. DE eddig az első részt valahogy elfelejtettem, és igyekeztem tartani magam közben. Ami persze nehezen ment, meg minek is, megöli az élményt. Most viszont, hogy beengedem a rettegést, amit nem tudok teljesen irányítani, és hagyom tőlem függetlenül haladni, az jófura, új, és máshogy csiklandós élmény. Szóval így negyven felé talán már nem félek félni?
(Ugyanide, de az már tényleg nem közérdeklődéses, csak leírom, ha már: nagyjából pár éve vettem észre, hogy nem rettegek éjjel mosdóba menni. Volt, hogy ijesztegettem is magam közben direkt, de semmi. Pedig gyerekként belehaltam, vagy egyszerűen inkább nem is mentem. Habár az is hozzátartozik a történethez, hogy a wc a szobánkból nyíló előszoba utáni konyha utáni hideg és sötét kamrában volt, a előzőekben a nagy ablakokban tükröződtél, ha fel merted kapcsolni a villanyt, a kamrába érve pedig egy régi és hatalmas létra vezetett fel a feketén tátongó szájú padlásra, ahol a kankas lakott (ez a szüleim egyik elbaszott ötlete arra, hogy ne menjünk fel a létrán, és ne legyen bajunk (kivéve a traumát, ugye)).
(A kankas felénk elterjedt név volt, olyan, mint a zsákosember, gondolom, de felnőttként milyen bénán hangzik már??? DE a lényeg, hogy legalább harminc évig rettegtem éjjel, és már nem, és a fene vigye, de hiányzik. Vagyis úgy megszoktam már, hogy... Hm, és akkor majd egyszer beszélünk arról is, hogy az önsorsrontásban mi is a megnyugtatóan otthonos érzés. (Ne aggódjatok, annyira nem vagyok önsorsrontó ám.))
Egyébként pedig szép, vagy gyors, vagy produktív, vagy amit akartok hetet nektek!
