Meseszép/ercsé ff/BEFEJEZETT/

5.

-Baszki,minek kell neked annyi füzet?-kérdezte Csanád,mikor már vagy a tizedik füzetet raktam bele a kosaramba.

-Mert mondjuk iskolába járok,és tanulok?-kérdeztem. -Tényleg, te nem is jársz egyetemre?

-Miért járnék?Felnőtt férfi vagyok- húzta ki magát,mire muszáj volt elmosolyodnom.

-De amúgy nem is volt képbe,hogy mész?-kérdeztem,majd kihúzókat raktam be a kosárba.CSanád követett.

-Sokáig úgy volt,hogy megyek,de gimi utolsó évébe jött meg nekem a zene,és akor már egyáltalán nem akartam.A szüleim rendesen ki is akadtak,mert ők azt tervezték,hogy orvosnak menjek,meg a szegedi egyetemre járjak,de én nem kértem belőle.Egy idő után meg megelégelték,hogy nem fog változni a döntésem,és nem erőltették az egészet.Te tervezel menni?-fordult felém.

-Muszáj lesz.Kell valami állás is.-mentem a kasszákhoz,miután leellenőriztem,hogy minden megvan-e.

-Utánam csak a füst van....-szólalt meg a telefonom,mire zavartan elővettem és kinyomtam Rebekát. Csanád úgy vigyorgott, mintha szülinapi tortát kapott volna.-Mi az?-kérdeztem.

-Én vagyok a csengőhangod.-mondta.

-Persze,mivel szeretem a zenéidet. De ezt már mondtam.- fizettem.

-Jó,de nekem akkor is hihetetlen.-nézett rám,majd beszálltunk a kocsiba.

-Hova megyünk??-kérdeztem, mikor láttam,hogy nem hazafele visz.

-Ma van a névnapod, nem?

-Már felköszöntöttél.Akkor tudod,nem?Egyébként Rebekának is ma van-motyogtam.

-KI az a Rebeka?És miért nem vetted fel neki a telefont?-kérdezősködött.

-Tegnap vele mentem a koncertedre.Aztán ott hagyott.-mondtam szűkszavúan.

-Jó értem,nem kérdezek semmit.-szállt ki a kocsiból,mikor megérkeztünk a Gellért-hegy lábához??????????????????

-Nem, kérdezhetsz,csak kicsit bánt,amit csinált.Ennyi az  egész-magyaráztam.

-Értem én-tette fel a kezét védekezően.

-Most komolyan megmásszuk a Gellért-hegyet?-csodálkoztam,mire Csanád megállt.

-Akarod,hogy inkább a hátamon vigyelek?-kérdezte felvonva a szemöldökét.

-Nem kell.Inkább sétálok.-mondtam,majd nekiindultam.

-Köszi szépen,hogy itt voltál!Meg,hogy egyáltalán felköszöntöttél.-szóltam,mikor megállt a házunk előtt.

-Bármikor.Egy élmény volt.De szerintem beszélgess el Rebekával.Nem biztos,hogy direkt csinálta.

-Jó persze,de ha nem vagy ott,akkor sosem jutok haza-magyaráztam.A pár óráig,amíg Csanáddal voltam,elmeséltem neki a a barátságomat Rebivel.

-Persze,elhiszem.Van kedved holnap után jönni Andrishoz?

-PErsze.MIt csinálunk?

-Az még titok.

_Rendben-szálltam ki.Eskü,én csak ki-be szállok a kocsiból.

-Jó éjt,kislány-mondta úgy,mint tegnap.

-Neked is....füstölt kolbász.-mondtam ,majd megöleltem.

-MIért az?-nézett rám, felvonva a szemöldökét.

-Hát mert van a füst dalod.