~ Soha nem gondoltam volna~ Lamine Yamal ff. -BEFEJEZETT-

7. fejezet

Egy gyönyörű virágos mezőre érkeztem. Ez a kedvenc helyem, az Aneto melletti rét után. Sajnos az túl messze volt ahhoz, hogy én oda elmenjek. Olyan szinten kitudok itt kapcsolódni, hogy az valami eszméletlen. Általában akkor szoktam ide jönni, ha egyedül szeretnék lenni, hisz itt se embert, se állatot nem látni.

Yamal szemszöge

- Én csak nem értem néha őt - mondta Nico, gondolva Nina-ra, majd kinyitotta a bejárati ajtót. - Megérkeztem! - kiáltott fel.
Úgy gondoltuk Martin-nal, hogy elmegyünk a haverunk edzésére, "régen" találkoztunk már.

- Hola! - bökte ide az apja, vagyis az új edzőm.

- Sziasztok fiúk, üljetek le enni - jött le a lépcsőn Mrs. Ramirez, majd mi odaültünk az asztalhoz.
Odatette az ételt elénk, mi pedig már kezdtünk is el falatozni.

- Ez nagyon finom Mrs. Ramirez! - vágtam rá.

- Tényleg anya ez jó lett! - támogatott engem Nico.

- Luna csinálta - mosolygott egyet az anyjuk büszkélkedve, hogy milyen ügyes lánya van. Egy ütemet kihagyott a szívem, mikor meghallottam a lány nevét.

- Amúgy Luna most hol van? - kérdezte meg a bátyja.

- Valahova elment, azt mondta majd jön - Nico-val összenéztünk, majd felsiettünk a fiú szobájába.

- Hol lehet? - kérdeztem.

- Talán egyedül szeretett volna lenni - vonta meg a vállát, mire én összeráncoltam a szemöldököm, jelezve, hogy ezt érthetőbben magyarázza el. - Van egy kis mező, amit mindig emleget, hogy mennyire imádja azt a helyet és ott van ha egyedül szeretne lenni. A másik opció, hogy Nina-éknál van. - próbált gondolkodni.

- Jó, akkor most mit csináljunk? - kérdeztem, majd felálltam az ágyról az ülő pozíciómból. - Én találkozni szeretnék vele!

- Megnézzük a mezőt? - nézett rám, én pedig bólogattam. - Gyere elviszlek - vágott bele a hátamba.

Eredetileg azért jöttem, mert Nico-val megbeszéltük, hogy ma beszélek Luna-val. Nico örülne nekünk, viszont fél attól is, hogy összetörjük egymás szívét és majd ő lesz mindkettőnk támasza. Nos, én csak attól félek, hogy a lány nem fog komolyan venni és felpofoz. Amilyen erőszakos kinézem belőle. De én mindent meg szeretnék tenni, hogy az enyém legyen a csaj, és meg is fogom szerezni.
A jövendőbeli sógorom elvitt egy szép mezőre, tele gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágokkal.

- Sok sikert, haver - vágta rá Nico, mikor kiszálltam az autóból, majd rányomott a gázra.

Ez a rét olyan szép, mint Luna! Egyszerre dobogott a szívem és remegett a lábam. Vicceltem. Csak kicsit kiugrott a helyéről a szívem, de így drámaibb megszólalás volt.

Megláttam a távolban Luna-t. Naplementében. Egyszerűen számomra tökéletes. Valamit táncolt, gondolom a saját koreográfiáját gyakorolta. Nem értek a táncokhoz, de ennyit tudok.

Luna szemszöge

Úgy gondoltam ideje felkelni a fűből és ideje átnézni a táncaimat. Beindítottam a telefonomon a zenéket, majd táncra perdültem. A kikapcsolódásomat a távolban közeledő Yamal vetett véget. Egy focilabdával a kezében.

- Te mit keresel itt? - förmedtem rá mire ideért.

- Hát, csak jöttelek boldogítani, de ha kell haza mehetek - vágott egy féloldalas mosolyt, majd megfordult. Tudja, hogy a kedves énem nem fogja hagyni, hogy elmenjen és ezt ki is használja. Ez nagy szemétség!

- Mostmár maradj - húztam vissza az izmos karjánál fogva, mire újra mosolygott egyet. - Kérlek. - majd leült, és várta, hogy mutatványozzak neki, mire én kérdően néztem rá.

- Táncolj máár - kérlelt.

- Minek? - nevettem el magam.

- Tudod mit? Na várjál - pötyögni kezdte a telefonját, mire beindított egy lassú zenét Spotify-on. Felállt, megfogta a kezem és egymáshoz simultunk.

Ha valaki nézett volna minket, - már pedig remélem nem - akkor csak annyit látott volna, hogy élvezzük egymás társaságát, és azt, hogy - le sem nem tagadhatnánk - mindkettőnk meg van őrülve a másikért.
Kezdem érteni, a mai tinédzser lányok miért vannak oda Yamal-ért. A bátyám együtt nőtt fel vele, mindenbe segítette őt és ott voltam én, aki sajnos semmit nem tett érte. Nem is akartam látni, mert mindig azt hittem, hogy egy beképzelt faszkalap, pedig nem is beszéltem vele. Lehet anyáék ezért mondták, hogy soha ne ítélkezzek, mielőtt nem tudom a hátterét.