8; pizZa
A kocsiút lassan telt, és unalmasan. Blan és Ashton jól elvoltak elől, én pedig Michaelel beszélgettem, amin Calum bepukkadt. De mi így szeretjük Calumot. Mire odaértünk a pizzázóba fél hét lett, fel kellene hívnom apát, hogy valószínűleg nem fogok otthon vacsorázni. Kiszállunk a kocsiból majd előveszem a telefonom, hogy felhívjam apát.
- Pillanat, csak telefonálok. Menjetek nyugodtan előre.- bólintanak, majd befelé indulnak a pizzázóba, én pedig tárcsázom apát. Hangposta. Nemár.
" Szia, apa csak annyit szeretnék, hogy nem érek haza vacsorára. Jodieval meg kell csinálnunk egy feladatott. Szeretlek, szia. " nyomom ki a telefont.
- Miért hazudtál neki?- szólal meg Cal a hátam mögül. Jézus, mint egy szellem.
- Baszd meg Calum, ne ijesztgess!- ütök enyhén mellkasába.
- Miért nem mondtad azt, hogy az elbűvölő barátoddal vagy?- mosolyog rám, majd kezeit derekamra helyezte.
- Azért, mert akkor már nem lennének meg a heréid.- nevetek fel.
- Kapok egy csókot?- vigyorog.
- Nem!- húzódom el tőle, elindulok a bejárat felé, mikor visszahúzz ajkait enyémre tapasztja. Szenvedélyes nyáladzásba kezdtünk, komolyan ennél feltűnőbben már nem is lehetne.
- Cica...- vigyorog Calum újra, majd húzni kezd a bejárat felé. Ashtonék ott vihogtak leghátul ajaj, rosszat sejtek.
- Mi volt ez a puszi?- röhögött Michael.
- Calum, a kis kanos fiú.- kuncogott Ashton.
- Michael te még smárolni sem tudsz Csengével.- ül le Calum barátja mellé.
- Nem fogok előtettek smárolni a barátnőmmel.- ráncolta össze a homlokát.
- Srácok elég legyen már.- szólalt meg Blan.- Nyugodjanak a kedélyek.- kortyol bele az italába.
- Rendeltetek már?- kérdi Calum.
- Aha.- mondta Michael, aki immár telefonján böngészett.
Végül meghozták a pizzákat, mi pedig egyből tömni kezdtük magunkba a jó olasz kaját. Bár én csak a pizza negyedét bírtam megenni, Calum pedig természetesen bevállalta, hogy megeszi az én részemet is. Nem is ő lenne, ha nem enné meg. Fizettünk, utána Cal felajánlotta, hogy hazakísér. Megjegyzem Ashtonék megint sugdolózni kezdtek Michaellel.
- Akkor sziasztok srácok!- köszönök el majd elindulok a járdán. Calum is ahogy hallom lepacsizik a fiúkkal, majd utánam fut, hogy együtt sétáljunk.
- Na és milyen voltam?- kezd érdeklődni.
- Hát ha a színészkedésre gondolsz arról inkább ne beszéljünk.- mosolygok rá gúnyosan.
- Nem én a kosárlabdára gondoltam.
- Oh, egész jó voltál.
- Csak egész jó?- balra fordulunk, beérünkegy kis utcába, ahol utána már csak jobbra kell fordulni és otthon leszek.
- Ah, Calum nagyon jó voltál. Most már örülsz?- sóhajtok.
- Élveztem a csókot.
- Hm, melyik csókot?
- Az első csókunkat a kosárlabda pályán.- rápillantok, engem fürkész.
- Miért nézel így?- kérdőn pillantok rá. Befordulunk a kis utcába,
- Csak olyan...- megtorpanok, megérkeztünk.- mindegy.
- Öhöm, köszi, hogy hazakísértél.- ujjaimmal kezdek játszani.
- Én köszönöm, hogy eljöttél.- kezét rövid sport nadrágja zsebébe dugja, cipőjét kezdi nézni. Hirtelen ötletből felemelem az állát, megcsókolom. Visszacsókol, kezemet arcára vezetem, ő pedig vadul harapdálni kezdi ajkaim. Kinyílik a bejárati ajtó, azonnal szét válunk Calummal.
- Apa.- suttogom.
- Lucy Dashner.- lép közelebb hozzám.- Mégis hol voltál?- kissé idegesnek tűnik, pedig hívtam, néha a telefonját is megnézheti.
- Sajnálom Mr. Dashner velem volt a lánya. Egy kosármeccsen.- a meccs kicsit túlzás Calum. Három emberrel nem lehet meccset játszani.
- Nekem azt mondtad a telefonba, hogy a barátnőddel dolgozol valami iskolai feladaton.- apa feje vörösödni kezd. Ajaj, ez nem jó.
- Oops.- nyögöm ki.
- Oh, milyen udvariatlan vagyok. Calum vagyok, Calum Hood.- Cal kezet rázz apával, mire apán meglepődöttséget, veszek észre.
- Bob Dashner. Várj csak, te vagy Joy fia?- mi van?
- Öhöm, igen én vagyok.- Calum érthetetlen fejet vág, itt csak apa tudja mi a szitu ne.
- Ezer éve nem láttam a szüleidet. Mióta elmentettek Skóciába.- apa egy kicsit érthetőbben.
- Te honnan ismered Calum szüleit?- furcsán meredek apára.
- Középiskolában ismerkedtünk össze.- itt mik ki nem derülnek.- Mond meg nekik, hogy üdvözlöm őket.
- Oh, rendben mindenképp. De, nekem most, mennem kell, viszlát, és szia Lucy.- rám kacsint, tovább sétál egyenesen az utcán, addig nézem amíg nem tűnik el.
- Rendes fiú.- mondja apa.
- Három mondatott beszéltél vele.
- Akkor is rendes.- sóhajtok, majd bemegyünk a házba, anya a kedvencemet főzte, de mivel már ettem, így kihagytam a vacsorát, elmentem tusolni, majd az ágyamba huppantam. Megnéztem a laptopomon a közösségi oldalakat, de mire észbe kaptam már tíz óra volt. Bebújtam az ágyamba, Calum járt a fejembe. Oh, Istenem azok a puha ajkai.
