~ Soha nem gondoltam volna~ Lamine Yamal ff. -BEFEJEZETT-

14. fejezet 🔞

- Apa jött! - néztem ki az ablakból, mikor közeledett a fehér BMW a parkolóhoz.

- Leviszem a cuccokat hercegnő!

- Rendben - mosolyogtam rá.

>ᴗ<>ᴗ<

- Másik irány - szólaltam meg, mikor édesapám a körforgalom után nem ott kanyarodott le, ahol kéne.

- Szerintem nem - vonta meg a vállát, majd a tükörből Lamine-ra nézett mosolyogva. Kérdőn néztem mindkettőre. Nem értettem semmit sem.

- Úgy gondoltam, hogy lehetnénk még egy estét Nico nélkül - vágta rá Lamine.

A kedvenc tisztásomra érkeztünk, ahol apa ki is rakott minket. Említettem már nektek, hogy Aneto, - hegy - amely Barcelona-tól 305 km-re található, a legszebb réttel rendelkezik számomra. Bármikor idejönnék és a tava is gyönyörű. Meseszép ez a hely. Imádom minden szegletét. Az emberek is, akik a hegyvidéken élnek annyira kedvesek.

- Nico mondta, hogy nagyon szereted ezt a helyet - vallotta be a mellettem álló srác, akinek a hangját meghallva ránéztem és megfogtam a kezét. Viszonozta tettem és hozzám is simult.
A mellkasára tettem a bal tenyerem, majd az arcunk közeledett egymáséhoz. Az ajkunk egymásra tapadt, heves csókba kezdtünk.

Leültünk a virágokkal teli mezőre, majd folytattuk, ahol elkezdtük.
Annyira imádom, hogy ezen a helyen még a madár se jár, mert csak a hegyen túl van egy kis falu.

Simogatni kezdtem a kockáit mire lefektett. Beharaptam az ajkam, mivel felettem éreztem a lehelletét. Kérdőn nézett rám, majd szétnézett, hogy látja-e valaki.

- Úgy látom te is akarod - szólalt meg, majd egy bólogatással jeleztem, hogy igen.

Nem is kellett neki sok idő, hogy leessen, egyből levette a pólóját, majd én is így tettem.

Újra elkezdődött a csókcsatánk, ezután már csak azt éreztem, hogy kicsatolódik a melltartóm. Megkönnyebbültem, hogy megszabadultam tőle, hisz olyan jó volt anélkül lenni. Ilyenkor érzem azt, hogy szabad vagyok.

- Gyönyörű vagy! - mért végig, majd elkezdte puszilgatni minden porcikámat, amitől a libabőröm is előjött.

Megállt a farmeremnél, majd kettőt pislogtam és már rég ki is gombolta. Lehúzta rólam, márcsak a bugyim volt rajtam. Azon a részen elkezdte szintén azt csinálni, amit a felsőtestemen. Felsóhajtottam, mire egy nagy mosolyt villantott.

- Mondtam már, hogy imádom, hogy ezt váltom ki belőled? - mondta, majd kuncogva megforgattam a szemem.

Mutattam neki, hogy rajta még van egy melegítő, amit egy mozdulattal le is húztam róla. Ahogy megláttam a boxerét zavarba jöttem, hisz akkor ezek szerint MA elveszi a szüzességem Lamine.
Egymásnak estünk. A csillagok már jöttek elő, míg a Hold fényesen világított. A magas hegy és a hosszú virágoktól nem láttunk semmit.

Már a maradék ruha is lekerült rólunk és azt éreztem, hogy puszilgatja a legérzékenyebb testrészem. Konkrétan minden részem remegett, de nem inkább a félelemtől, hanem, hogy azzal az emberrel csinálom akit a legjobban szeretek.

>ᴗ<>ᴗ<

Lamine a közelben intézett egy szállást. Annyira imádom gondol mindenre. Nekem már az tökéletes, ha itt van mellettem vagy vele lehetek.

- Szeretlek! - mondtam már mikor a szállásra értünk és egy hosszas csókkal utaltam rá.

- Én is nagyon szeretlek! - vágta rá. - És remélem nagyon élvezted az elsőt!

- Ezt honnan tudod? - néztem rá nagy szemekkel.

- Nico mondta, de amúgy érezni lehetett - nevette el magát.

- Nico beszélt rólam?

- Inkább én kérdeztem tőle egy-két dolgot. De amúgy igen, hiányzol neki és sajnál mindent. - felelte.

- Oh - hirtelen ennél többet nem tudok mondani. Én is nagyon sajnálom, de ezt Nico-val kell megbeszélnem. De jól esik, hogy nem csak én bánom. Bár nekem jobban kéne, hisz nem én döntöm el az életét és azt sem, hogy kivel jön össze. Igaz, hogy én nem bírom a lányt, de így muszáj lesz megszeretnem.

Felkapom a fejem az elméleteimből, majd csak annyit látok, hogy Lamine fogja a fejét és könnyekbe van a szeme a telefonja felett.

- Mi a baj életem? - bújtam az ölébe.

- Ezt nézd! - mutatta a készüléket. Egy Instagram post volt előtte;

João Félix már a Chelsea csapatát erősíti. A fiatal focistát a rajongói nagyon szerették a FC Barcelona meccseiben, így sokan sajnálják, hogy otthagyta. Volt csapattársai mégjobban bánják, sokan a social media felületeken osztották meg bánataikat.

- Tudtad nem? - néztem rá, mire bólogatott.

- Igen, de olyan rossz ezt látni - válaszolt, majd egy szoros öleléssel jeleztem, hogy itt vagyok neki. Simogatni kezdtem a hátát, ezzel a lendülettel letette a mobilját és bevitt a szobába. Lefeküdtünk és én szeretgettem, amíg álomra nem fakadt.

Baszki, mi védekeztünk? - gondolataimba ez a kérdés merengett.