-Hát ezt nem hiszem el-hitetlenkedtem-te most komolyan lehugyóztál?
Erre a kijelentésemre az idegen megrezzent,és hallottam ahogy felhúzza a sliccét.Elővettem a telefonomat,bekapcsoltam rajta a zsemlámpa funkciót,és megvilágítottam az arcát.Elkereke...
-Most megint min sértődött be a gyerek?-kérdezte Szabi,mikor könnyáztatta arccal beléptem a házba.
-Semmit.Én cseszem el mindig-motyogtam,majd felmentem a szobámba,és nekiálltam tanulni.
-Nem akarom,hogy szomi legyél.Legalább addig nem,ameddig itt vagyok-jött be drága Szabolcsom a szobámba,miután, vagy 2 órája a mateklecke felet görnyedtem.
-Miért mit szeretnél?-fordultam meg a gurulós székemmel.Hú, de menő vagyok vele...
-Menjünk el sétálni-Az majd segít-ajánlotta fel,mire én kis vaciálás után,de belementem.
-Mindjárt,csak átöltözöm-hessegettem ki a szobámból.
Hosszas gondolkozás után ezt vettem fel,mert rájöttem,hogy nem kell annyira kiöltöznöm,ahhoz,hogy elmenjünk egyet sétálni.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Nekem tetszik,és az a lényeg,nem?
-Na itt vagyok-jöttem le a lécsőn,majd a telóm és egy rágót felkapva felvettem az AirForce-om,és Szabi után kiléptem az ajtón,majd a kulcsommal bezártam.(Igen az is raktam el..)
-Na,merre szeretnél menni?-kérdeztem,majd mikor máshova nézett Szabi,az a hely felé néztem,ahol még pár órája Csanád motorja állt.
-Hiányzik mi?-kérdezte Szabi,mire összerezzentem.
-Hát....nagyon-csúszott ki a számon.
-Menjünk a Gellért-hegyhez-mondta, amire a gyomrom összeugrott, akkorára, mindtha csak egy golf labda lenne. Szabi ezt látván inkább változtatott a tervén, és a Lánchidat javasolta...
-Nem hiszem el,hogy ennyire hatással van rád ez a csávó-rázta meg a fejét hitetlenül.
-Most haragszol?-nézte rá.
-Rád hogan tudnék?Tudod,hogy te vagy a legjobb barátnőm- mosolyodott el,majd elővette a telóját, és írt valakinek.Az üzenet máris jött, és a csippanást hallva ista lehetett.-Itt menjünk jobbra.-mondta a térképet(?) bámulva.
Sok-sok forgolódás,és séte után megálltunk egy panel előtt.
-De most miért hagysz itt?-kérdeztem vissza,de válasz már nem jött,hanem egyszerűen csak lefordult az egyik sarkon.
-Köszönöm-mondtam,mikor kijött egy negyvenes nő,és megtartotta nekem az ajtót.Szépen,komótosan felbattyogtam a harmadik emeletre,mert persze nincs lift....Na yde a 3-as ajtó előtt vettem egy nagy levegőt,majd csengettem.Eskü,féltem.Mert mivan ha Szabi csak megviccel,és valami idős tatához küldd fel, aki meghív egy teára,és a múltamról kérdez??Jól vanna,ilyen vagyok.
-Hát te???????????-kérdezte az ajtóban Csanád????????????
-Ó, Szabi én hogy megfoglak ölni egyszer,hogy az életedért fogsz könyörögni-motyogtam,majd széles mosolyra húztam a szám,és köszöntem ercsének.
-Hát én.
-Mit keresel itt?Tudod mit?Gyere be-mondta,majd miután bementem, visszament a konyhába.-Bocsi a kupiért,nem számítottam vendégre-mondta,mire csak legyintettem, és leültem a a kanapéra.Mondjuk nem volt,olyan nagy tisztaság, mert volt pár alsógatya elő,amit mikor néztem Csanád cak zavartan felszedte,és elvitte valahova.Gyanítom a fürdőbe...
