"Síri csend, ami vetekedik a halál szagával. Sötétség, ami bűnös árnyakat védenek karöltve. Hideg, ami a vért is megfagyassza. Itt vagyok én, akinek fogalma sem volt eddig erről a helyről, vagy világról, hogy létezik, addig a percig, míg...
-Felébr...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
────────•──────────────────────────────────
Kiképzésem 2. napja. Felkeltem, a sebeimmel való gyorsasággal összekészültem és kezdődhetett az első kiképzési órám. Ami nem más volt, mint a... harcművészet. De nem vártam! De muszáj lesz összeszednem magamat, hogy a célomat teljesítsem, ami apám gyilkosának megtalálása volt. Nagyot fújtam.
Egy tükörrel szemben megálltam majd végig néztem magaman. Muszáj, jól csinálnom. Muszáj, ezt csinálnom. Muszáj.
Ha ez kell ahhoz, hogy megtudjam az igazat, akkor legyen! Mintha egy kapcsoló lenne beleszerelve az agyamba, átkattant. Határozottan bólintottam. Csak is a célnak szabad, a szemem előtt lebegnie. Semmi másnak nem szabad teret adnom. Főleg nem, annak, a sötétben járó kaszásnak. Már a gondolattól is megremegett a gyomrom. Azok a bizonyos sötét szempárok, amikor az irodájában nézett rám. Megráztam a fejemet. Ennyi elég is volt mára belőle. Még sok is volt... Bár a miértjét még mindig nem értettem, hogy mi baja volt tegnap az asztalnál. Felsóhajtottam. Ezt, tényleg jobb lesz későbbre hagynom. Húztam még egy utolsót a barnás-vöröses lófarkamon és elindultam a sötét folyosókon. Most senki kíséretében. Most, teljesen egyedül.
───
Mikor a terembe értem RM már ott volt. Pont az öklét kötötte be, fehér fáslival. Nem igazán értem neki erre miért is lenne szüksége, hisz látszólag, ő valós vérbeli megtestesítője, a puszta erőnek! És bárcsak túloznék ezzel!
Lassan végig pászáztam szememet alakján. Most egy fehér atléta volt rajta, ami tökéletesen kimutatta a jól kidolgozott testét, és egy fekete hosszú pamut nadrág, ami dereka kecsességéért felelt. Egy kósza gondolat suhant át elmémben.
Mi lenne, ha megtámadnám? Most biztosan nem számítana erre, nem igaz? Most valahogy sebezhetőnek tűnik. Bár egy halk hang azt súgta, hogy ez csak egy röpke megtévesztés, de azonnal elkergettem a gondolataimból. Itt az ideje a visszavágásnak!
A lábaim maguktól mozdultak és futni kezdtem. Amennyire tudtam elrugaszkodtam a földről majd hátulról hátára ugrottam. Megsem várva reakcióját, karomat fojtogatón, a nyaka köré csavartam. Ez egy biztos nyaktörő mozdulat lehet. Annak kell lennie. Kellene. Aha, én is kis naiv...
RM teste még csak megsem vonaglik szorításom alatt. Őszintén elgondolkodok most az életem értelmén. Valamikor le fogom győzni, ezt a nagy monstrumot? Muszáj lesz. - súgja újra egy hang és azt hiszem. Igazat kell adnom neki, de előtte...
