~ Soha nem gondoltam volna~ Lamine Yamal ff. -BEFEJEZETT-

5. fejezet

- Milyen aranyosak! - mondta Gavi, majd lefotózott minket. Csukva maradt a szemem, így még mindig azt hihették, hogy alszom.

Megint előjöttek belőlem az érzések. Még mindig Yamal erős karján pihentetem a fejem és hallgatózok. Bár már nem rólunk beszélnek, de mégis annyira jó őket hallgatni. Nico hangjától már igaz kivagyok, de amikről az előbb beszélt... Nem tudom hidegen hagyni. Írnom kéne a lányoknak, de valamiért, vagy valaki miatt nem szeretnék elmozdulni.

- Kidőlt mindkettő, mint a büdösnád - nevetett fel Nico és ezt követően az a futtbalistánk is, akin épp nem tettetem, hogy alszom.
Lehet tényleg elkéne tennem magam, mielőtt megszólalok. De nem akaroook! Voltatok már ti is ilyen helyzetbe? Annyira nehéz ilyenkor dönteni.

>ᴗ<>ᴗ<

Kb. 20 perc telt el, úgy gondoltam mostmár illene "felkelni". Kinyitottam a szemem, de nem váltottam pozíciót, amit Gavi egyből észre is vett.

- Felkelt a hercegnő - fordult hátra.

- Vicces - szóltam vissza. - Mikor érünk már haza?

- Egy negyed óra Luna, bírd ki - vágta rá a bátyám. - De először haza visszük őket - bólintott egyet Gaviék felé, gondolva, hogy rájuk értette.

- Jó - válaszoltam és elővettem a telefonomat.

Míg Yamal téli álmot aludt, addig én lőttem egy selfie-t a lányoknak, ahol Yamal-on támaszkodok, ő pedig rajtam. Nem feltűnően csináltam, hogy az éber emberek rajtam kívül a kocsiban ne lássák.

Lunaa
Fényképet küldött.
Nina és Teresaa kedvelte az üzenetedet

Nina
Egyelek meg de aranyosak vagytok
Kedvelted az üzenetet

Teresaa
Mi megmondtuk😉
Kedvelted az üzenetet

Lunaa
Annyi sztorizni valom van
Negyed ora mulva otthon
Utana hivas!

Teresaa
Megbeszeltuk

Nina
Mar varjuk

Leraktam a telefont, majd észrevettem, hogy Yamal ébredezik.

- Hercegünk is visszatért köreinkbe - szólalt meg az anyós ülésen lévő fiú, aki egy mosoly kiséretében ismét hátra fordult. Ha mégegyszer erre veszi az irányt esküszöm kiszállok és kiráncigálva helyet cserélek vele.

- Vicces - fogta meg az orrcsontját félkómásan.

- Na ugye, én is ezt mondtam - vágtam rá felháborodva, mire mindhárman mosolyogtak. Jaj ne... Valami félreérthetőt mondtam? Mindegy, már a múlt.
Megállt az autó.

- Kössz haver a fuvart - pacsizott le Gavi, Nicolas-sal, majd kinyitotta a kocsi ajtaját, felnyitotta a csomagtartót, kivette a cuccát és beviharzott. Nicolas. Így is rég szólítottam már Nico-t. Rég voltam rá mérges ezek szerint.
Yamal-lal sírí csendben ültünk, ameddig meg nem szólalt. Tudta, hogy neki is menni kéne, de még nem szeretett volna.

- Na és mizu aa... - nyelt egyet - Pasikkal? - nyögte ki.

- Mindegyik okádékul néz ki - nevettem el magam. - És veled a csajokkal?

- Dettó - kuncogott egyet ő is kínjában. - Vagyis csak egy nem néz ki úgy - nézett rám, azon belül telibe a szemembe. Pupillái kitágulva bámulta az én szemeim, én is így tettem. - Szép a szemed! - mosolygott egyet.

- Te sem mondhatsz rosszat róla - villantottam egy mosolyt neki, majd lezártam a szemkontaktusunkat és ő is kiszállt a járműből.

- Na mizu fiatal? - ült be az autóba Nico.

- Fiatal? Te bolond vagy! - feleltem, majd vártam arra, ami meg is történt;

- Emlékszel erre a kis magyar zenére gyerekkorunkból? - csillogtak fel a szemei. - Fiatalság Bolondság! Ennyi kell csak manapság - és elkezdte énekelni. Kis Korda Gyurink nálunk mindig toppon volt.

- Ne erőltesd köszi! - vágtam közbe.

                                 >ᴗ<>ᴗ<

- Luna végre! - álltak mellém a lányok, mikor kiszálltam a járműből.

- Ti mit kerestek itt? - jó ez kicsit bunkó volt, de máshogy nem tudtam reagálni. Megmondom őszintén nagyon nem számítottam rájuk, hisz csak hívásra gondoltam. De, örülök, hogy itt vannak és örülnek az érkezésemnek. - Gyertek be - fogtam a cuccaim és beljebb mentem a házba.

Bejöttek ők is, majd felszaladtak a szobámba, míg én segítettem Nico-nak pakolni.

- Jót aludtál a kocsiban? - kérdezte, majd felvett két kistáskát.

- Vicces vagy te is - vágtam rá egy fintort, majd elgondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e neki. - De amúgy mindent hallottam. Nem aludtam. - néztem rá full komolyan, mire sokkolódva rám szegezte a figyelmét.