Dél-Zéika vadrózsái: Celestina

19. Celly

2012. június 22.

Nagyon melegem van. Felülök az ágyban, a hátamon csorog a víz. Álmodtam valamit, anya is benne volt, de másra nem emlékszem. A homlokomhoz kapok, a tenyerem megcsúszik a verejtéken. Lázam lenne?

Kiülök az ágy szélére, és belebámulok a sötét szobába. Egyedül a telefonom kijelzője világít, töltőn hagytam éjszakára.

Ez vajon butaság? Mi van, ha kigyullad? Furcsa, hogy ez jut eszembe. Máskor nem vagyok ennyire aggodalmas.

Kihúzom belőle a tápkábelt, és feloldom a képernyőzárat. Örültem volna, ha Magnus ír egy üzenetet, de nem tette. Amikor elbúcsúztunk, jó éjszakát kívánt, majd megcsókolt, és végül is itt van az épületben, mégis olyan távolinak érzem őt. Későre jár ahhoz, hogy én írjak neki? Hajnali fél egyet mutat a kijelző.

Nem, nem írhatok. Nevetségesen kétségbeesettnek tűnne.

Leteszem a telefont, és egy hőhullám söpör át a testemen. Különös. A szám kiszáradt, mintha egy csepp felesleges víz sem maradt volna a testemben, hogy nyállá váljon. Innom kell.

Feltápászkodom és megszédülök. Mi történik velem? Beteg vagyok? Elkaptam valami nyári náthát? Neels azt mondaná, biztosan a szifilisz egyik tünetét produkálom.

És anyám? Véletlen lenne, hogy megjelent az álmomban? Legutóbb akkor láttam, amikor el akartak rabolni Fontanában. Az a pasas, cirill betűkkel a nyakán. Egy keresztet formált, és... Elhessegetem a gondolatot. Csak egy rossz emlék, ami most nem fog segíteni. Egy pohár víz, arra van szükségem.

Kilépek a folyosóra. Nem kapcsolok lámpát, nem akarom felhívni magamra a figyelmet. Gyorsan inni szeretnék a konyhában, aztán visszafekszem aludni. Remélhetőleg nem találkozom addig senkivel.

Felérek a lépcsőfordulóba, az ajtó alól fény szűrődik ki. A konyhában ég a lámpa.

Ki lehet ott ilyenkor?

Fülelek. Beszédet hallok. Ximena telefonál. Suttog, egy szót sem értek belőle. Azt hiszem, nem is tartozik rám. Talán leghelyesebb, ha várok itt egy kicsit, amíg befejezi, és aztán megyek be a vízért. Vagy igyak a lenti fürdőszobában a csapból? Ott nincs pohár.

Ekkor az ajtó kinyílik, szemsértő fény árad odabentről, és Ximena döbbent arca néz vissza rám. A telefont még tartja, de azonnal kinyomja, amint észrevesz.

– Te meg mi a fenét keresel itt? – mordul rám. Az indulattól rángatózik az ajka.

– Csak inni akartam egy pohár vizet – hebegem, és hátrálok. Megrémít a dühe. Mi rosszat tettem? Fogalmam sincs.

De álljunk csak meg!

Ha Magnus a pasim – vagy valami olyasmi –, akkor Ximena nem beszélhet így velem, és többet nem adhatja a legvacakabb munkákat a házban!

– Nem tettem semmi rosszat! – felelem határozottan. Szándékosan nem említem, hogy hallottam beszélni. Elvégre egyetlen szót sem csíptem el belőle.

Ximena tétován méreget.

– Mióta sertepertélsz itt?

– Ebben a pillanatban értem ide! – Keményen állom a farkasszemet. Ximena elindul felém, én azon töprengek, mit fogok mondani, ha belém mer kötni. „Magnus Kondor a pasim, ahogy tanácsoltad! Nem érhetsz hozzám, nem büntethetsz meg!"

– Tűnés az útból! – szól undorral, én pedig a falhoz simulok. Ximena némán baktat le az alagsori szárnyba, a telefont a köténye zsebébe mélyeszti.

Mi volt ez? Mi a fenéről csevegett? Titkol valamit? Tilosban járt? Eddig is egy undok szipirtyó volt, aki készakarva hallgatott előttem a vén Kondor szadista természetéről, de az imént magán is túltett.

Belépek a konyhába, hogy végre megigyam azt a nyomorult pohár vizet. Csorog rólam a veríték, szédelgek és balsejtelem bujkál bennem. Bekúszik a bőröm alá, mint valami féreg, és körbetekeredik a mellkasomon. Előveszek egy poharat a szekrényből.

Az az álom.

Megeresztem a csapot.

Bár emlékeznék rá.

Csobog a víz.

Azóta érzem magamat rosszul.

A pohár színültig telik, hideg víz folyik le a kezemen.

Megjelent benne anyám, ami általában rossz ómen. Akkor tér vissza hozzám, ha látja, hogy bajban vagyok.

A mosogatónak támaszkodom, és fenékig húzom a poharat, majd kiöblítem, és a csöpögtetőre rakom. Hűvös borzongás fut végig a hátamon. Nyitva van egy ablak?

Megfordulok.

Az fejét hátraszegi.

Kitört a nyaka.

Pernella.

Itt áll előttem, kitört nyakkal, hullamerev testtel. Eltátom a számat, sikoltani akarok, de egy hang se jön ki a torkomon.

Semmivé foszlik.

Görcsösen markolom a mosogató peremét. Nem, ezt ne! Nem akarom többé látni! Mi a fenét akar tőlem? Figyelmeztet? Ő ma a második szellem. Anyám... Megjelent. Már biztos vagyok benne, hogy megjelent. Visszasietek a szobámba, és írok Magnusnak.

Lakás kell Vittoróban.

Most.

***

💖 Szia! Nagyon örülök, hogy végigolvastad ezt a fejezetet. 💖

⭐ Ha tetszett, akkor nyomj egy csillagot, és ha van bármilyen meglátásod, kérdésed, hozzáfűznivalód, akkor bátran kommentelj! ⭐