⁕ egy 2024. 06.21-én kezdett napló az írásról, a dolgokról, amik érdekelnek, és más dolgokról is, amik nem annyira, de esetleg szóba jönnek
⁕ meglehetősen csapongó és széttartó bejegyzések várhatóak
⁕ szívesen fogadok hozzászólásokat is
Dolgok, amik az új könyv írásánál felmerültek azóta, mióta a legutóbb erről írtam (avagy így készül az Amikor...) (mint a Luca széke):
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(megjegyzés a képhez: kimondottan esztétikusan, és teljesen élvezhetetlen oldalképpel is tudok írni, hangulatfüggő. Ez most egy PMS-terhelt verzió, de így aztán nem is nagyon félek attól, hogy kibogarássza bárki :D )
♦️ ez a könyv azt hiszem, hogy különbözik talán (végre?) attól, amit írni szoktam, mert a szereplőkben a legkevésbé vagyok benne, a történet full-full kitalált/elképzelt, minden felépített, ráadásul az egész egy tipikus hangulatra van felhúzva, amihez az embernek (a depresszióra is hajlamos embernek) viszont nincs mindig késztetése. Az eddigi munkáimban nagyjából elvergődtem az íráshoz segítség nélkül, itt most tanulgatom, hogy lejátszási lista, és színes karaktertábla, satöbbi. Nem haszontalan tanulságok ezek. (0921: arra ébredtem, hogy hazugság, amit írtam. Újraolvasva nem akkora, de azért pontosítok: korábban is legfeljebb a szereplőkben voltam benne én, a történet mindig kitalált volt, és biztos, hogy majd ezekbe is jól belecsúszok, szóval mégsem akkora a dráma, mint hirdettem. :D Más ismerősömről egyébként nem szeretnék írni, valahogy soha nem jutott eszembe, saját privát életet meg legfeljebb kis színesként kölcsönzök. Lehet, hogy ennyire egoista vagyok, hogy csak saját magamat szerepeltetem mindenhol? Lehet, hogy csak párhuzamos valóságokat keresek magamnak? :D )
♦️ 5000 szó/fejezet, így döntöttem végül, ebbe belefér egy eleje-közepe-vége történet rengetegsok dialóggal. Kétheti megjelenés lesz szerintem, Birsegressel váltogatva, hogy ne legyen túl nagy nyomás. Pénteken, mert a csütörtök nem jött be. Talán már jövő héten?
♦️ stílusában inkább Jóbarátok/Gilmore Girls (nem akarok túl nagy reményeket támasztani, szóval gyorsan felejtsétek is el!), mert a karakterek és a történések a valódin túl tipizáltak/leegyszerűsítettek az összhatás kedvéért. Mert azért valljuk be, hogy aki úgy beszél, mint Ross, az azért a való életben csak nem nősül háromszor, vagy talán senki sem ürít esküvői ruhában New York közepébe... (Az New York egyáltalán? A Koszorúslányokról beszélek... Na, majd megnézem.) Dickens! Őt kell újraolvasnom (megint), ott jól megy ez a papírbáboskodás.
♦️ az is van, hogy most azt érzem, hogy más könyvemet nem dolgoztam meg ennyire. Ez vagy azt jelenti, hogy piszok jó lesz, vagy jelentheti azt is, hogy nagy bukta. Őszinte-naiv-bociszemekkel várom, melyik lesz...
♦️ megint/újfent a dialóg esik ki szinte rázásra a kezemből, szerintem a humora is rendben van, és csak ezek után indulok neki a köztük lévő rést magam után haladva betömködni. El kellene már kezdenem az ígérgetett színdarabot, ahol ezzel pl. nem lenne gond. Arról írtam már? Mondjuk még alakul az ötlet, de musical lesz elnyomott nőkről és nácikról. Nem úgy, viccesen. Tényleg.
♦️ az első részekről: mivel megmaradt a koncepcióban a sorozatok visszhangja, így az első két rész egyszerűen Pilot lesz. Ráadásul a második 12 órával korábban játszódik majd, mint az első. Ennek is van oka (a tudatos író, aki kinőtt bennem). De lehet, hogy erről mesélek majd külön. Jó, nagyon valószínű, hogy fogok, mert az a fajta vagyok, aki majdnem jobban szerette a The Last of Us így-készült pocastjét, mint a sorozatot. (Mármint mindkettőt nagyon szerettem. Nagyon.)
