-Hát ezt nem hiszem el-hitetlenkedtem-te most komolyan lehugyóztál?
Erre a kijelentésemre az idegen megrezzent,és hallottam ahogy felhúzza a sliccét.Elővettem a telefonomat,bekapcsoltam rajta a zsemlámpa funkciót,és megvilágítottam az arcát.Elkereke...
Néha esküszöm nem értem a lányokat. Egyik pillanatban megsertodik, a másikban pedig már bújik. Jó persze az utóbbinak általában örülni szoktam. Ja, mert mindhta eddig olyan sokszor csinálta volna. Na mindegy,. Megyek vissza aludni, mert Dorina mindjárt felkel, és ha meglatja, hogy írok, ráadásul naplóba, biztos elmenekül előlem. Ez maradjon az én titkom.
Dorina szemszöge :
Az éjszaka közepén megint felkeltem, de arra, hogy rohadtul hányingerem van. Próbáltam óvatosan kibújni Csanád nagy kezei közül, de nem nagyon ment. Konkrétan rögtön felébredt. Ne már. Nem akarom, hogy folyton csak kísérgessen, meg óvjon mindentől. Persze, jól esik,de értitek,nem?Miután kiengedett,szaladtam is a budiba,kiokádni azt a nagy tál spagetitt,amit bevertem.Akkor nekem ezért volt ilyen nagy étvágyam. Hát ezek után,biztos nem lesz.Leguggoltam a vécéhez,és kiadtam magamból mindent.Csanád is bejött, és fogta a a hajam,meg a hátam simogatta.
-Megvagy?-kérdezte,mikor már éreztem,hogy nem jön ki már belőlem semmi.
-Aha.Van fogkeféd?-kérdeztem,mert olyan büdös szagot éreztem a torkomban,meg kapart is már.Fasza.Mikor lesz ennek az egésznek vége.Mondjuk,csak ma kezdődött......
-Persze-elkezdett kutakodni a szekrényben,bár egyszer beütötte a kezét,és felszisszent.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Aha.Csak rohadt fáradt vagyok-ismerte be,majd odaadott egy kék fogkefét.
-Köszi.És bocsi,hogy felvertelek-mondtam,miközben fogkrémet nyomtam a fogkefére.
-Ne kérj ilyenekért bocsánatot.Ez alap-mosolyodott el,majd beletúrt a hajába.
Aztán ő is elkezdte mosni a fogát.-Akarsz képet?-kérdezte.
-Minek?-kérdeztem vissza.Este 10 volt.Szerintem.Meg amúgy is.Fáradt voltam már.Mondjuk egész nap fáradtnak érzem magam.
-Na......-nógatott.-Jó,ha nem szeretnél,nekem mindegy.-vonta meg a vállát,bár látszott rajta,hogy kicsit szomi.Én meg hát soha többet nem szeretném megbántani.
-Jó,legyen.De az enyémmel-mondta,mire egy kicsit elmosolyodott.
-Rendben.
(itt sajna nem találtam képet,pedig nagyon beraktam volna.Sorry)
-Mehetünk?-kérdeztem,mikor befejeztük.
-Menjünk-mondta,majd ma már nem tudom hányadjára fogta meg a kezem.Hirtelen olyan forróságot éreztem azon a helyen....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
