Meseszép/ercsé ff/BEFEJEZETT/

10.

Na,szóval. Ott tartottam,hogy átmentünk az egyik szobába,ahol egy kész stúdió volt beszerelve,meg két fotel.Egyből lestoppoltam az egyik fotelt,arra hivatkozva,hogy a többiek úgyis énekelni fognak.Szabi lült a mellettem lévő fotelbe,majd a fiúk megálltak egy egy mikrofon előtt.

-Kitől akarjátok először hallani?-kérdezte Andris.

-Kinek van?-kérdeztem vissza.

-Mindenkinek-vágta rá Szalai.

-Én akkor Csanádot szeretném.-mondtam,mire Csanád nagyon furán nézett rám.Már már gyilkolva.Esküszöm nem értem miért haragszik rám.De bármit is tettem sajnálom,oké?Már csak el is kellene mondanom neki. Hát,ez egy nehéz menet lesz,de azért megpróbálhatom,nem? Mondjuk kicsit fura,hogy egy naplótól kérdezem ezt meg,de mindegy............

-Én meg nem szeretnék kezdeni-mondta halkan Csanád.

-Miért?-kérdezte Szabi.

-Te csak kussolj, jó?-mondta Csanád,mire mindannyian kicsit furán néztünk rá.

-Mi van veled, bratyikám?Nem szoktál ilyen lenni.-mondta neki Valter,miközben a mikrofon igazgatta.

-Elegem van.Hazamegyek.Csá-ment ki a szobából.Én csak tehetetlenül néztem,ahogy kimegy az ajtón.Már azt gondoltam,hogy utána megyek,de határozottan láttam Szabi,ahogyan Szabi rázza a fejét,hogy nem ért egyet az ötettel.Ennek ellenére én akkor is felpattantam,és kirohantam a házból.A cipőmet sebtében vettem fel,miközben futottam le a lépcsőházban.És mielőtt mondjátok miért nem lifttel mentem:nem tudom miért.Azt gondoltam hgy a lépcsőn előbb le fogok érni.Hát...hülye gondolat volt.Ahogy kértem a lépcsőházből,megláttam a távolódó alakját,egyből sprintelni kezdtem. Mintha eddig nem azt tettem volna...Na,mindegy.

-Csanád!!!Héééééé!!!Csaaannááááddddd!!!!Álljjjjjjj már meg.......-üvöltöztem majdnem egy idős nénit feldöntve.Gyorsan elnézést kérve,futottam tovább, de azt még hallottam,ahogy káromkodva fejezi ki a nemtetszését.Ez van.....

-CSANÁDDDDDDDDDD!!!!!Az ég szerelmére állnál már meg....-motyogtam a mondat végét magamban.

Mikor végre utolértem,meglátam,hogy a fülében füles van.Szóval ne hallotta,hogy kiabáltam neki.Jó, Hogy tudok róla.

Megpróbáltam lassítani,de még ígyis beléütköztem.

-Mi a szar?-vette ki a füléből az AirPodsot.-Te mit keresel itt?-kérdezte.

-Utánad jöttem-mondtam neki,miközben próbáltam arra ügyelni,hogy el ne essek.Kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is.

-De miért?-mondta  felvonva a szemöldökét,miközen visszaírt valakinek.Nem láttam,hogy kinek,hanem csak azt ,hogy egy szivet.

-Mert nem értem,hogy mi a problémád.-mondtam neki.

-aham,az jó-mondta,még mindig a telefonját bámulva.

-Figyelsz??

-Persze.Azt mondtad,hogy szereted a barátod.-biccentett,majd újból írt valamit valakinek.

-Canád egyáltalán nem ezt mondtam.-itt valami elpattan a felemben,és kitéptem a kezéből az Ipheonját,majd amilyen messzire tudtam elhajítottam.Na,itt kell a kislabdahajítás.

-MONDD,TE NORMÁLIS VAGY????????-kiáltott rám.

-Általában igen.-bólintottam.-Na,mondd már el mi a bajod.-sürgettem.

-Miért mondanám el.Nem vagyunk olyan jóban,Főleg mután eldobtad a telefonomat.-sziszegte.

-Ne legyél már ilyen-léptem hozzá kicsit közelebb,mire hátrélt egyet.Mondanom sem kell, néztem minket egy páran.-Miért nem tudod egyszerűen elmondani mi a bajod??Lehet tudnék rajta segíteni.-ajánlottam fel,mire csak megrázta a fejét.

-Egyáltalán nem kell a segítséged.Azt akarom,hogy haggyj békén.-mondta,mire megdöbbenten néztem rá.-Te is ugyanolyan ribanc vagy,mint a többi lány-fordult meg,majd otthagyott a bámuló emberek között.

-Foglalkozzanak a saját dolgukkal-mondtam oda nekik,mire mindenki elfordult,de azért már kezdtek gyűlni a könycseppek a szemem sarkában. Nem is értem miért sírtam,talán azért,mert kedves volt velem,és hiányzik,hogy olyan legyen.Vagy talán kicsit bejön?????Fogalmam sincs.De az biztos,hogy Rebekával beszélnem kell,mert nem tudom mit fogok csinálni,ha tovább maradunk így.Elővettem a telóm,és felhívtam.

-Szia-motyogtam bele a telefonba.

-Szia-mondta,és talán a hangjában hallottam,hogy kicsit reménykedik.

-Tudunk találkozni?-kérdeztem reménykedve.

-10 perc és ott vagyok-rakta le a telefont.

Gyorsan írtam még egy üzit Szabolcsnak is.

dorinakovcs:hazamegyek,de te még maradhatsz nyugodtan...

Szinte egyből jött a válasz.

szabikaaaa:mi történt?biztosan maradjak?

dorinakovcs:beszélek Rebekával.Majd mesélek.Persze maradj csak.

szabikaaaa:oké.írj ha van valami.

dorinakovcs:írni fogok

Helló!Itt lenne az újabb rész,és ha minden igaz,ma még fogok egyet írni.

Pusszancs