~ Soha nem gondoltam volna~ Lamine Yamal ff. -BEFEJEZETT-

2. fejezet

-Mi? Padre! - szakadt meg a vonal. Haza kell mennem. - Chicas haza kell mennem, majd mesélek mi volt! - köszöntem el tőlük, majd megöleltem őket és futottam haza.
Amint a kertünk elé értem nagy lélegzetet vettem, majd berontottam a házba.

- Miaz apa? - szólaltam meg semmi köszönés nélkül.

- Na mi hija? Ki lett a Barcelona új edzője? - mosolygott el tárt karokkal jelezvén, hogy öleljem meg apámat.

- Mi?! Te lettél az edző? Úristen! - ugrottam bele a karjaiba. - És Nico? Hogy reagált?

- Egyből hívogatta fel a haverjait, hogy flexeljen - szólalt meg.

- Áh, a Barcelona Football Club edzőjének a lánya és Lamine Yamal és Pablo Gavi legjobb haverjának a huga vagyok! - öleltem mégszorosabban.

- Jólvan mi hija! Mostmár ideje lefeküdni. Hosszú nap volt.

    >ᴗ<>ᴗ<

Hallgattam apámra és tényleg lefeküdtem egy gyors zuhanyzás után. Sok volt ez nekem mára. Állandóan azon gondolkodtam, hogy igaz lehet-e amit a lányok mondtak? És ha tényleg szeretem és azért mutatom a dühöm felé és Nico felé? Lehetséges ez egyáltalán? Egyenlőre lássuk meg mi lesz a madridi fesztiválon. Nicoval már holnap reggel elindulunk kocsival, nincs kedvünk repülőzgetni. Amint Yamal-ék hazaérnek jönnek ők is. Talán beszélhetek is velük. Anya szigorúan megmondta, hogy Nicoval vigyázzunk egymásra.
Mégegy dolgon agyaltam. Ha apa lesz a Barca új edzője oda mindig visz engem. Mindennap láthatom a pofájukat?! De jó...

És szép lassan elaludtam.

                               >ᴗ<>ᴗ<

Reggel 7 van és anya kelt.
- Luna kelj feel, Nico is öltözik. - szólalt meg lágy hangon anya. Imádom mikor anya kelt fel. Ha Nico ébresztene akkor a lába már rég az arcomba lenne.

- Jó reggelt anyaa! - nyújtózkodtam. - Madridfeszt! - ment ki az álmosság a szememből és felültem az ágyra.

- Igeen, de az csak holnap lesz kislányom, mindjárt mentek a bátyáddal. - ment ki a szobámból. - Nico! Mi ez a büdös férfi parfüm? - ment át a bátyámhoz, üvöltve, amin muszáj volt kuncognom.

Felpattantam a pihe-puha ágyamból és a szekrényemhez vettem az irányt. Persze vinnem kellett egy nagy táskát is, nem egy napra megyünk. Hanem kettőre! Haha, de vicces vagyok.

- Tehát... Pizsama, holnapi ruha, fesztiválozós ruha, mez, sminktáska, töltő, képek... Képek? Hol vannak a képeim róla? Nicoo! - kiáltottam fel.

- Igen Luna? - nézett be a szobámba.

- Hol vannak a képeim? - kérdeztem tőle hol lehetnek a kinyomtatott képeim.

- Milyen képek? - kérdezett vissza. Neki nem mondtam el, hogy vannak képeim Yamal-ról és ha nem tudja... Hiszek neki. Nem tudja.

- Diego volt a szobámba? - sóhajtottam fel.

- Nem tehetek róla! Bemászott az ablakon, mert zárva volt az ajtód - mondta.

- Mekkora csicska! Legközelebb kérlek figyelj már rá - csak nyugodtan Luna, csak nyugodtan.

- Jóh - ment a szobájába pakolni.