~ Soha nem gondoltam volna~ Lamine Yamal ff. -BEFEJEZETT-

15. fejezet

- Baszki Nico menj már ki! - vágtam rá tesómra az ajtót.

- Pasiddal beszélsz? - kacsintott egyet, mire én egy elég látható szemforgatást tettem.

Tegnap óta Magyarországon vagyunk. Olyan szép ez a hely. Nem ismerem minden szegletét, de mégis ahol jártam az egyszerűen csodálatos.  Igaz papáék nem engednek mindenhova, de meg is értem. Spanyolországba is vannak nagyon rossz utcák vagy inkább helyek, ahova nem szívesen mennek, de szerintük ez borzalmasabb.

- Képzeld Budapesten is vannak jó csávók - nyújtottam ki a nyelvem a telefonomra nézve. Egy kis féltékenység nem árt.

- Na te csak ne nézegessél más palikat! - kezdett el irigykedni.

- Csak szivatlak életem - adtam neki egy virtuális csókot nevetésem közepette, majd a középső ujját kimutatva jelezte, hogy ő is, csak ne merjem szivatni. Cuki.

Elnézett a kamerából pár másodpercre, magyaráztak neki.

- Szívem el kell mennem Pedrivel, egyik haverommal moziba - nézett vissza a videóhívásra, majd megvakargatta a tarkóját.

- Pedri az unokatesóm, tudom, hogy a haverod - szóltam vissza. - De nyugodtan menjél - kezdtem el bólogatni.

- Szeretlek - villantott meg egy Lamine mosolyt.

- Én is szeretlek - vágtam rá, majd egyszerre nyomtunk rá a pirosan világító telefon gombra, amellyel bontottuk a hívást.

- Luna drágám gyere nézelődni - jött be mama.

Eredetileg az a szoba, amibe én vagyok az régen édesanyámé volt. Amelybe Nico van az a nagybátyánké, Laci bácsié, aki éppenséggel a gyermekkori álmát váltja valóra, valahol a világban.
Mégpedig kiskorában mindig is nagy világjáró szeretett volna lenni, csak a kapcsolata nem engedte azt meg sosem. Most, hogy körülbelül másfél éve elváltak Inez nénikénkkel, így a nagyszüleink szerint azóta nincs itthon.
Mindenki szerint én rendelkezem olyan tulajdonságokkal, mint Laci bácsikám. Sorolom: makacsság, fejvágás, sosem adom fel, és a kedvemcem; mindig enyém az utolsó szó.

- Megyek nagyi - válaszoltam neki, majd felkeltem az ágyból.

Felvettük a cipőnket mindannyian. Apa nem jött, mert el kell intéznie pár telefonhívást, mi pedig útnak eredtünk.

- Nico udvarolsz már? - kezdett bele papa. Nem bírtam ki nevetés nélkül, hisz egyből Sophie-ra gondoltam. - Min nevetsz? - fordult oda hozzám, mire én csak legyintettem egyet a kezemmel, hogy inkább hagyjuk.

- Van egy lány papa, de sokszor veszekszünk - mondta Nico. Ezt még én sem tudtam. Reagálásképp újra ránéztem a bátyámra full komoly fejjel. Viszont nem sokáig bírtam ilyen maradni, elég ha csak ránézek. Természetesen elnevettem magam. Mind néztek rám, de újból azt jeleztem, amit az előbb tettem.

- Ti megvagytok Lamine-nal? - fordult hozzám.

- Igen, megvagyunk - válaszoltam.

Amíg sétáltunk Budapest utcáin én csak az életemre tudtam gondolni. Míg az ikertestvérem és a nagyszüleim beszélgettek én hátul maradtam egy kicsit töprengeni.
Mégis min? Kérem szépen azon, hogy mégis mit kezdjek magammal.

