Kedves Pajtások!
Az van, hogy beütött az írói válság. Ami várható volt, hiszen úgy jelöltem ki megjelenési dátumot az Amikor...-hoz, hogy még egy sor sem volt meg belőle, ÉS ugyanakkor azt is elhatároztam, hogy ez lesz a Világ Legjobb Története, ráadásul olyan heti ritmussal, amit nehéz teljesíteni... Mentségemre szóljon, amikor Angit írtam, legalább ilyen tempó mellett ment, szóval tudom, hogy ha benne vagyok a könyvben, megléphető.
De most még nem vagyok benne.
Hanem előtte remegek, mint egy kocsonya. Egy nagyon szomorú és bizonytalan kocsonya, aki soha nem volt még korábban kocsonya, abban sem biztos igazán, milyen kocsonyának lenni, jól csinálja-e, vagy esetleg túltolja a remegést, mert igazából – és ezt mindenki látja –, csak egy IMPOSZTOR!
***
Miközben ez van velem in general, perverz érdeklődéssel figyelem az összeomlásomat: mit lehetne ebből megírni később? A nyári kánikula utolsó, és egyre fáradtabb napjai elégséges hátteret adnak majd neki? Vajon a szereplőnk eljut-e mélyebbre is? (A szereplőről eközben persze tudom, hogy én vagyok, és őszintén remélem, hogy nem.) Mi lesz így a vége? Feladja? Vajon Kafka írja az élete történetét, vagy mégis sikerül egy romkomot összehoznia, hepienddel?
***
Aztán most ezt így kiműveltem magamból, mintha egy kicsit kevésbé félnék. Meg mindig eszembe jut Agatha Christie, aki az újabb regénye előtt hetekig össze-vissza hányta magát a férje dolgozószobájában a pamlagon, mert képtelen volt a következő könyvét elkezdeni, majd a férj úriemberként csak annyit szólt hozzá, amikor már nem bírta elviselni a helyzetet, hogy természetesen megértené és sajnálná álmai nőjét, ha nem lenne ez minden egyes alkalommal, így némiképp azért szkeptikus...
Azért egyelőre állva viselem a csapásokat. Meg egyébként sem vagyok az a sokáig-a-földön-típus. Bár már megfogalmaztam magamnak korábban, hogy néha legalább egy-egy lélegzetvételig maradhatnék azért, mert ez a fajta friss sebhelyes magahurcolás sem szép látvány. Na, mindegy, csak azt akartam ezzel a hosszú bejegyzéssel mondani, hogy kitartást az aktív vagy éppen passzív írói válságok idejét élőknek, mert nézzétek, mindenkinek van. Néha azt érzem, hogy nekem egyszerre több is, de ezt valószínűleg csak a kényszeres versenyszellem mondatja velem. Tartsatok ki.
v.
YOU ARE READING
napló az íráshoz és más dolgokhoz¶
ChickLit⁕ egy 2024. 06.21-én kezdett napló az írásról, a dolgokról, amik érdekelnek, és más dolgokról is, amik nem annyira, de esetleg szóba jönnek ⁕ meglehetősen csapongó és széttartó bejegyzések várhatóak ⁕ szívesen fogadok hozzászólásokat is
