napló az íráshoz és más dolgokhoz¶

11.06. szegény nők, szegényebb férfiak? /REND

[történelmi kitekintés: miközben ezt írom hajnali 6 van, megy az MSNBC élőben, az amerikaiak választanak. Azért az MSNBC, mert Rachel Maddow vezeti a műsort, akit persze nem ismertem 2023 nyaráig, mert nem vagyok ám túl okos. Viszont filmes. Rachel pedig szerepelt a Red, White & Royal Blue-ban. Így kell nekem eladni embereket. :D ]

Sok feminista könyvet olvastam, de nem tanultam róla soha, szóval azt hiszem, vannak elképzeléseim, de ne higgyetek el semmit. És most nem is erről lesz szó. 

A férfiakról. Akikről egyrészt még kevesebbet tudok, de ez sem fog zavarni abban, hogy elméleteket gyártsak. Idefigyeljetek! :D (De ugyanazzal a fenntartással, sőt!)

Ami miatt az egész cikk eszembe jutott: van ez a narancs fickó

meg tegnap megvolt az első zaklatóm itt a wattpadon. És kedves emberek azt mondták, hogy az ilyen életeseményeket meg kell ünnepelni. :D 

Nem fogom megnevezni a zaklatót, senkit sem érdekel a neve, nem fontos, nem érdemel figyelmet. Persze ezt sem gondolom komolyan: egyrészt jelenségként azt érzem, hogy nem szabad nekik felületet adni, mert megfertőznek mindent. Elutasítani, otthagyni a saját bűzös mocsarában, ez az egyetlen járható út. Személyes szinten viszont beszélni kellene róla, vele, mert sokan vannak, és veszélyesek. Nem azért, mert azt hinném, hogy élőben is úgy fröcsögnének, mint így névtelenül. Szinte biztos, hogy nem. De csak szinte. Viszont ő is egy olyan ember, akit sajnálok, mert rossz neki, és ettől rossz lesz mindenki másnak körülötte. És az ilyenek nem is maradnak meg maguknak, hanem polipszerűen nyúlnak mindenki után, csak azért, mert valaki valamikor bántotta őket, és ezt nem tudják feldolgozni. 

Azt gondolom az ezt körülvevő nagy képről, hogy nehéz most mindenkinek, hiszen évszázados sémák kikerültek alólunk, szinte semmi sem úgy van, mint korábban volt. Nem dolgozunk földeken, amik miatt törvényesen házasodni kellett, nem tör meg minket a nehéz fizikai munka, amiben a férfiak jobbak, nem halunk meg gyerekszülésben (felkészül Roe v Wade, lengyel abortusztörvény), nem halunk meg korán, szabadidőnk van, a létfenntartáson túli jövedelmünk van, a munkánk irodába zár minket, együtt, ugyanarra az agyra támaszkodva... Nehéz most a nőknek, de ugyanúgy nehéz a férfiaknak is. És ahogy elkezdtünk végre jogokat kapni (keveset, későn), a férfiak azt érzik, hogy ezeket tőlük vesszük el. Pedig a Hintalovonnak együtt én is vallom, hogy a jogok azok, amiből ha mindenki kap, senkinek sem lesz belőle kevesebb. 

Persze az lesz valahol mégis, a fehér férfiak által jogtalanul felülreprezentált dolgokban kicsit csökkent az előnyük. Nem hiszem, hogy az átlagember szintjén. Az átlagembernek egyébként is rosszabb, mindentől függetlenül (legalábbis a fejlődő gazdaságokban, ahol az az ígéret, hogy sok idő után most először nem fogunk jobban élni, mint az előttünk lévő generációk. Ezzel sem kellene, hogy baj legyen, mert az meg megöli a Földet...). De hall ezekről. Az undorító médiabefolyás miatt, a facebuborékokban, ahol a gyűlölet spóraként terjed, mert abban nagyobb a biznisz. 

