napló az íráshoz és más dolgokhoz¶

2024.06.24. számok és kétségek

mindenekelőtt: tudtátok, hogy fél év van már csak karácsonyig???

egyébkéntmeg:

Kedves Naplóm!

(Nem, biztosan nem lesz napi bejegyzés a későbbiekben, de ez még a nászutas időszak, ahogy írtam tegnap.)

Ma az volt velem és a könyvemmel, hogy nem nagyon éreztem a rezgést, ezért megcsináltam a szomorú számalapú dolgokat.

Például kiderült (nekem is), hogy a 100 rész az sok. Most 52 a terv (igen, képtelen vagyok elengedni a kerek számokat). Ez szerintem így már vállalható, heti eggyel, főképp, hogy 27-28 résznek már megvan a terve.

Az utolsó 3 részéé is.

Az volt meg legelőször. Majdnem. Az eleje után. Ez is olyan, mint a kerek szám. A fejemnek tudnia kell, mert másképp szorong. Még csak nem is a felszínen, hanem tudat alatt. Pedig egy percig sem gondolkodtam azon, hogy mi legyen a vége, hanem - vélhetően -, a háttérben a hüllőagyam lefuttatta a programot, aztán amint megvolt, kiköpte. Annyit árulok csak el, hogy keretes szerkezet lesz, mert azokat is szeretem.

Kicsit még a számokról: követve a szokásos romkom-felosztást, három részbe vágtam a történetet. Az első fele az ismerkedős, kedves, háttérben parázslóan romantikus, szereplőkbe szeretős rész lesz, aztán a fennmaradónak a kétharmada az intenzív kiteljesedős időszak, majd a maradék egyharmad elején jön a konfliktus, és a végén meg a kihagyhatatlan nagy feloldás. Mivel négy szereplővel dolgozom (és csatolt részek), ezért ez csak egy párosra lesz igaz, és olyan szereplő is akad majd, akinek pont inverz lesz a történetének az íve.

Más: a formán is sokat agyalok. Nem tervezek forgatókönyvet írni, mert azt nehezebb befogadni, és nem szeretném elveszíteni a mesélő szemszögének lehetőségét sem, de főleg párbeszédre szeretnék alapozni, és ez megnehezíti a dolgot. Mert olyan jelenetekben, ahol legalább hárman vannak (és ebből sok lesz), minden egyes megszólalás után kötelezően ki kell majd írnom, hogy kinek a szájából hangzott el. Stephen King után én is a - mondta Sam formátum híve vagyok, tehát nem szeretem a kacagta Sam, pajkoskodta Sam, stb. változatos igéket, mert azoknak a jelentését próbálom majd a mondanivalóval és a testbeszéddel érzékeltetni, úgy, hogy ne íróként állítsam, hanem az olvasó vonja le a következtetést.

Tehát: a mondta Sam nálam csak annyit tesz, mint amikor a forgatókönyvben az elhangzó mondatok elé odaírják, hogy kitől származik. Ezt a forgatókönyves (színdarabos) megoldást egyébként azért is szeretem, mert így már az elején lehet tudni, hogy ki a megszólaló, és nem kell egy alany nélküli mondatot utólag kötni valakihez. Szóval lenne előnye. Is. Valószínűleg akkor fog kiderülni, mi lesz, ha tényleg nekiállok írni, és meglátom, melyik hogy mutat. Hm.

*

Birsegres. Nem akartam írni róla, mert lelkifurdalásom van. Egyik részem ott akarja hagyni, a másik utálja magát miatta. Az ok: sokkal lassabban tudok „rendes" könyvet írni, ezért sokkal több időt kellene rá szánnom. Viszont annyi nem tudom, hogy ezek mellett lesz-e. Persze van megoldás, nem is bonyolult: nem írok két hosszú fejezetet minden hétre, amit nem is ígértem meg senkinek, hanem haladok, ahogy tudok, mert igazából azt sem lenne jó félbehagyni, tök jó történet, megérdemelné a megírást. (Érdemelne egy jobb gazdát is, ha már itt tartunk.) Valószínűleg emellett maradok, bár az esetlegesség mindig rosszul esik az öndiagnosztizált OCD-mnek, és ezért lenne könnyebb megszabadulni tőle. De most majd megpróbálok felnőttként eljárni. Uff.

*

Jut eszembe, a nevekkel még mindig semmi. Nem aggódom. Mindig lett valahogy. 

Ez ilyen munka, úgy tűnik...

v.