14; az este
Elmentünk a tábor ebédlőjébe, ami egy hatalmas faház volt, belül pedig minden fehér volt, mint a kórházakban. Ijesztő blah. Kiderült, hogy itt igazából nem is olyan jó kaját osztogatnak a konyhás nénik ezért szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy három napig éhezni fogok.
- Őszintén szerintem ez a rizs romlott.- mondta Jodie aki fintorogva bámulta a vacsoráját.
- A kenyér is száraz, szerintem itt évente szállítanak kaját.- magyarázta a mellettem ülő fiú, akit azt hiszem Scottnak hívnak.
- Mázli, hogy anya rakott nekem egy csomó nasit.- motyogom magamnak. Felálltam és visszavittem a tálcám, ahogy láttam szinte senki se evett a vacsorájából.
Mikor már sötétedni kezdett, mindenki vissza ballagot a faházába, Calumot kerestem, de egyszerűen sehol sem találtam. Visszamentem a faházba, már eléggé fáztam hisz csak egy rövid pulcsi volt rajtam, ami melegíthet.
Beléptem Luke volt bent a telefonját nyomkodta, nagyszerű kellett nekem bejönni.
- Heló Luke.- köszönök neki.
- Mi van közted és Hood között?- támadott le.
- Öhöm, barátok vagyunk. Nem rémlik?
- Én ezt nem így vettem észre.- feláll felém közeledik, én pedig hátrálok, míg bele nem ütközök az emeletes ágyba.- Utoljára kérdezem.- megáll, alig van ötven centi távolság köztünk.- Mi van köztetek?- emeli fel a hangját.
- Nem tök mindegy neked semmi közös hozzá!- akadok ki.
- Tudod az első nap mikor bepróbálkoztam nálad elutasítottál.- kezeit derekamra helyezi, próbálom levenni magamról, de sikertelen a cselekményem.- Biztos vagyok benne, hogy ezen változtathatunk, nem igaz?- vigyor jelenik meg arcán. Jézusom Lucy gondolkozz. Tudod, mi a célod!
- Luke...- motyogom.
- Jobb vagyok, mint az a seggfej tudom.- közelebb hajol hozzám, ajkai hozzáérnek a nyakamhoz, majd apró csókot lehel rá.- Tudom, hogy tetszek neked.- megcsókolt. Úristen Luke Hemmings megcsókolt. Jézusom!
Az ajtó kinyílását hallom meg, mire ellököm magamtól Lukeot, aki csak érthetetlenül mered rám. Emma jön be háta mögött Calum sétál vigyorogva. Ajaj itt történt valami.
- Ti meg mit csináltatok?- ráncolta össze a homlokát Emma.
- Beszélgettünk?- kérdezem vissza. A lány csak megvonta a vállát.
Bőröndömbe kezdtem kutakodni a pizsamámért, és tusfürdőmért, mikor Calum leguggolt mellém.
- Szép melltartó.- vigyorog rám, majd kezébe veszi az élénk vörös színű ruhadarabot.
- Hey tedd azt le!- kapom ki a kezéből, mire kuncogni kezd.
- Veled mehetek?- kérdezi vigyorral az arcán.
- Ne is álmodj róla.- forgatom meg a szemem, kiveszek egy törölközőt, majd elindulok a fürdőszobába, ami az ajtó előtti folyosó bal oldalán van.
Bemegyek, bezárom az ajtót, biztos ami biztos.
Kis idő múlva kilépek a fürdőből, Calum széles vigyorával találom szembe magam.
- Szép bugyi.- csap rá a fenekemre, mire érthetetlenül nézek, mikor van rajtam nadrág. És akkor leesik.
- Te leskelődtél!?- akadok ki.
- Csak egy picit.- kezdett kuncogni.
- Oh, Hood ezt még megbánod!- de nem hallotta, mert lelépett fürdeni.
Oké, ennyi volt. Először össze saraz, azután pedig leskelődik. Elegem van most megkapja, amit akar. Az ágyához sétálok, elveszem a párnáját, tudom, hogy anélkül nem bír aludni oh szegénykém tudom sajnálni!
Benyúlok a táskájába, tudom nem szép dolog de hey, ő kényszeríti ezt velem! Kiveszem az összes ruháját, majd azt az én bőröndömbe rakom. Sötétbe úgy sem veszi észre szóval tök mindegy. A táskája zsebébe találok egy doboz óvszert. Na, ne... ez most komoly? Nem gondolta ezt komolyan... Az óvszert a helyén hagytam, most már csak egy dolog kell. Elveszem a törölközőjét, hogy egy darab ruhája se legyen. Már csak be kell jutnom a fürdőbe.
Lassú, és halk léptekkel elindulok a fürdőszobába, hallom ahogy a zuhanyból még mindig folyik a víz. Remélem nem zárta be az ajtót. Lenyomom a kilincset, az ajtó kinyitódik, én pedig meglátom egyből a törölközőjét a falra van felakasztva az akasztóra. Odasétálok gyorsan, majd leveszem a törölközőt, és kirohanok a fürdőből. Ugh, ez jól ment. Visszasétáltam az ágyhoz, felmentem a helyemre a törölközőt a párnám alá raktam. Na most legyél ilyen bátor Hood!
Úgy teszek mintha aludnék, persze ki az az idióta aki tízkor már alszik? Ja, hát én. Emma, és Luke eltűntek még jobb legalább egyedül szívathatom Calumot. Hallom a fürdőszoba ajtójának nyikorgását, woah remélem pucéran jön ki, mármint Lucy koncentrálj!
- Hahó?- milyen félénk hangja van, Jézus már röhögök.- Lucy i- itt vagy?- a takarómba bújtam, nem nevethetem el magam. Az ágyhoz sétál, Jézusom mindjárt elröhögöm magam.- Lucy?
- Igen?
- H- hol van a törölközőm?
- Honnan tudjam?
- Öhöm én... Én meztelen vagyok.- bukik ki belőle.
- Muti.- nevetek fel.
- Ugh, oké de hol vannak a ruháim!?- akad ki hirtelen.
- Nem tudom... Keresd meg.- kuncogok.
- Te... Te dugtad el? Lucy Dashner készülj mert most aztán megkapod a büntit!- felmászik hozzám, Jézusom meg kellene állítanom... Vagy nem?
- Calum menj innen a fitymáddal!- röhögök. Rám mászik, mázli, hogy van rajtam takaró.
- Hey baby mit szólnál hozzá ha...
- Ha aludnánk? Oké az jó lenne.- hirtelen bebújik hozzám a takaróba, egyre kisebb itt a hely ugh. Átölel, mire teljesen hozzám simul. Oh, te jó ég.
- Tetszik a segged.
- Tetszik a farkad Hood.
