~ Soha nem gondoltam volna~ Lamine Yamal ff. -BEFEJEZETT-

1. fejezet

Említettem nektek, hogy kaptam a bátyámtól 2 VIP jegyet egy Barcelona meccsre? Nem? Akkor most mondom.
Egyik haverja, Gavi intézett nekünk két jegyet a meccsükre, gondolt rám is. Bár még nem találkoztunk, de ezek után csak jófej lehet. Már bírom.
Bátyám születésnapomkor adta ide, bár megmondom őszintén nem is emlékszem arra a napra. Kicsit be voltam csiccsentve. Haha.

- Luna gyere már istenem! - ordított fel kora reggel a bátyam jelezve, hogy plázába kell menni.

- Megyek már! - jöttem le a lépcsőn.

Meg kell mondani az úton elég csendes volt drága Nico, nem tudom mi ütött belé. Jaj nem bocs, elszóltam magam.

- Ma nézed a döntőt mi? - kérdezte az utat nézve.

- Még jó, Nináékhoz átmegyünk és együtt szurkolunk a haverjaidnak - mondtam irónikusan a "szurkolunk haverjaidnak" szavakat.

- Hallod én nem értelek - kezdett bele - Más lány örülne, ha a bátyjuk jóba lenne két világhírű focistával, te meg itt utálkozol ami... - belevágtam a szavába.

- Amikor én is szeretem a focit blablabla - unott fejemen látszott már az undor is. - Figyelj Nico, Yamallal 10 éve jóba vagytok, lassan 3 éve az évfolyamtársam és még egyszer sem beszéltem vele és szerintem azt se tudja, hogy a hugod vagyok. Bevallom ügyesen rúgja a labdát, de róla a véleményem akkor sem változik. Gavi is ügyes, ő szimpi - fejeztem be a szövegelésem. Jó lehet, hogy mindketten örököltünk anyánktól egy kis "benemállapofánk" genetikát, de nem tehetünk róla, pletyizésben otthon vagyunk.

- Először is, hívd Lamine-nak, mert nem szereti a Yamalt - pofázott vissza. De jó mostmár tényleg Yamalnak fogom hívni, azért is idegesítem. - Másodszor is szerintem tudja, hogy a hugom vagy - itt be is fejeztük, mert a rádióban a kedvenc számunk szólt.

- Eu Quero Tchu - kezdtem bele. - Ezt hangosítsd!

- Eu Quero Tcha -folytatta bátyám.

Még egy ideig énekeltünk ameddig oda nem értünk a pláza helyszínére. Gyorsan bevásároltunk anyának, amilyen gyorsan csak lehetett. Beakartam menni a ruhaüzletekbe is, de persze Nico siettetett. Mit is vártam? Múltkor közölte, hogy rossz eljönni vásárolni velem, mert még az állatsimogatót is meg akarom nézni ami nincs is itt. Mindeegy.

Hazaértünk és én pedig levetődtem a kanapéra, amíg Nico pakolt.

- Neked nem kéne öltözni? - lépett be az ajtón az utolsó szatyorral a kezében.

- Tényleeg! A táncóra! - pattantam fel a kanapéról és már száguldoztam fel a szobámba.
Átöltöztem egy kényelmes melegítőbe és egy nagy oversize pólóba. Felkötöttem a hajam és már az ajtónál találtam magam.

- Hola! - köszöntem el.

Táncterembe beérve köszöntem a lányoknak és már kezdtük is az órát.
Gyorsan elment az idő itt mindig ki tudok kapcsolódni. Tánc után a lányokkal még megbeszéltük az esti menetet.

- Akkor 8-kor nálunk! - közölte velünk Nina.

- Vigyek valamit? - kérdezte tőle Teresa.

- Nem kell, van nálunk minden amire szükség van - válaszolt a kérdésére.

- De várom már úristen remélem nyerünk - mondtam túlságosan is izgatottan.

- Mi is chica, mi is - nevetett Nina

- Mi az várod már, hogy lásd életed szerelmét? - folytatta a nevetést Teresa.