Ezt ajánlom a témában, megdöbbentő (pedig nem bírom ezt a jelzőt):

Mit lehet tenni ezekkel az emberekkel? Valamit kell. Megölelni, vagy példát statuálva megbüntetni az ilyen zaklatókat, mert egyre többen vannak, és egyre elkeseredettebbek. Nézzük meg a (javarészt) demokratikus választásokat. Az embereket félelemmel sokkal jobban lehet befolyásolni, mint öngondoskodó üzenetekkel. Sok fröcsögve kiabáló férfi (és nő) félti az apáik férfiasságát, és daddyre, atyuskára vágyik, aki elrendez mindent egy mozdulattal. Aki bosszút áll a nehézségeikért. Amiket a leggyakrabban ők idéznek elő. 

Pedig: apa néha rossz. Apa néha azért irányítja a családot, mert kiabál/ver/manipulál. Ez nem erő. 

De ezt nem tudják. Ez a normális. Mindig is ez volt a normális. Ebben élünk egyre inkább. (Ezt halljuk, látjuk, és el akarjuk hinni. Az ijesztő idegeneket, akik minden nyomorúságunkat okozzák. Szűkölő dühünk kirekeszt mindenkit, hátha akkor nekünk egy kicsit jobb lesz, apa jobban szeret, ha beártom a testvéremet...) Ha pedig kilépünk belőle, egyedül leszünk. Egyedül ijesztő. Gondolkodni is az. Ezért sem akarom kinevetni, vagy lehülyézni őket. Én megértem. És sajnálom. És félek az egésztől.

Szociális munkások tömegeinek kellene ellepni az utcákat (főleg az öltözőszagú magányos számítógépszobákat), és közben azonnal meg kellene szűnnie ennek az elképesztő médiabotránynak is, ami a legrosszabb félelmeinkre játszik rá, mert... Nézzétek már meg ezt a fickót, és mondjátok el, hogy mit bíznátok rá ép ésszel!

Volt az a dühös festő is azzal a hülye bajusszal, meg idegesítő hanggal. Nem azt mondom, hogy az lesz. De ami akkor volt, azért sem ő volt a hibás egyedül. Ha a társadalom rendben van, az ilyenek azt csinálják, aminek öltöztek, kukákat mosnak. 

Nincs más megoldásom kicsiben, mint valahogy edukálni, és kedvesnek lenni, jobban, mint valaha. Mert az is terjed. Ugye? Kell. Muszáj. 

>>>>>>>>><<<<<<<<<<<

frissítés: 

REND

Rendet kell tenni, rendnek kell lenni... Rendes kislány voltam, ötös magatartással. Úgy volt az a rend, hogy csendben ültem a helyemen, nem tettem fel kérdést, nem rosszalkodtam, nem csináltam semmi mást, mint amit megengedtek, ez már az új rendszer hajnala volt, de egy kis faluban, szóval nem gyűrűzött be semmi. Aztán felnőttként körbevettem magam ezzel a rendezetlen világgal, belebújtam a spektrumokba és nézőpontokba, élvezettel olvastam tanútételeket és ismeretlen dolgokat.

Rendezetlen volt, és jó, mert én rendezhettem be. Szabadon. (Nagyjából, persze.)

Sokan félnek ettől, újra rendet akarnak. Mert akkor nyugalom volt, biztonság. (Még ha egy elnyomás csak látszólag békés, hiszen a megtörésen alapul.) Egyre többen.

Azért történhetett, mert elmulasztottuk megfogalmazni, hogy ebben az új világban kik is lehetünk? Ki egy férfi 2024-ben? Olyan, akinek nem kell a hátán vinnie minden felelősséget, és ezt megoszthatja. Aki nem idegeníti el a gyerekeit. Aki félhet, kérhet segítséget, és ettől nem lesz kevesebb. Akit ezért szeretünk, önmagáért, nem egy megkopott dagerrotípiáért. És ki a nő 2024-ben? Társ. Önmaga is felelős létező. Nem kell megvédeni, mert nincs kitől és mitől. Nem kevesebb, nem szülőgép. Szabad.

Lehetnnének ezek szimpatikus képek is, nem? Miért nem tudtuk akkor eladni? Mert a félelem erősebb?