2.10; balhé //1
Dühös voltam rá. Rohadtul. Sarahra is. Ennyire utálja a családját? Ennyit nem képes megtenni? Meg, hogy én, hogy viselkedek. Bassza meg az anyja vagyok nézzem tétlenül, hogy elmegyek Lukekal? Fiatal még. És Luke annyira tudja befolyásolni. A szerelem túlságosan elvakítja a lányom. Valahogy észhez kell térítenem. De hogyan? Csak nézem őket, hogy öltöznek. Megállíthatnám őket. Képes lennék rá. Mégsem tudok megmozdulni, egy árva szót sem bírok kinyögni. Fáradtnak érzem magam. Az utóbbi pár óra fárasztó volt. Éreztem, ahogy forró könnyeim lehullanak az arcomról, legszívesebben zokogtam volna. A lányom, képes itt hagyni engem. Az anyját, akinek a szíve megszakad érte. Azt hiszi nem szeretem? Téved. Mindennél jobban, és egyáltalán nem bánom, hogy megszületett. Emlékszem Calum fiút akart minden áron, de lány lett. Végül Saraht ugyanúgy szerettük, mint Nasht. De ez neki nem számít. Gyorsan kell cselekednem. Megkell akadályoznom, hogy elmenjen. Képes vagyok rá.
- Nem mehetsz el.- nem én szólaltam meg. Azonnal felkaptam a fejem a hang irányába. Calum volt az. Fáradtnak tűnt és megviseltnek. Monoklia már nem volt annyira lila. Kezdett sárgulni.
- Apa...- nézett Sarah meglepetten Calumra.
- Azt mondtam nem mész el!- ordította Calum. Fogalmam sincs, hogy került ide. Talán követett?- Te pedig búcsúzz el az életedtől!- nézett Lukera.
Luke apró vigyora újra megjelent, Sarah pedig teljesen összevolt zavarodva. Nem tagadom engem is meglepett Calum.
- Csak nem akadtál ki, Hoody?- vigyorgott még mindig Luke. Egyre undorítóbbnak találtam.
- Ne nevezz így.- Calum egyre dühösebb lett. Tudtam, hogy Luke pontosan ezt akarja elérni.
- Igaz. Csak Lucy hívhat így. Emlékszem mikor itt kúrogattad, ő pedig közben azt nyögte, hogy " Hoody még, még! ".- nevetett fel.- Sajnállak Sarah, hogy ilyen szüleid vannak komolyan.
- Hagyd abba!- ordította Calum.- Nem kell tovább beszélned!
- Talán nem akarod, hogy kiderüljön a kis titkod? Kínos mi? Nem is csodálkozom. Ki az az idióta aki egy ilyen fiúval kitalálja, hogy szex órákat tartanak egymásnak? Oh, hát persze, hogy Lucy Dashner az.- nevetett fel újra Luke.- Annyira, hogy is mondjam a tinik nyelvén... gáz volt amit csináltatok. Megakartam akadályozni, de nem sikerült. Sajnos egyre közelebb és közelebb kerültetek egymáshoz. Aztán összejötettek. Ti voltatok az iskola gerle pára. Annyira idegesített. Idegesített Hood, hogy nem értetted meg. Lucy mindig is az enyém volt. Az első év végére teljesen feladtam. Nem érdekeltetek. Emma egy cseppet sem hasonlított Lucyra, de nem volt más választásom... ő volt a legnormálisabb.
- Mindenben hazudtál.- törtem meg Luke beszédét.- Undorító ember vagy.
- Én? Oh, én nem...- nevetett újra.- Calum tudja már a kis sztorit?
- Mi?- Calum ekkor hirtelen rám emelte tekintetét, szemében aggodalmat véltem felfedezni.
- Jaj, hát nem tudod? Oh, milyen kár! Szívesen elmesélem, ha érdekel...
- Luke, ha ez valami...
- Mi lenne? Egy aprócska kis csapda volt, de Lucy elég okos volt és sajnos rájött. Persze mit is várhattam volna, nem? Mindig is jó esze volt. Amikor elküldtem neki a levelet bíztam benne, hogy elfog jönni a kávézóba. El sem hiszitek mennyi munkám volt ezzel. Azt kideríteni, hogy hol laktok, és hogy hova járnak a srácok suliba már gyerekjáték volt. Saraht volt a legkönnyebb megfűzni... szegény annyira naiv.
- Micsoda!?- Sarah szeme könnyes lett.- Te... te nem is szeretsz?
- Persze, hogy nem.- mondta unalmasan Luke.- Csak arra voltál jó, hogy behúzzak egyet az apucinak.
- Mit műveltél a lányommal!?- Calumból kitört a düh. Azonnal behúzott Lukenak egyet, Luke pedig a földre feküdt le.
Sarah hozzám futott, majd szorosan átölelt. Ekkor toppant be Nash. Ezt máe végképp nem értem ő mit keress itt.
- Anya!- kiabált felém, de ekkor Luke húzott be Nashnek, Calum pedig azonnal a földhöz vágta.
- Te rohadék!- ordította a férjem.- Hogy merészelted? Van fogalmad róla, hogy most milyen fájdalmak között fogsz meghalni!?- Luke vért köpött Calumra, majd ellökte. Gyors mozdulattal felállt, majd hozzám futott. Csak akkor vettem észre, hogy ellöki tőlem Saraht, ő pedig magához húz, és egy kést emel a nyakamhoz.
- Semmi hirtelen mozdulat.- nevetett fel.- Jaj, istenkém az egész Hood család itt van? Hát ez nagyszerű!- csak most vettem észre, hogy Calum ijedve öleli Saraht, Nash pedig mellette áll.
- Engedd el Lucyt és hagyj minket békén.- mondta Calum most már nem üvöltve.- Kérlek.
- Eszem ágába sincs. Tudod ki kell nekem. Ő. Tudod jól, hogy mindig is ő rá vágytam. Alkut ajánlok. Saraht visszakapjátok cserébe...
- Nem! Ezt felejtsd el!
- Cserébe enyém lehet Lucy. Örökre.- az utolsó szót elnevette.- Na mi legyen? Ha elvihetem békén hagylak titeket egy életre esküszöm!- elérte a célját. Vigyen el engem. Legalább úgy fogom leélni a maradék életem, hogy tudom. A családok biztonságban lesz.
