-Hát ez meg mi volt?-kérdezte Rebeka,miközben leültünk a fodrász székekbe.Az egyik nőci máris a hajmhoz kapott,aszt hiszem Szabina volt.Elkezdte kifésülni a (nem éppen legszebb) hajam.Megérte volna megmosni,hogy ne ilyen fejjel jelenjek meg,de hát mindegy.....
-Uhh,hát itt van egy kisebb csomó-emelt fel egy tincset,amit én is láthattam a szemben lévő tükörben.Hát,az nem egy kisebb csomó,abban biztos lehetek.-Megpróbálom kifésülni.De fájni fog-szólt előre,majd belekezdett a munkálatokba.Rettenetessen fájt,még egy könnycseppem is kicsordult.😓
-Fogalmam sincs.Csak jött és ment.-válaszoltam a mellettem ülő Rebekának.
-Ez fura.De amúgy tényleg.Az előbb nem válaszoltál a kérdésemre:hogy vagytok?-fordult felém,már amennyire tudott.Szegénynek rángatták a fejét össze-vissza.Hát ez az Anna sokkal agresszívabbnak tűnt.
-Tudod min gondolkoztam?-néztem felé.
-Nem,de gondolom megint tereled a témát.
-Au-kaptam a hajmhoz,de Szabina elhessegette a kezem.
-Nem szabad-folytatta.
-Tudom-motyogtam.-Elkezdenék valami munkát.
-MI???????-mondta kicsit hangosabban a kelleténél.
-Mi a baj lányok?-nézett le rám Szabina,és elkezdte a hajam mosni is.Csak én nem szeretek fodrászhoz járni?
-Semmi,semmi-motyogtam megint,mert nem akarrtam egy full idegennek elmondani a magán életemet.
-De miért akarsz munkát vállalni?-kérdezte még mindig Rebi.
-Hát..mert szeretném ha lenne saját keresetem.A nyári munkáimat rohadtul imádtam,viszont tök hamar elfogyasztottam a pénzt.Meg már szeretném lerakni a jogsit is,hogy ne mindenhova Csanád furikázzon.Meg hát szeretnék anyuéknak besegíteni a rezsibe is,meg bármilyen költségekbe.....Meg 18 évesen el akarok költözni....-magyaráztam.
-Várj...MIVAN????Miért akarsz elköltözni?Ráadásul hova mennél?És miért pont suli közben?-bombázott különböző kérdésekkel,miközben szerintem a hajhagymáim meghaltak,annyira vakarták a fejem.(Vagy mit szoktak ilyenkor csinálni)
-Nem mondtam,hogy pontban szülinapomon fogok elköltözni.Lehet,hogy csak suli után.Nem tudom miért,úgy gondolom ,hogy elég volt a szüleimből.Fel akarok nőni...Meg minden.Meg hagyni is akarok nekik teret,hiszen 18 évig neveltek.
-De nem félsz,hogy szomorúak lesznek amiatt,hogy elmész?Voltaképpen te vagy az egyetlen gyerekük.
-De,de ez az élet rendje-mondtam nagy bölcsen,és komolyan is gondoltam.
-Ha te akarod....Nem én döntök helyetted-hagyta rám.
YOU ARE READING
Meseszép/ercsé ff/BEFEJEZETT/
Romance-Hát ezt nem hiszem el-hitetlenkedtem-te most komolyan lehugyóztál? Erre a kijelentésemre az idegen megrezzent,és hallottam ahogy felhúzza a sliccét.Elővettem a telefonomat,bekapcsoltam rajta a zsemlámpa funkciót,és megvilágítottam az arcát.Elkereke...
