2.4; Luke
Reggel sietve vittem a srácokat a suliba, persze Calum ráért volna, csak éppenséggel nem akarta elvinni őket. Persze miért is törődne egy kicsit a gyerekeivel...
A mai papírmunkát kínszenvedés volt elvégezni. Az este alig aludtam, Calum lent aludt a kanapén, és úgy érzem én vagyok a hibás. Talán nem kellett volna megnéztem az üzenetet. Hisz lehet, hogy egy másik Emmaról van szó. Neki kell egy kis magánélet én pedig még ennyit sem engedek meg neki.
Borzalmas feleség vagyok. De komolyan. Miért is hinném azt, hogy megcsal? Szeret engem, és sosem kellett csalódnom benne. Lehet, hogy félre értettem valamit.
Később Janenel ebédeltem, fél három fele pedig Luke hívott fel, hogy találkozzunk nála, mivel fontos közölnivalója van.
Ötkor Luke házához érve kiszálltam a kocsiból, majd sietve léptem be a házba. Belül minden tele volt luxus cikkekkel, mit is várhattam volna Luketól őszintén?
- Szia.- a hang irányába fordultam. Luke jött le a lépcsőn, ingét gombolta kifele, nyilván ő is most ért haza a munkából.
- Szia.- mosolyogtam rá.
- Kérsz valamit inni, vagy esetleg valamit enni?
- Nem köszi.- motyogtam.- Miről is akartál velem beszélni?
- Új információim vannak.- besétáltunk a konyhába, Luke töltött nekem narancslevet. Belekortyoltam, majd Lukera szenteltem miden figyelmem.
- Hallgatlak.
- Jövőhét vasárnap Emma találkozik az egyik barátjával. Vagyis legalább nekem ezt mondta. Este a telefonját megnéztem, és egy ismeretlen számmal írogat. De csak esténként.
- Calum is.- vágtam rá azonnal.
- Az lesz, hogy utánuk megyek, és ha ott lesz Calum felhívlak téged.
- Ennyi az új információ?
- Nem. Ma reggel néztem meg a képeit és...
- És?
- Találtam egy képet, ahol Calum és ő fekszik az... az ágyban.
- Micsoda?- akadtam. Hát ez... Calum, és Emma? Egy percig még reménykedtem benne, hogy Luke mindent megmagyaráz, hogy ez az egész egy tévedés volt de nem.
Látnom kell azt a képet. Látni akarom.
- És a kép?- néztem Lukera.- Megtudod mutatni?
- Sajnos nem.- motyogta Luke. Kész ennyi. Összetörtem. Azonnal megindultak a könnyeim, amit Luke észrevett.
- Hey nyugi.- ölelt át.- Nincs semmi baj, oké?- rám nézett, majd megsimította az arcomat.- Szeretnéd, hogy eltereljem a gondolataidat?- félve bólintottam.
Lassan ajkait az enyémre helyezte, Luke megcsókolt.
