napló az íráshoz és más dolgokhoz¶

egy nappal később ugyanarról, máshogy

Még mindig az Amikor...-ról van szó, még mindig nincs mit mutatnom (majdnem), de ismét változnak a dolgok. Nagy megelégedésemre. De mi itt mind tudjuk, hogy ebben a szakmában a ma megelégedése a holnap nyomora. 

A tegnap említett nyál, és a hosszas-aranyos leírás rövidül és szikárul (tudom, hogy nincs ilyen szó), a humor meg fanyarul. :) 

Mert például így, hogy kijelöltem, hogy egy rész egy rész lesz, mármint úgy, mint a tv-sorozatokban, így aztán kiderült, hogy akkor ezek végül novellák. Abból is a klasszikus: eleje-közepe-vége cselekvősek. Minden rész egy esemény körül forog. És tudom jól, hogy ez volt az alapötlet is, írtam is már róla, nem nagy meglepetés, mind erre készülünk, de attól még néha egy tökfej vagyok, valamint más ám a helyzet, amikor a tényleges írás előtt az ember lefekteti az alapokat. 

Alapokat lefektetni jó. Kerestem egy szűz dokumentumot, felosztottam öt részre, leírtam egy mondatban, hogy honnan hova akarok eljutni a rész alatt, és már jöttek is a szavak. (Olyan 1500-ig, mert aztán dolgoznom is kellett, ugye...) Az is kiderült, hogy ami a tévében több szálon futó 20 perc, az leírva legfeljebb csak minicselekvések több szálon, de inkább egy-egy párosra fókuszáló részek. Mert hát idő elolvasni/leírni azt, amit ott a párbeszédekkel együtt látunk. Szóval pl nem lesz Birsegreses elnyújtottság, az tuti. :)

Egyébként meg csak rizsálok itt, mert... Ugyanazokat a köröket futom, ez jellemző egyébként, hogy elmegyek más irányokba, aztán kiderül, hogy az elején kitalált a jó. Szóval inkább visszasunnyogok írni, hogy minél gyorsabban megmutathassam a produktumot, ne itt vernyogjak a saját farkamat kergetve. 

********

...publikálás előtti utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy miért is akartam ma újra bejegyezni ide? (Nem, nem a fenti mismásolásért.) Hanem azért, mert az utolsó lökést az íráshoz a reggel újra meghallgatott The Book of Mormon adta meg. Egy zseniális (kicsit már régi) musical, amit a South Park alkotói írtak. Ha valaki kérdezné, hogy milyen a humorom, vagy milyet szeretnék, hát ez az. Vinnyogva tudok nevetni rajta még mindig. Itt egy link, de ha valakit érdekel, érdemes mind meghallgatni/nézni, mert szürreális, súlyos, durva, bájos, infantilis és szerethető.