- Mivan? - néztem rá kérdően kicsit pirulva.

- Hagyjad, ne is foglalkozz vele, később elmeséljük, de most siessünk haza - hagyta abba a kuncogást Nina barátnőnk.
Itt abba is hagytuk a beszélgetést és mentünk a táskánkért, aztán haza.

- Hazaérteem! - üvöltöttem be a házba miközbe becsuktam az ajtót.

- Nagyon örülök, iparkodjál az öltözéssel, mert jön Martin és Diego! - kiabált le az emeletről Nico. Oh ne, márcsak ők hiányoztak. Martinnal nincs bajom, vele világéletembe jóba voltunk, na de Diego... Állandóan fel akar szedni és bármikor átjön a cuccaim között kotorászik. Mindegy most nem leszek itthon, bezárom a szobám ajtaját és minden okés lesz.

Elkészülődtem és ledőltem kicsit. Pörgetem a Tiktok alkalmazást amikor a bátyám küldött egy videót:
"Szerintem mindannyian egyet kell értenünk azzal, hogy egy focista fiúhoz egy táncos lány illik"

- Pff. Ekkora baromságot! - szólaltam meg magamba. - Ez mit akar jelentenii?! - üvöltöttem fel Nico-nak.

- Majd megtudod! - kiabált le. Kapd be Nico.

Le is raktam a telefont és már mentem is Ninához. Útközben FaceTime-oltunk a chicassal, (lányokkal ha valaki nem tudná) mert Teresa kizárta magát a lakásból és nincs meg a kulcsa. Borzasztó, mi? Hát nála ez mindennapos.

                              >ᴗ<>ᴗ<

Már 10 perce itt vagyunk Ninánál. Igen, meg lett a kulcs.
Márcsak fél óra van kezdésig amit nagyon várok már. A lányok is nagyon izgulnak velem együtt. Már előkészítettünk mindent a kanapéra. Nina barátnőmnek a nappalijába áll egy hatalmas plazma TV, úgyhogy olyan, mintha egy moziba néznénk.

- Apropó mi volt tánc után az a beszólásod Teresa mondjátok már el - kíváncsiskodtam.

- Jaj nemár Luna a vak is látja, hogy neked tetszik Lamine és ne mondd, hogy nem, mert nekünk nem tudsz hazudni - válaszolt Nina.

- Utálom Yamalt!

- Chica, mondtam, hogy nekünk nem tudsz hazudni! Miért pirulsz el mikor a válogatottról van szó és felhozzuk Yamal nevét? - nézett rám kérdőn. Lehet igazuk van? Ezért utálom? Pff.. Neem, ilyen nincs.

- De utálom őt, mert a bátyám haverja - mondtam ki hangosan gondolkodva.

- Luna, a szerelmet nem tudod irányítani... - szólalt meg Teresa.

- Nézzük a meccset amúgy? - kérdeztem a
TV-re nézve.

- Na nézzük - válaszoltak egyszerre.

Elkezdődött a meccs. Az angolok elénekelték a Himnuszukat, nekünk nincs hivatalos, így mi nem énekeltünk. 47. percben Nico Williams lőtte az első gólt. Nagy volt az öröm a stadionba, de azért nálunk is.

- Olyan jó lenne ott lennii - mondtam.

- Igeen - válaszolt Teresa, majd sunyin összenéztek, amire én nem figyeltem.
A 73. percben viszont Anglia kiegyenlített Palmer rúgásával. A spanyol szurkolók a stadionba kicsit szomorúak voltak, de nem sokáig. A 86. percben Oyarzabal góljával megnyertük az EB-t!

- SPANYOLORSZÁG NYERT! - ugrottamn
ki a bőrömből és pirultam el, amit a lányok is láttak.

- Nyertünk amigos! - szólalt meg Nina.

Mi a fene apa hív! - néztem értetlenül a telefonom kijelzőjét.
Felvettem.

- Mi hija! Gyere haza most, hívott a Barca ügyvédje! - szólalt meg a telefonba