- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 28. rész -

- Uram feltehetek magának egy kérdést? De szeretném, ha teljesen őszintén válaszolna rá. - mondtam, miközben tovább vizsgáltam Yana vérét a mikroszkóp alatt.

- Attól függ miről van szó. - mondta hidegen. Szemei teljesen hűvösnek hatottak a megszokottnál is. Nagyot nyeltem. Oké, V. Meg tudod csinálni...

- Yana mit jelent magának? - néztem rá fél szemmel. Láttam teljesen ledermed kérdésemen majd, mintha mi se történt volna sétál tovább a szobában le nem véve szemét Yana-ról.

- Semmit, ő csak egy orvos semmi több. - mondta egyszerűen. 

- Ha csak egy orvos, akkor meg miért... - hirtelen egy kés repült el a fejem mellett. Rögtön összezártam a számat.

- Nem hinném, hogy bármi közöd lenne az egészhez. - nézett rám ridegen, amitől szinte kirázott  a hideg. Nagyot nyeltem majd bólintottam. Visszafordultam a mikroszkóphoz. Hirtelen megláttam valamit. Egy csipesszel nyúltam a vérbe és húztam ki. Agust D is felkaptam a fejét majd közelebb jött hozzám.

- Az meg mi a...? - nézett rám D kikerekedett szemekkel.

- Ezek intelligens bogarak. - mondtam jobban megnézve. - Olyan bogarak, amiket, ha beprogramoznak a szerint cselekednek.

- Ezekkel van tele Yana teste? - nézett tátott szájjal a bogárra.

- Igen - bólintottam. Ez nagyon nem jelent jót...

- Mit lehet velük csinálni? - kérdezte zavartan. Elmosolyodtam. Tudtam, hogy csak én vagyok képes segíteni Yana-n.

- Már csinálom is. - mondtam majd egy tűt vettem elő. Tudtam, hogy minél hamarabb meg kell szabadítanunk ettől Yana-t, mert belülről fogják őt szétszedni. Hirtelen újra vért kezdett el hányni. D rögtön a lavorhoz ugrott majd felkapva azt tartotta a lánynak.

- Csinálj már valamit az ég szerelmére! - kiáltott rám.

Yana teste egyre csak fehérebb és sápadtabb volt. Infúziót nem köthettem be neki. De jöhetett a szer, amit vénásan már be is szúrtam neki.

- Ennek hatnia kell. - néztem D-re.

- Mennyi idő? - sétált a lány mellé majd láttam, hogy keze a lány kezére siklik. Felnézett rám majd elkapta onnan. 

- Nem kell sok neki. Persze, ha... - hirtelen elnyeltem szavaimat majd elfordultam. Ijedten kapta rám a fejét D.

- Ha mi?! - szinte hangja felismerhetetlenül csengett a levegőben.

Megráztam a fejemet. Agust D egy mozdulattal termett előttem majd galléromat megfogva nyomott a falnak.

- Azt mondod, ha ez nem segít rajta akkor... akkor... - vett egy mély levegőt, ezzel lenyugtatva magát. - akkor... meghal? - ejtette ki lassan a két szót.

Elfordítottam róla fejemet.

- Igen, de... ez nem történhet meg. - súgtam alig hallhatóan. Lassan elengedte a gallérom majd egy székre huppant. Idegesen a hajába túrt. Még mindig fura volt, így látni őt. Mióta itt vagyok egy alkalommal sem láttam volna, hogy ennyire aggódna valakiért.

Egy kis idő elteltével hirtelen D felállt majd elindult ki.

- Dolgom van. - mondta egyszerűen hátra sem nézve majd kiment. Aprót bólintottam tudomásul véve.

Én az óra kattogását figyeltem. Már hatnia kellett volna a szernek... Ujjamat Yana nyakiütőeréhez tettem. Még volt pulzusa. Igaz lassabb, mint kéne, de volt. Oké, ez eddig jó jel. Szájához hajoltam. Még lélegzett is. Majd hirtelen visszafordítottam fejemet és abban a pillanatban kelt fel Yana. Puha ajkai az enyémre tapadtak. Nem tudtam lereagálni csak lesokkolva néztem. Yana egy mozdulattal lökött el magától.

- Tae mit csinálsz?! - nézett rám idegesen.

- Én...én... - habogtam össze-vissza. - Én sajnálom csak a...

- Te csak mi?! - ült fel majd kábán nézett végig a helyiségben. - Miért vagyok itt? Hogy kerültem ide? - kérdezte teljesen összezavarodva. Azonban nekem megállás nélkül csak az előző pillanat volt a fejemben és csodálatosan puha ajkai, amik nem rég az enyémeken voltak.

- Idehoztak... - súgtam magam elé bambán. 

- De hisz kutya bajom sincs csak aludtam. - mondta, miközben elkezdte felvenni cipőjét.

- Nem, Yana te... - kezdtem volna a magyarázásba, de meglátta a lavort...

- Az vér?! - sikkantott fel ijedten.

- Igen

- Valaki megsérült?! - állt fel majd rögtön pakolni kezdett előkészülve a betegre. Óvatosan megfogtam vállát, mire ijedten nézett rám. Olyan aranyos volt és lélegzetelállító.

- Igen, te. - válaszoltam, mire értetlenül húzta össze szemöldökét.

- Tae, de hát nézz már! Nekem semmi bajom sincs. - mutogatta össze-vissza végtagjait.

- Neked már nincs. De nekem már, annál inkább van... - mondtam és azzal a lendülettel elájultam.