⁕ egy 2024. 06.21-én kezdett napló az írásról, a dolgokról, amik érdekelnek, és más dolgokról is, amik nem annyira, de esetleg szóba jönnek
⁕ meglehetősen csapongó és széttartó bejegyzések várhatóak
⁕ szívesen fogadok hozzászólásokat is
A bejegyzés 10.09-i, de jegyezzük meg a fenti dátumot, hátha ebből lesz majd a Nagy Mű. Megint. :D Mivel tegnap épp az Amikor... miatt nyígtam magamban egyedül, valahogy előszedtem ezt az első, kb. egy éve elkezdett YA könyvemet, és elolvastam újra a felét (ameddig létezik).
Gyerekek, nem fogok hazudni, nincs ennek semmi baja. :D
Olyannyira, hogy gyorsan összedobtam hozzá egy új borítót (mániás szakasz, kb. egy óra, plusz kettő másik), abba IS beleszerettem, és úgy döntöttem, befejezem. Hogy egyáltalán miért hagytam abba? Új voltam még a platformon és a face-csoportban is, bénán hirdettem, bénán jeleztem vissza, és nem voltak olvasóim, amitől elment a kedvem. Pedig ez egy nagyon okosan felépített YA könyv ám. Elmondjam, miért? OK, itt jön a borító, aki szereti a nemnagyondekicsit spoilert, az jöjjön tovább ezek után, aki nem, annak nézd, borító! :D
(Valamint: ma már hiányzik az Amikor..., úgyhogy kiéheztetem magam, és szerintem lesz abból is könyv.)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tehát: nem árulok el nagy titkokat a könyvről, de annyit igen, hogy hat részből fog állni (kb. 20.000+ szavas részek), ezekből az első 3 megvan (meg a teljes könyvnek az íve). Öt középiskolás fiatalt követünk végig, akik titokzatos módon egy-egy klasszikus YA zsánerbe kerülnek, ahol megoldandó feladatok várnak rájuk. Az első rész egy egyszerű amerikai középiskolában játszódik, focicsapattal, pomponlányokkal, kirekesztettekkel és tisztességesen álnéven író iskolaújságossal... A második egy posztapokaliptikus rész lesz, amolyan túlélők viadala, aztán egy vámpíros-vérfarkasos, majd nyaralós-táborozós és horroros is adódik... Szóval tömör akció egyrészt.
Másrészt azért a háttérben óvatosan kialakuló történettel, amiből kiderül, hogy mi elől menekülnek a szereplőink. (Nem szeretem az angol címeket, neveket, de ezzel utólag indokolt lesz az is.)
Erről többet nem írok, helyette inkább Patrick Nesst ajánlom, nála van mindig a szomorúság és a fájdalom olyan gyönyörűen és rétegesen elmesélve, hogy nem is mindig lehet észrevenni. (Szólít a szörny - Szabó T. Anna fordításában, vagy eredetiben (nekem mindenhogy megvan), de a kedvencem tőle a MI, HÉTFKÖZNAPI HALANDÓK - rengetegszer olvastam.)
Hm, mit akartam még? Hja, lesz szóval a könyvben az akció mellett szívfájdalom és LMBTQ+ szál, de nem vagyok hajlandó emiatt felnőtt kategóriába sorolni (még akkor sem, ha a kamaszok arra jönnének, mint a lepkék az éjjeli fényre :D), ezt úgy hívják, polgári engedetlenség, kapja be a rossz törvény alkotója. #kurvaéletbemár...
