Dél-Zéika vadrózsái: Celestina

13. Magnus

2012. június 21.

Fekszem az ágyban, és a plafont bámulom. A fülemben a Linkin Park Meteora albuma bömböl – éppen a Numb –, és azon agyalok, hogy mi a fene legyen Cellyvel. Itt nincs biztonságban. Ha elérné az unokatesóját, és ő tudnának neki szállást adni, segítenék Cellynek kijutni innen. De a francba is, talán a legegyszerűbb lenne bérelni egy lakást. Persze nem itt, hanem Betrán, Vittoróban. Nagy város, biztosan akad ott egy üres hely. Kifizetném, és nem várnék cserébe semmit, csak ne kelljen ezzel a tudattal élnem, hogy a saját nagyapám, a saját vérem zaklatja... és ki tudja, még mit tervez ellene. Jóvá akarom tenni.

A zene – stílusosan – a Don't Stay-re vált. Basszus, annyira nyomorult ez a helyzet. Én komolyan úriember akartam lenni az elején. Már csak vezekelni szeretnék.

Meg aztán rájöttem, hogy ez a kapcsolat esélytelen. Celly nem lesz sem romantikus, sem szexre kapható hangulatban, amíg veszélyben érzi magát a ház minden egyes szegletében. Valami hülye, gyerekes remény elhiteti velem, hogy máshol, másik időben lenne esélyem nála. Abból gondolom, ahogy néha rám néz. Végigmér, tetőtől talpig, a szeme csillog, az arca kipirul, az ajka szétnyílik és ellágyul. Valahányszor megcsókoltam egy lányt, mindig így nézett rám előtte. Cellyt pedig nagyon jó lenne megcsókolni, aztán pedig levetkőztetni és...

Basszus, teljesen rákattantam. Kiscsillag, az enyém leszel valaha?

Reggel vele ébredek, először kellemes mederben folynak a gondolataim. Elképzelem, milyen lenne, ha itt feküdne mellettem, ő lenne az első, akit meglátok, beszívhatnám a haja illatát – még azt sem tudom milyen! – hozzá szólnék először, és ha nyugis napunk lenne – valami párhuzamos valóságban –, akkor összebújnánk, és végigdugnánk az egész délelőttöt. Nem tudom, miket szeret. Az igazság az, hogy magamról sem tudom, miket szeretek. Baromi ciki, hogy még nem szexeltem. Neels néha ugrat vele, pedig neki sincs olyan bődületesen nagy tapasztalata. Persze úgy beszél, mintha végigkefélte volna a fél gimit, de biztos vagyok benne, hogy eddig összesen öt csajjal volt, amiből egy a barátnője.

Én meg itt fekszem szüzen, teljesen ráfixálódva egy lányra, akivel nagyjából négyszer beszéltem. Talán hülyeség az egész. Talán nem is jófej...

Nem tudom elképzelni, hogy ne legyen jófej!

Kíváncsi volnék, volt-e már pasija. Abban reménykedem, hogy nem, vagy legalábbis nem dugtak. Ha mégis ágyba kerülnénk, nem akarok én lenni az ügyetlen balfasz, aki sokkal bénább, mint az exe. Az viszont jól hangzik, hogy közösen fedezzük fel egymás szexualitását. Persze, csak az álmaimban.

Francba, ha a rohadék nagyapám nem lenne, biztosan máshogy alakulna minden. De így... Szégyellem az öreget, és félek, ha Celly maradna, miattam történne vele valami szörnyűség.

Mélyet sóhajtok, a fülhallgatóban új szám indul el. Breaking the Habit.

Arra eszmélek, hogy az ajtó nyílik. Nem hallottam a kopogást? Celly siet be, a szívem kihagy egy ütemet. Gyönyörű és halálosan fél. Feltápászkodom, lekapom a fülest, és odasietek hozzá.

– Mi a baj? – Mire észbe kapok, a kezem a felkarját simítja végig. Nem húzódik el. És hozzám jött. Nem Neelshez. Hozzám!

– A nagyapád azt akarja, hogy menjek be hozzá. A szobájába. – Elcsuklik a hangja.

Robbanni tudnék a dühtől. Vén mocsadék!

– Kért valamit? Mondott bármilyen értelmes okot, hogy miért kell odamenned?

Celly lesüti a szemét, és a fejét rázza.

Valamit most kibaszottul tennem kell.

– Menj vissza a szobádba. Bemegyek hozzá én.

– Jó, és utána? Azt mondta, hogy menjek, és nekem mennem kell!

Megrázom a fejemet.

– Megkérem, hogy menjünk ki lőni. Azt imádja. Biztosan belemegy, aztán a végére elfelejti az egészet. Este megbeszéljük, hogyan tovább. Elmész innen, Celly.

Celly tétován bámul. A szeme csillog a könnyektől. Át akarom ölelni. A karomba akarom venni, és megvigasztalni, elfelejtetni vele ezt az egészet. De nem merek hozzáérni. Nem akarok olyan lenni, mint a vén rohadék.

Celly csak néz, majd hirtelen ugrik a nyakamba, és szorosan átölel. Teljesen elgyengülök tőle. A fürtjei a fülemet csiklandozzák, az arcát a nyakamba temeti, érzem a haja illatát. Édes, púderes, levendulás, mintha valami babasamponnal mosna hajat. Azonnal imádom.

– Küldök egy üzenetet, ha elcsaltam. – Megsimítom a hátát. Tényleg nem visel melltartót. A cicije a mellkasomnak préselődök, és ez annyira felizgat, hogy legszívesebben lejjebb haladnék a kezemmel, de akkor nem lennék jobb, mint az öreg... Ez nem az a helyzet, ám reményt ad. Az se bánom, ha ma a vénember az én fejemet veri szét. – Menj! Minden oké lesz, Kiscsillag!

Celly ujjai a lopva simítják végig a hátamat, a keze az oldalamra csúszik, és megérzi a zakóm alatt lapuló pisztolytáskát. Ez csak egy harminckettes kaliberű automata Colt, hétköznapi viselet, mégis összerezzen, eltávolodik, és szemlesütve siet ki a szobából. Mereven állok, minden értelemben.

***

 💖 Szia! Nagyon örülök, hogy végigolvastad ezt a fejezetet. 💖

⭐ Ha tetszett, akkor nyomj egy csillagot, és ha van bármilyen meglátásod, kérdésed, hozzáfűznivalód, akkor bátran kommentelj! ⭐