11; a vonat
Boldog hétfőt minden retardált embernek a világon. Máris imádom a mai napot. Imádok hajnali ötkor kelni, hogy szeretett osztályommal induljunk abba a bizonyos csapatépítő táborba. Ja nem, vicceltem.
Gyűlölök korán kelni és a tudat, hogy agyonra fognak szívatni, megrémít. Teljes letargiába vagyok, segítség!
A vonatunk hatkor indul, én pedig még meg se reggeliztem. Igen, vonattal megyünk, mondhatnám csodálatos lesz. A várostól távoli erdőbe fogunk tölteni öt teljes napot. Fogalmam sincs miért megyünk ilyen hosszú időre, de nem is baj. Amíg nem tanulunk én nem bánom.
- Lucy, szedd a cuccod! Indulnunk kellene!- mondta anya, aki még elrakta a legfontosabb dolgokat az utazótáskámba. Úgy látszik ma kihagyom a reggelit. Felkaptam a pultról a farmer kabátom, majd felvettem a fekete tornacipőm, és kifelé haladtam a kocsihoz.
Apa már berakta a cuccaimat, így mindannyian beültünk, és elindultunk a vonat állomáshoz.
05:43
Tíz perc múlva oda is értünk, mázli, hogy nem volt semmi dugó! Apa kivette a bőröndömet a kocsiból, és a hátitáskámat is anya pedig nem győzött ölelgetni, hát igen szülők.
- Anya, ez égő.- sziszegem, már az egész osztály minket néz.
- Vigyázz magadra.- add puszit az arcomra.
- Dashner!- hallok meg egy ismeretlen férfi hangot a hátunk mögül. Megfordulok, majd Calummal és nyilván a szüleivel találom szembe magam.
- Oh, Joy de rég láttalak!- öleli meg anya bizonyára Calum anyukáját.
- Rég láttalak Petonia!- mosolygott anyára, Calum édesanyja.
- Hadd mutassam be a kislányom Lucyt!
- Örvendek.- mormogom, semmi kedvem hat órakor ismerkedni.
- Oh, milyen gyönyörű lányod van! Calum már sokat mesélt rólad!- valóban. Nos, érdekelne mit mondott.
- Anya, muszáj mindent elmondani?- úgy látszik Calum is elég morgós hangulatába van, mondjuk senki sem vidám reggel hatkor. Calum mellém lép, kedvesen rám mosolyog.
- Mizu van?- a mosolyból egy hatalmas vigyor lett.
- Fasz vagy.- mosolygok el én is. Anyáék félrevonultak beszélgetni, míg minket az osztályfőnökünk vezérelt.
- A vonaton lévő kabinokban csak kettő- vagy esetleg három ember fér el! Fegyelmezettséget várok el mindenkitől!- magyarázza az osztályfőnök.
Lassan mindenki bemegy a vonatra, mindenki elfoglalta a nagyobb kabinokat, így legutoljára nekünk maradt Calummal a legkisebb, ami leghátul volt. Ebbe egyáltalán kapunk levegőt? Leraktuk a cuccainkat, Calum segített az enyémmel, majd leültünk egymás mellé. Én szerencsére pont ablak mellett ültem, így valamelyest láttam anyáékat.
Lassan elindult a vonat, anyáék persze vadul elkezdtek integetni, csak legyen már vége, gondoltam.
- Anya elraktad a párnám!?- ordított ki Calum az ablakból. A dobhártyám ember! Calum anyukája bólogatott, majd puszikat küldött kicsi fiának. Milyen megható.
- Anyuci kicsi fia.- kuncogtam.
- Gonosz vagy, így korán reggel.- mormogott. Végül elhajtottunk az állomás előtt, végre elindultunk.
- Kócos a hajad.
- Nem érdekel.- kapucniját egy az egyben felhúzta, hűha nagyon morgós.- Jó volt a péntek.- kuncogta el magát.
- A te hibád volt! És a könyvtáros nő folyton engem nézett!- akadtam ki.
- Nagy ügy. Elfelejtettem bezárni az ajtót. Mázli, hogy rajtam volt ruha.- ismét kuncogott.
- Egy igazi seggfej vagy, Calum Hood.- adom be a durcit.
- Jaj, ne legyél már ilyen cicu nekem tetszett.- cicu. Ez különös. Még soha nem hallottam tőle ezt, hogy " cicu " .
- Cicu? Calum ne idegelj...- Cal csak sóhajtott egyet, majd mozgolódni kezdett. Fejét hirtelen mozdulattal ölembe helyezte, a két ülést elfoglalt, elfeküdt rajta.- Mit csinálsz te mamlasz?- meredek rá.
- Aludni készülök.- kezét combomra helyezte azonnal kirázott a hideg.
- És én?- húzom fel a szemöldököm.
- Simogasd a hajam.- sóhajtok, kezemet puha hajára teszem, simogatni kezdem.
- Felébresztesz ha odaértünk?- kérdezi.
- Igen. Aludj csak.- mosolyodom el.
Folytatom Calum hajának simogatását, mire különös érzésem támad. Balra pillantok, a szembe lévő fülkével Lukeot pillantom meg. Engem néz... ez már a második alkalom.
