13; az első feladat
A recepcióhoz sétáltunk, már mindenki ott volt, mi értünk oda legutoljára. Egy magas pasas állt mindenki előtt, huh elég jóképű volt.
- Heló mindenki a nevem Tylar, és én leszek az aki bejelenti a feladatokat nektek. Igazából biztos azt hiszitek, hogy ez egy kicsit unalmas lesz nekem, de nem, jót fogok röhögni rajtatok.- itt mindenki felnevetett, majd újra Tylar beszélt.- Az osztályfőnökötök épp az egyik faházba pihen szóval eléggé vad feladatokra számítsatok. Elvileg én fogom végig mondani mit csináljatok. Tegye fel a kezét akinek van kérdése.- mindenki némán hallgatott, majd az egyik lány felemelte a kezét.- Igen?
- Miért csak az osztályfőnök jött velünk?
- Nos, nekünk elég volt, egy felnőtt is, hogy ti ide elgyertek szóval ez a szerep az osztályfőnötöké lett. Még valami?- ismét néma csend lett, úgy látszik mindenki ért mindent.- Remek, akkor lányokat, és fiúkat külön csoportba kérek gyerünk!
Mindenki két külön csoportba oszlott, lányok- fiúk külön. Mikor már mindenki elhelyezkedett Tylar elővett egy hosszú, és vastag kötelet, mindenki kérdőn nézett rá.
- Ki tudja mit fogunk csinálni?- tette fel a kérdést.
- Kikötözünk egy embert?- vetette fel az ötletet Emma.
- Bogaram, ezt most ugye viccnek szántad?- gúnyolódott Tylar mire mindenki halkan kuncogni kezdett.
- Kötélhúzás?- kérdezte Calum.
- Igen, köszönöm...
- Calum.
- Kösz Calum. Szóval kötélhúzás lesz, de nem ezzel a kötéllel...- azzal hátradobja a kötelet.
- Hát akkor?- kérdezte Jason, aki Calum mellett állt.
- A ruhátokból fogtok kötelet csinálni. Lekell vetkőznötök, hogy egy kötelet csináljatok a ruhátokból. Na lássam ki mennyire bátor, gyerünk!- azzal belefújt a sípjába, mi pedig csak meredten nézzük Tylart.
Luke egyszerűen lekapja a pólóját, mire minden lány odanéz. Azt a rohadt életbe micsoda felső test. Némán figyeljük, mire Calum is leveszi a fölsőjét, huh én kész vagyok. A fiú szó szerint vetkőzni kezdenek, Jézusom ezt most komolyan gondolja Tylar?
Levetem a pulcsim, a lányok is vetni kezdik le a ruhájukat. Én csak pólóig mertem, szégyenlős vagyok.
- Gyerünk Lucy, vetkőzz.- mondta Calum egy kis huncut mosollyal.
Lassan észreveszem, hogy a fiúk egy szál alsóba topognak, mi lányok még csak a pólónkat se vetettük le.
- Hát lányok többet vártam.- nevetett Tylar.- Nos, az első rész a fiúk nyerték mivel ők jóval több ruhát vetettek le.
- Mi van ez is verseny volt?- akadtam ki.
- Kicsi lány nem muszáj mindent elmondanom.- vigyorgott rám.- Gyerünk csináljatok kötelet a ruhákból!
A fiúk úgy is tettek összekötötték mindenki ruháját, és egy jókora hosszú kötél lett belőle.
- Remek! Most pedig álljatok be!- mindenki beállt a kötél két- két oldalára. Én Jodie előtt voltam, előttem pedig Johanna, aki eléggé alacsony volt mit ne mondjak.
- Mindenki kész?- elmotyogtunk egy igent, Tylar pedig folytatta.- Nagyszerű, ez lesz a felező vonal.- lábával egy csíkot húzz amivel elválasztja a lányokat, és a fiúkat.- Hát, akkor rajt!
Teljes erőmből húzni kezdtem a kötelet, de a fiúk tűntek erősebbek. Habár többen voltunk lányok, mint fiúk eléggé gyengéknek bizonyultunk.
- Hey Lucy nézd mi van a fiúk alatt!- suttogja nekem Jodie. Amennyire csak tudok azt teszem amit mond, de közben koncentrálnom kell, nehogy taknyáljak egy nagyot. Tudom, hogy mindjárt átlépjük a vonalt, és a fiúk győzni fognak.- Látod?
- Semmit nem látok.
- Sár van alattuk nem látod, hogy csúszognak össze- vissza?
- Jah, de tényleg.- nevetek fel.
- Figyelj, ha ketten megrántjuk erőből talán elcsúsznak, és mi nyerünk.- nem rossz terv, Jodie.
- Ugh, oké.
- Akkor háromra jó?- bólintok.
- Egy... Kettő... Három most!- teljes erőmből megrántom a kötelet, Jodie is így tesz. A fiúk elcsúsznak, és egy hatalmasat taknyálnak a sárban.
- Igen!- kiáltok fel, majd megölelem Jodiet nyertünk éljen!
- Szép volt lányok! Ezt azért még ti sem gondoltátok volna, ugye fiúk?- nevetni kezdtünk, vicces volt a látvány ahogy a fiúk a sárban " hemperegnek ".
- Szép volt Lucy!- ölel vissza Jodie.
- Oh, bassza meg a nadrágom!- hallom meg Calum hangját, ahogy meglát odajön hozzám, nincs túl jó kedve.- Nézd milyen vagyok!
- Oh, te szegény fiú!
- Nem vagy vicces.- vág szomorú fejet.
- Kicsit saras lettél.- kuncogok.
- Egy ölelés?- vigyorog rám Calum. Ajaj szerintem most futnom kellene.
- Köszi nem kérek.- lépek egyet hátrább, de Cal egyre jobban közeledik felém.
- Na, gyere ide bébi!- azzal megölel. Ugh, szuper most én is tiszta sár vagyok.
- Calum Hood ezt este még visszakapod!
