12; a tábor
Nézem a fákat, rohadt unalmasak. Calum már vagy egy órája az ölembe alszik, Istenkém olyan édes. Hirtelen mozgolódni kezd, végre felébredt. Legalább nem fogok unatkozni.
- Mennyit aludtam?- kérdezte, rekedtes hangos.
- Alig egy órát.- válaszoltam, újra haját kezdtem simogatni.
- Álmos vagyok!- felkellt, fejét immáron már vállamra hajtja.
- Én pedig halálra unom magam.- benntartott levegőmet kifújom, az az igazság, hogy már unom ezt az utazást.
- Nekem lenne pár ötletem.- huncut vigyorra húzta ajkait. Én csak megforgattam a szemem, Istenem kivel vagyok én összezárva.
Érzem, hogy a vonat lassít egy kicsit. Majd fokozatosan lelassul. Megérkeztünk? Úristen, de örülök ennek!
- Mindenki maradjon a helyén!- parancsolta az osztályfőnök, bár mi mint, értelmes gyerekek azonnal felpattantunk a helyünkről, és kijöttünk a kabinokból. Úgy látszik mindenki elülte a seggét rendesen.- Gondolhattam volna!
Leszálltunk a vonatról,- nagy kínlódásba sikerült- mikor megláttam, hogy igazából hol is vagyunk, meglepődtem.
Azt hittem ilyen sátoros, saras, koszos helyre fogunk menni, de ehelyett egy konkrét táborba jöttünk.
Faházak, gyönyörű fenyők, tiszta hely egy pillanatra úgy éreztem mintha egy üdülő központba jöttünk volna.
- Király hely.- lép mellém Calum, az erdőt pásztázza.
- Na megvan a párnád?- nevetek fel.
- Olyan fasz vagy!- Istenem mit nem adnék ezért a durcis fejért komolyan.
- Előre gyertek utánam!- mindenki az ofő után indult, gyalog hát persze, hogy is mennénk végül is tök fáradt vagyok nem érdekes.
Magam után húzom a földön az utazótáskám, persze a világ legkönnyebb dolgai voltak benne.
Vagy fél óráig sétálhattunk egészen bementünk az erdőbe, a lábam már kurvára fájt, nem tudok ennél szebb szót használni. Mindenhol különféle faházak voltak, kisebbek- nagyobbak is.
- Nos, hát ebben a táborban fogunk lenni három napig.- kezdte az ofő a hosszadalmas beszédet.- Különböző feladatokat fogunk csinálni, remélem mindenkinek lesznek felejthetetlen élményei...
- Ha arra gondol, hogy este veled alszok, igen az felejthetetlen lesz.- suttogja nekem Calum.
- Az utolsó két napban szemetet fogunk szedni az erdőben, remélem ezt is élvezni fogjátok.- mindenkiről lefagyott az izgatottság vigyora. Komolyan? Szememet fogunk szedni? Remélem ez egy vicc.- Most pedig, ha megbocsáltotok megkeresem a recepciót.- azzal elindult felfedező útra az osztályfőnökünk.
- Már látom előre, hogy Luke valakit az ágyába dug!- Jodie lépett Calum mellé, igen én is sejtem, hogy ez fog történni.
- És én mit fogok csinálni?- pillantott a lányra Calum.
- Oh, te csak a könyveket fogod bújni.- azzal Jodie lelépett, s a lánycsoport felé vette az irányt.
- Komolyan? A könyveket fogom bújni? Ennyire strébernek nézek ki?
- Ugyan Calum, csak hülyéskedett.- kuncogtam.
- Lehet, hogy én fogok dugni egy lányt nem is Luke.
- Hát azt kétlem.- nevetek fel hangosan.
Mire Calum visszaszólt volna, már megérkezett az ofő kiosztani ki- kivel fog aludni, melyik faházba.
- Luke, Lucy, Emma, és Calum a 48- as faházban lesznek. Hemmings ha valamit mer csinálni kicsapom a kosárcsapatból.- na igen mázli, hogy az ofő a tesitanár.
Megkaptuk a kulcsot, és elindultunk a 48- as számú faház felé. Kezembe szorongattam a kulcsot, 43- as, 44- es, 45- ös, 46- os, 47- es, 48- as!
Az ajtó elé állok, a kulcsot behelyezem a kulcslyukba, elfordítom a kulcsot, a zár kattan. Kezemmel lenyomom a kilincset, benyitok az ajtón.
Egy folyosóval találom szembe magam, azon belül pedig két darab emeletes ágy helyezkedik el a szoba bal- és jobb oldalán. Középen egy fa dohányzóasztal van, egész jó. Beljebb lépek, én alszok felöl ezt már most eldöntöttem.
- Ugh, itt hideg van.- mondja Emma, aki igazából alig ismerek. Várjunk csak egyáltalán Emma a neve, ugye?
- Majd összebújunk kicsi lány.- kacsint a lány felé Hemmings.
- Mi is összebújunk, ugye Lucy?- suttogta Calum a fülembe, mellé egy kis kuncogással.
Letettem a bőröndömet, majd azonnal fel is mentem a bal oldali emeletes ágy tetejére.
- Ez az én helyem!- paskolom meg a matracot.
- Én alszok Lucy alatt.- jelenti ki Calum.
- Nekem oké.- motyogja Luke.
Ezután kaptunk ágyneműket, azokat kezdtük el felhúzni, utána pedig próbáltunk kicsit otthonosabbá tenni a helyet, Calum kiröhögte a plüsspandám, amin bepukkadtam, és eldöntöttem, hogy nem fogok hozzászólni. Úgysem bírom ki tudom.
- Az ofő azt mondta vár minket a recepciónál.- jött be Emma a szobába, teljes izgatottsággal.
- Oké öt perc, és ott leszünk.- válaszoltam a fiúk helyet.
Az első feladat, gondolom. Vajon mit fogunk csinálni? Bekötik a szemünket, és kóboroljunk az erdőben? Remélem semmi szívatás nem lesz. Azt nem élném túl.