Itt vagyok 17 évesen és annyit értem el, hogy megnyertem két táncversenyt. Kiskorom óta a nagy álmom, hogy híres táncos lehessek, mégis csak annyi van meg, hogy híres. De az sem úgy, ahogy gondolom. Lamine miatt az újságok tele vannak velem, aminek természetesen örülök, viszont mégis hiányzik az, hogy úgy legyek benne; "Luna Ramirez - táncos"
Szeretném Lamine-nal leélni az életemet, mégis félek, hisz sok lány oda van érte. Így is a mi kapcsolatunk eléggé zűrzavarosan indult.

>ᴗ<>ᴗ<

- Kövesd a divatot, adj hajgumit neki amit mindig hordhat majd - ült le mellém áldott Nico testvérem. A mondata után kérdően néztem rá. - Ne nézz már hülyének. Ikrek vagyunk - mondta, majd leesett mire célzott. Sose hittem ebben, mindig ez volt anya mottója: "Az ikertestvérek olvasnak egymás gondolatába, ne felejtsétek".

- Ugyan már, inkább csak látszott rajtam - löktem meg kínomba.

- Látszott is, de tudtam, hogy ezen gondolkodsz - karolta át a vállam mindenttudóan.

- Az lehet.

- Ismerlek. - vágta rá, majd egy mosollyal jelezte, hogy minden rendben. - Tényleg szeret téged, ne kételkedj.

- Inkább csak félek - feleltem. Pár másodpercig csak néztünk ki a fejünkből, majd annyit érzek, hogy Nico szoros ölelésbe zár. Nem viccelek jól esett most tőle.

- Elhiszem, hogy félsz, nem mindennapos egy fiatal feltörekvő focista szerelme lenni - súgta a fülembe.

- Köszi ezzel megnyugtattál!

- Mint az előbb mondtam, téged tényleg szeret. Sosem láttam még ilyen boldognak egy lány mellett sem. Kérlek ne rontsd el. Nem szeretném látni, ahogy te és Lamine tönkreteszitek magatokat - mondta majd elengedett.

- Nem fogom elrontani - mosolyogtam rá.

- A tánc miatt meg ne aggódj. A legjobb táncos vagy Spanyolországban. Az biztos - majd felállt és elment.

Boldog voltam. Elhittem minden szavát. Azt éreztem most kaptam egy kis lelki erőt.

>ᴗ<>ᴗ<

1 hét telt el a mentális összetörésem megjavítása óta. Mindent pozitívabban látok és csinálok, ezt a bátyám is megmondta. Még 3 napot leszünk itt, utána megyünk haza. Egyre jobban kezdem megszeretni ezt a kis országot, nehéz lesz elhagyni.

Ma eldöntöttük, hogy szétnézünk több helyen is. Nico szerzett pár magyar barátot itt, így ők lesznek az idegenvezetőink.

- Kész vagyok! - jöttem ki a konyhába kb. 45 perces készülődés után. 15 perc és itt vannak értünk.

- Nagyon jó, én még nem - viharzott be a fürdőszobába. Nagyszerű. Itt maradtam mama és papa közt egyedül.

- Tudod drágám legközelebb, ha jöttök hozhatnád a barátod is. - szólalt meg mama.

- Sok edzése és meccse van így nyáron, de amint csillapodni fog a helyzet jövünk - mosolyogtam rá, majd viszonozva a tettem bólintott egyet.

- És a suli még mindig megy? - kérdezte.

- Hála égnek kitűnő vagyok még mindig, de van még egy érettségim hátra.

- Menni fog az, okos lány vagy te - vágta rá papa.

- Megsúgom neked Nico-ból fele annyira nem nézem ki, hogy menne neki az érettségi, mint belőled - nevetett egyet mama.

- Ő is okos, csak néha lusta - mondtam nekik kuncogva.

- Hallottam ám - jött ki a helyiségből az a személy, akiről az imént beszéltünk. Duda szót hallottunk, ezzel jelezvén, hogy irány Budapest belvárosa. Ki is léptünk az ajtón egyből magunk előtt láttuk a gyönyörűszép fehér, letisztult Volkswagen autót.

- Vigyázzatok egymásra - kiáltott ki mama az ajtón, majd mi visszanéztünk rá és integetni kezdtünk.