Álmok fogságában | mia cara II.

húsz

∘✩ 20 ✩∘

– Ezt nem mondod komolyan!

Összerezzenek, és egy újabb lépést hátrálok, az alig pár perce tartó hívás alatt már jó néhány métert megtettem. Ha így folytatom, lassan elhagyom a csarnokot.

Nem olyan messze tőlem Sasha szó szerint tajtékzik: a nyakán kidagadnak az erek, a feje lassan olyan piros, akár a körömlakkja, és még a haja is égnek áll.

– Brandon Hayes, mi a szarért kellett neked síelned menni???

Noha csak az ő részét hallom a telefonbeszélgetésből, nem tart sok időbe összeraknom az információkat.

Brandon elment síelni.

Valami történt ott vele. Megsérült. Nagy valószínűséggel eltörte a lábát.

Nem tud így korcsolyázni.

Nincs párom a versenyre.

Nem megyünk a versenyre.

Megtántorodom, amikor gondolatban is eljutok oda, ami már a hívás kezdete óta nyilvánvaló.

Nem megyünk a versenyre.

– Nem! – kiáltok fel, és szinte futva indulok meg Sasha felé. A szívem majd' kiugrik, miközben levegőért kapkodok, az agyamat köd borítja. – Nem! Az nem lehet, hogy...

– Diana! – dörren rám az edzőm. – Hallgass már el!

Odébb sétál, a telefont a füléhez szorítja. A mellkasom lüktet, ahogyan a tekintetemmel követem őt, amint fel-alá járkál előttem, szabad kezét hol ökölbe zárja, hol kiengedi.

– Brandon, az istenért! Ne magyarázkodj arról, hogy...

Elhallgat, a tekintete vadul pásztázza a lelátót, majd felém fordul. Engem figyel, miközben a fiút hallgatja, majd egy mozdulattal megszakítja a hívást, és földhöz vágja a telefont.

Ösztönösen hátrálok a tombolása láttán, de a szívem mélyén meg tudom őt érteni. A legszívesebben én is törnék-zúznék.

Sasha a hajába túr, a tekintete szinte villámokat szór, majd hangulata hirtelen az ellenkezőjére változik. Leroskad a lelátó alsó sorának a szélére, és a tenyerébe temeti az arcát. Nem hallom, hogy sírna, mégis érzem, ahogyan megszakad a szíve.

Kirohanok a teremből, és a lányvécébe sietek. Becsapom magam mögött az ajtót, majd ököllel párszor ráverek, végül lecsúszok a fal mentén.

– Ez nem lehet igaz! – üvöltöm kétségbeesetten.

Annyira csalódott vagyok, hogy az szinte fizikailag fáj. Több hónap fáradságos munkája veszett kárba... egyetlenegy baleset miatt. Hiába nem tudom, mi történt Brandonnel, az világos számomra, hogy nem tud indulni a versenyen.

És ez azt jelenti, hogy én sem.

Vége az idei szezonnak.

✧

Percek telnek el, vagy órák, én nem érzékelem az idő múlását. Azt sem tudom, mit csinálok a lányvécé padlóján addig, amíg Sasha kopogása ki nem zökkent.

– Diana, kérlek. – A hangja erőtlen, és kapkodva veszi a levegőt. – Kijönnél? Meg kellene beszélnünk a dolgokat.

A falat bámulom, a türkizkék csempék körvonalát követem a tekintetemmel. Nem válaszolok neki, mert jelenleg még arra sem érzek erőt, hogy megtaláljam a hangom.