Dél-Zéika vadrózsái: Celestina

2. Celly

2012. június 16.

A kapu felett esztergályosmunka hirdeti: „Az árulóink a keselyűk begyében lelik végső nyugtukat." Ez a Kondor család mottója, immáron kétszáz éve. A míves, sűrű vasrács hangtalanul siklik előttem, és megpillantom az ódon, fehér kúriát. Nincs időm megfigyelni, a Kondor-klán katonái azonnal körém sereglenek. Terepszínű zubbonyuk alapján a dél-zéikai hadsereggel is összetéveszthetők, de a vicsormintás kámzsa nem hagy kétséget. Ők a maffia szolgái. Dermesztő a közelségük.

Az egyik elveszi a csomagomat, hogy átvizsgálja. Csak pár alapvető holmi van benne: ruhák, cipők, piperék. Mialatt a másik fémdetektorral ellenőriz, fegyver után kutatva, és megkérdezik, van-e mobilom.

Nincs.

Nincs rá pénzem. Ha lenne telefonom, valószínűleg elvennék. A maffiavezér, a vén Kondor köztudottan paranoiás, és esze ágában sincs megadni a lehetőséget az új szobalánynak, hogy kémkedjen. Nem mintha szándékomban állna. Csak pénzt akarok gyűjteni, és ez egy nagyon jól fizető állás. Ráadásul biztosítják a szállást is, ami épp kapóra jön, ugyanis a házunk porig égett. A Kondor-birtok pedig a legjobban őrzött hely egész Dél-Zéikában.

A detektor némán járja be a testemet, az orromba bekúszik a megtermett férfiak izzadságszaga, keveredik a kertből áradó rózsaillattal. Remélem, nem tart sokáig az ellenőrzés, ugyanis a hajválasztékomat perzseli a déli napsütés.

Az őrök komolyan veszik a feladatukat, nagy hűhót csapnak körülöttem. Nevetséges. Talán arra számítanak, hogy egy kamaszlány csomagja tele lesz fegyverrel? A tamponos dobozba töltényt képzelnek, a nyuszis papucsomba talán zsebkést rejtettem, a farmerom zsebébe pedig biztosan befér egy géppisztoly. Hát hogyne.

Némán tűröm a folyamatot, közben a villát bámulom. Háromemeletes, fehér, viktoriánus épület, óriási, gondozott kerttel. Az elkövetkezendő egy évben itt fogok lakni.

Egy hónapja készülök erre, most mégis megrémít a gondolat. A Kondor családnak rossz híre van, különösen az öreg Kondornak és a két idősebb unokájának. A Kondor fiúk hasonló korúak mint én – Magnus Kondor velem egyidős, a bátyja, Kornelius pedig két évvel öregebb –, és ők a család örökösei. Ez minden ismeretem róluk, és többet nem is akarok megtudni. Nem egyszerű, elkényeztetett, gazdag fiúk. Annál jóval elvetemültebbek. A családjuk élet és halál ura ezen a földön. Ez formálta a személyiségüket, akár köszörű a kést. Távol kell tartanom magamat tőlük. Nagyon remélem, hogy az a fiú, akit tavaly láttam Fontanában, már nem emlékszik rám.

A gondolataimból távoli lövések hanga térít vissza, majd a katonák kérdéseinek sortüze. Csak a szokásos rutin, és tudják a válaszokat. Van-e bármi kapcsolatom az Alfardo-klánnal, hűséges vagyok-e a Kondor-klánhoz, tudom-e, hogy az árulás büntetése halál, és a többi. Természetesen hűséges vagyok. A nagybátyám ajánlott be a munkára, aki klántag. Máskülönben itt sem lennék.

A katonák elégedettek a válaszaimmal, és végigkísérnek az udvaron. A levegőben levendula és frissen nyírt fű illata száll, a házhoz vezető sétányt kellemesen beárnyékolják az ősöreg platánok, alattuk alig érzem a déli hőséget.

Az ajtóban az idős házvezetőnő vár, kelletlenül mér végig.

– Soványka vagy – állapítja meg köszönés helyett.

– Jól bírom a munkát – felelem konokul. Hozzá képest valóban vékony és alacsony vagyok. Tenyeres-talpas, kerek, napcserzette arcú asszony. Déli típus – mint itt mindenki –, barna szemmel, sötét hajjal, amibe ősz szálak vegyülnek.

– Az majd elválik – von vállat, és beinvitál. Csodálkozom, hogy nincs cselédbejárat. A régi, kosztümös filmekben a szolgák sosem használhatják a főbejáratot.

A katonák távoznak, és mielőtt bezáródik mögöttem az ajtó, újabb dörrenéseket hallok. A zsigereim összerándulnak a hangtól. Vajon kivégeztek valakit? Nem kérdezek róla. Nem ajánlatos.

– Ön Ximena, igaz? – kérdem óvatosan.

– Ki más lennék? – kérdi az asszony, és a hallba vezet. Most veszem csak észre, hogy biztonsági kamerák kereszttüzében állok. A napfény visszaverődik a selyemtapétáról, és eltéved a hatalmas helyiségben. A mennyezetről kristálycsillár lóg, a falakon olajfestmények és vadásztrófeák függenek. A preparátor eleven pózban rögzítette őket az örökkévalónak. Az élet szentségének karikatúrái.

Ximena magyarázatba kezd a házirendről. Ismét egy felesleges beszélgetés. Már mindent tudok. Bármit is hallok a villában, az hétpecsétes titok, a birtokot csak engedéllyel hagyhatom el, a vén Kondort pedig ajánlatos olyan messze elkerülnöm, amennyire csak lehet. Rémes pletykák keringenek róla, bár tény, hogy a magas beosztású klántagok készakarva állnak kegyetlen ember hírében.

Tudtam, hova jöttem, mégis vágtázni kezd a szívem, amikor ráeszmélek, valóban itt vagyok. Zsigeri reflex, akár a velem túlvilágról szemező, kitömött őzsutáé. Dél-Zéika legbefolyásosabb családjának otthonában vagyok. A sorskönyvemben új fejezet nyílt.

Szia! Nagyon örülök, hogy végigolvastad a fejezetet! Ha tetszett, akkor mindenképpen nyomj egy csillagot, és ha van bármilyen meglátásod, kérdésed, hozzáfűznivalód, akkor bátran kommentelj!