napló az íráshoz és más dolgokhoz¶

2024.07.09. Barbara, avagy a nevek hatalma

Napok óta eldőlt, hogy Barbara lesz Lány1.

Most először írom le, mert eddig próbáltam elodázni a tényt.

Nem igazán bírom a Barbara nevet. Nem, ez sem igaz, de a Barbi becézést túl nyeee-nek találtam. (Első fiúm húga volt Barbi. (Első fiú hetedikes koromban, hohó!)) De már mindegy, Lány1 Barbara. Ez van.

Úgyhogy, gondoltam, írok egy kicsit a nevekről.

A nevek fontosak a szereplőknél. Amíg magamban nem tudom valahogy hívni, addig csak egy árnyék. De most, hogy azt tudom mondani, Bara, baszki..., most már megvan.

Mert barátoknak Bara, ebben maradtunk.

Ó, de nem vagyok ám azért olyan, mint azok a szent őrültek, akik teljesen különálló entitásnak tartják a szereplőiket, akiket aztán győzködni kell, hogy abba az irányba menjenek, amerre dolguk lenne, vagy akik összebarátkoznak velük... (Habár Márai? Molnár? írta, hogy soha olyan szerelmes nem volt nőbe, mint az egyik karakterébe, és ebben is van igaz.)

Szóval egészséges kapcsolatom van a szereplőimmel (okéjó, kicsit többet vagyok velük, mint itt kint), tudom, hogy az én fejemből pattantak ki, és tudom, hogy mit akarok velük elmondani, de az is igaz, ha elérnek egy érettségi fokot, önállóvá válnak, és olyan dolgaik is lesznek, amiket nem gondoltam volna. Például itt van ez a Barbara név, ami soha senkinél nem jött még számításba. Aztán most meg eldőlt, és szoknom kell.

Barbara. Bara.

Egyébként semleges, külföldön is használható neveket akarok a többieknek is (jó, Fiú1 is megvan, róla máskor), mert ez tényleg tévés romkomos lesz, amiben nem igazán fontos a helyszín. Azért persze itt játszódik, mert nem vagyok elég magabiztos, hogy hollywoodi színészekről írjak love storyt, kell, hogy tudjam, amit leírok, annak van köze a valósághoz.

De vissza a nevekhez: tehát nem lesznek ékezetek és magyaros duplabetűk sem. (Birsegres úgyis tele van speciálisan magyar és szlovén nevekkel, szóval kontrasztnak sem lesz rossz.) Ahhoz is ragaszkodom mindig, hogy legalább a főszereplőknek más kezdőbetűvel kezdődjön a neve, mert hanyag olvasó vagyok, és én össze szoktam keverni őket, ha csak hasonlítanak, már akkor is. És nem bírom a saját nevemet sem, úgyhogy a monogramommal sem esélyes, hogy találkoztok nálam. Szűkül a kör.

Egyébként az utónévkönyvet szoktam tekergetni, de az olyan személytelen, meg az ábécébe rendezés miatt gyorsan bele is lehet zajdulni. Szeretek temetőben is nézelődni, de a legjobb lenne egy jóféle, vastag telefonkönyv, kár, hogy kimentek a divatból.

Soha nem használok ismerőst névadásra, de használtam már ismerős nevét, bár csak később esett le.

*

Másik nagy gondom, hogy jól elválasszam Birsegresnek és ennek a még névtelen könyvnek a hasonló korú szereplőit. És a romantikus dolgaikat. Főleg azokat.

Itt féltékenykedek oda-vissza, hogy kinek adjam a jobb jeleneteket.

Mondjuk ez talán eldől majd, ha már benne vagyok, mert ott sem engednek testidegen dolgot a szereplők.

De azért az agyam monogámra akar ráállni, és csak egy fiút szeretni a legjobban. Pedig mondogatom neki, hogy könyvenként legalább két szerethető fiú van mindkettőben, azokat bezzeg nem esik nehezemre ugyanúgy kedvelni, ha egy bandához tartoznak. Csak ez a könyvek közötti rivalizálás, ez van még egy kicsit.

Néha úgy érzem, mintha megcsalnám őket egymással.

Kellett kettőbe fognom...?

Azért igyekszem kibékülni magammal, ne aggódjatok.

*

Ó, és a kánikulát hogy bírjátok? Én országok téli/nyári hőmérsékleteit nézegetem, és állítom őket ez alapján disszidálási kívánságlistába.