21; negyedik éjszaka
Elképedve néztem Calra, mi a picsa az erdőbe piát találni? Ez hülye.
- Persze én meg krumpli vagyok.- felelem.
- Komolyan találtam. Egy bokorban, asszem valaki itt hagyta.
- Ember ne legyél már ilyen hülye, senki sem hagyna itt piát. Főleg nem az erdőbe.- röhögte ki a szöszi Calumot.
- Este nyolckor a legutolsó faháznál. Meglátjátok, hogy igazam lesz.- azzal elment. Ajaj Hood most nagyon bepukkadt.
- Calum várj már!- utána rohanok, elkapom a kezét, s magam felé fordítom.
- Mi van?- kérdezi.
- Ne legyél már ennyire durcis.- nevetek.- Luke csak szórakozik.
- Én tényleg találtam piát.- mondta.- Azt hiszem, Scott oda dugta el amit hozott.
- Mi Scott hozott piát?- kerekedett el a szemem.- Mégis miért?
- Nem nyilván való? Biztos leakarják inni magukat.
- Ja, lehet.- mondom.- Akkor én megyek is.
- Haragszol rám nagyon, igaz?- kérdezte.
- Nem haragszok.- felelem.
- Nem direkt csináltam hidd el, csak kicsúszott, és annyira sajnálom.- mondta.
- Nem nagy ügy.- felelem újra.
- Szeretném jóvá tenni.- csábos vigyor húzódott ajkára, Jézusom mi járhat most a fejébe?
- És mégis mivel?- meredek rá.
- Majd este megtudod.- nagyot nyeltem. Rosszat sejtek.
Hat óra hosszája fetrengünk az ágyban, közben pedig a kajáról beszélünk, nagyon éhes vagyok, azt hiszem Luke már a lepedőjét rágja, itt éheztetnek minket már rájöttem.
- Pizzát akarok!- nyafogok.
- Valakinek van valami száraz kenyér, vagy kaja?- kérdezi Luke.
- Van fonnyadt uborkám két napos.- kuncog Emma.
- Oh, milyen kár, hogy allergiás vagyok az uborkára.- nevet fel Luke.
Az órára pillantottam, háromnegyed nyolc. Calum azt mondta legyek ott nyolckor az utolsó faháznál. Ugh, muszáj nekem mennem?
- Ki jön az erdőbe piát keresni?- kérdem.
- Kösz nem, majd ha kaját találtál akkor hívj.- motyogja Luke.
- De hisz volt vacsora.- mondja Emma.- Szerintem finom volt.
- Nekem mióta finom az ötven napos káposztaleves?- fintorog Luke.
- Nem bab leves volt?- csodálkozik Emma.
- Fúj, de undi.
Felhúztam a cipőmet, és a kabátomat, majd kiléptem a faház ajtaján. Hideg volt, bár most legalább nem esett az eső.
Amikor odaértem az utolsó faházhoz, megnéztem az időt. Hét percet késtem, remélem Cal nem szedi le a fejem.
- Szia cica.- suttogja valaki a fülembe, mire azonnal felsikítok, Jézusom.
- Calum! Tudod jól, hogy félek a sötétbe!
- Nyugi már baby, nem kell félni.- kuncog.
- Gonosz vagy.- durcizok be.
- Na cica, ne legyél már ilyen durcis!- utánzott egem. Igen, hisz reggel én is ezt mondtam neki.
- Köcsög vagy.- felelem.
- Te pedig egy bombázó.- mér végig.- Átlátszik a felsőd, látom a melltartód.
- Nehogy felizgulj erre is.- nevetek.- Tudod, mikor a könyvtárba...
- Ki ne mond.
- Miért? Olyan vicces volt.- nevetek tovább.
- Ja, nagyon vicces volt.- megfogja a kezem, majd bekapcsolja a telefonján a zseblámpát, bemegyünk az erdőbe.
- Miért nem nappal jöttünk ide?- kérdezem. Ah, nyugi Lucy nem félsz semmitől.
- Így bulisabb.
- Valami mozgott ott! Calum, menjünk már innen ki!
- Ne, hisztizz már folyton.- mondja unottan.
- De félek.
- Mindjárt ott vagyunk.- tovább mentünk, komolyan mondom én mindjárt hazafutok.
Minden másodpercben hangokat hallottam hol balról, hol jobbról, hol a hátam mögött. És, még Cal azt mondja ne féljek, hát kösz.
Egyik pillanatról a másikra a földön landolok. Ja, asszem felbuktam.
- Normális vagy? Felbuktál a piás táskában Lucy!- kösz Calum, én is szeretlek.
- Jól vagyok, köszi, hogy kérdezted.- motyogom.
- Látod megmondtam, hogy van.- és tényleg. Egy táska pia állt előttem, alig hittem el. Bár azt nem értem Scott miért ide dugta el, már ha egyáltalán a táska Scott tulajdona.
- Mit csináljunk vele?- kérdem.
- Dugjuk el máshova.- röhög.- Megérdemelné.
- Király ötlet.- mondom. Cal leül mellém, majd a táskában kezd kutakodni.
- Ebben minden van.- állapítja meg.- Csak sör nincs.
- Ez borzasztó.- nevetek fel.- Eldugjuk aztán visszamegyünk oké?
- Semmi kedvem nincs Lukekal lenni.
- Oké, akkor maradunk.
- Tudod mit akarok?
- Mit?
- Téged.- elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam Cal ajkaira.
- Csak ennyit kapok?- vigyorodik el.
Közelebb hajoltam hozzá, s hosszan megcsókoltam. Pólóm alá nyúlt, lesmárolt. Igen, határozottan lesmárolt. Puha hajába túrtam faltuk egymás ajkát.
- Nocsak, nocsak ki bujkál az erdőbe?- elváltunk egymástól, lámpák fényét láttuk a távolban. Basszus, az ofő!
