~ Soha nem gondoltam volna~ Lamine Yamal ff. -BEFEJEZETT-

13. fejezet

Fárasztó ez a nap. Ezért jöttem ide tudom, de nem gondoltam volna, hogy ennyire lefáraszt minden.
Most éppen készülünk a házi versenyünkre, amelyet minden évbe megtartunk. 4 csapat van, minden csoportnak kellett csinálni egy táncot, amit nemsokára be is mutatunk. Egész este gyakoroltunk rá, hogy megelégedjenek vele a tánctanárok. Lamine egész végig mellettünk csodálta azt, hogy hogyan rakunk össze egy koreót.

- Luna légyszi Lamine-t vedd rá, hogy táncoljon velünk! Mateo, a legjobb táncosunk térdei tönkrentek. Csak ő tudja a táncot még. - jött oda hozzám Amanda, az egyik csapattársam.

- Beszélek vele - mosolyogtam rá, mire viszonozta tettem. Felmentem a szobánkba, és beviharoztam az ajtón - Táncolnod kell életem! - vágtam rá.

- Mi? - nézett rám kikerekedett szemekkel. - Bocsi Nico most le kell tennem - beszélt a telefonhoz, gondolom hívásozott a bátyámmal. Én azóta nem beszélte vele, de majd arra is kitérek.

- Légyszii - vetettem be a bociszemeket, mikor bontotta a vonalat a tesómmal.

- Nem fogok táncolni - közölte velem, de én még mindig a cselekedetem szerint néztem. - Nem is tudok hagyjál már - jött ki ez a száján pár perc után.

- De tudsz légyszíves Lamine, Mateo térdei meghaltak - kezdtem el sajnáltatni a csapatot, hogy beleeggyezzen. - Fiestán és a mezőn is nagyon ügyesen táncoltál.

- Emlékszel rá? - kérdezte elterelve a témát.

Addig-addig próbáltam zaklatni ezzel, amíg bele nem ment. Szép szavak jöttek össze, így be kellett vetnem a másik énemet.

- Életem, ha nem szeretnél táncolni, akkor nyugodtan menj haza - vontam meg a vállam.

- Nem hagylak itt! - vágta rá. - Jó, essünk túl rajta - adta be a derekát.

- Köszönöm! - bújtam oda mellé, majd adtam neki egy csókot.

- De ezért még kapni fogsz ha hazaérünk - mosolyogva nézett le rám, majd viszonozva a tettét én is felnéztem rá. - Milyen ruhába kell lennem?

- Szürke - mondtam és felültem. Mutatta, hogy feküdjek vissza, hisz van még egy óránk a versenyig.

A bőröm bizseregni kezdett, amikor érzékeltem, hogy simogatja a hasam. Éreztem a teste melegét is, majd a megkülönbözhetetlen illatát, amit máson sose tudnék elképzelni.
A pólójával játszadozok, mire veszi az adást;

- Luna ne itt - állított le engem. - Öltözz át inkább.

>ᴗ<>ᴗ<

Behoztuk az első helyet gyerekek!

- Mondtam, hogy rohadt ügyesen táncolsz! - mosolyogtam rá egyet.

- Nem voltam a legjobb, de legalább megvan amit szerettünk volna.

- Meg te bolond! Menjünk fel - vettem a lépcsőhöz az irányt, majd utána Lamine is követett.

Felérve a 2. emelet 3. szobájába benyitottam az ajtón, hisz ez a miénk.

- Mész először fürdeni? - kérdezte.
Direkt nem szerettünk volna együtt menni be a tusolóba, - szerintem ti is tudjátok miért - mert Lamine-nak így is nehéz, hogy mellettem alszik.

- Megyek - vágtam rá, majd beviharoztam a fürdőszobába.

Egy nagyon gyors zuhanyt vettem. A víz alatt azon gondolkodtam, hogy Nico vajon túl van-e a tegnap reggeli vitánkon. Lamine-tól kurvára félek megkérdezni, hisz ha elmondja a bátyámnak egyből azt hiszi én vagyok az, aki aggódik. Nem lehetek én a vesztes.

Yamal szemszöge

Míg Luna a fürdőszobába van, én úgy gondolom nekem fel kell hívnom azt azt embert, aki neki a legfontosabb és mindent elmond neki. Megnyitottam a FaceTime alkalmazást, majd a névre mentem.

- Hola Lamine! Mizu? - kérdezte meg tőlem, mikor felvette.

- Hola Nico! Kérdezhetek? - tudakoltam meg tőle amint fogadta a hívásomat.

- Mondjad.

- Neked mindent elmond Luna igaz? - először szépen kell ezt csinálni, majd rátérhetünk a lényegre. Ezt apámtól tanultam.

- Tudtommal idáig jah, miért?

- Feküdt már le valakivel? - és itt már nincs visszaút. Amint ezt a kérdést kimondtam azt éreztem, hogy ezt nem kellett volna.

- Tudtommal csak majdnem... - kezdett bele, mire én meglepetten néztem a kamera előtt. - Volt egy kapcsolata már nem tudom kivel, aki nagyon szerette volna, de Luna azt mondta nem ő a megfelelő elsőre és lelépett. - mondta el a bátyja nekem. Huha. Akkor ezek szerint, ha nekem engedi én vagyok a megfelelő.

- Akkor, ha sexelnék vele, akkor én veszteném el a szűzességét? - full komoly arcomon egy kis mosoly is látszott, hisz Luna nem az a lány aki csak úgy odaadná magát bárkinek is.

- Szerintem ja - felelte. - Amúgy már kipihente a vitánkat?

- Nem is beszél róla, ami fura - vágtam rá.

- Mehetsz te is! - jött ki Ramirez.

- Megyek, csá Nico! - majd bontottam is a vonalat. - Mondtam már, hogy smink nélkül is szép vagy? - néztem rá kitágult pupillákkal.

- Nem - kezdte el húzni az agyam, ez után kuncogott egyet. Istenem még a nevetése is gyönyörű. Emberek teljesen belezúgtam ebbe a lányba..

Elmentem fürdeni én is, majd megláttam a tükör mellett egy dolgot, amit "muszáj" volt elhoznunk, és egy nagyon jó ötletem támadt.

Luna szemszöge

- Te mit csináltál? - nyögtem ki ennyit a számon, mikor Lamine Yamal kivasalt hajjal jött ki a fürdőszobánkból.

- Csak gondoltam miért ne - vonta meg a vállát mosolyogva.

- Ez neked nem áll jól.

- Ennyire nem tetszik? - kérdezte meg tőlem, mire én a "tudod erre mi a válaszom" nézéssel fintorogtam. - Akkor megyek bevizezem a hajam - ment vissza a fürdőszobába.

- Mindenhogy jól nézel ki életem - kiálltottam utána.

Egyem is meg mennyit szenvedhetett a göndör hajával, hogy egyenes legyen. Aranyos, de neki az jobban áll. Vagyis hát nekem úgy van megszokva. Eszméletlen. Így még álmomba se láttam. Elképesztő.

- Na most jobb? - jött ki ismételten, mostmár a megszokott hajstílussal. Bólogattam egyet, majd lefeküdtünk szépen, és olyan fáradt voltam, hogy a karjaiba elaludtam.