Dél-Zéika vadrózsái: Celestina

18. Magnus

Hangtalanul osonok végig a házon. Fogalmam sincs, merre jár nagyapa, de nem örülnék neki, ha összefutnánk. Tartok tőle, hogy az arcomra forrt vigyor elárulna. Jobb a békesség.

Sikeresen lopózok vissza a szobámba, magamra zárom az ajtót, majd leülök a laptopom elé. Ideje lakásokat keresni Vittoróban. Böngészem a hirdetéseket, a kezem folyton az arcom elé téved, mert érzem rajta Kiscsillag illatát. Eszem ágában sincs lemosni. Isteni. Alig várom, hogy folytassuk. Egész jól fogadta a bénázásomat. Azt hiszem, egy része fel sem tűnt neki, és egy rossz szava sem volt, amikor egy pillanat alatt elsültem tőle. Kicseszett kínosan érintett, de a francba, már attól közel voltam a csúcshoz, hogy láttam őt élvezni. A következő találkozónk előtt muszáj leszek kiverni. Még egy ilyen bakit nem engedhetek meg magamnak. Jól akarom csinálni, le akarom nyűgözni. A legjobbat érdemli, és én meg fogom neki adni, minden lehetséges módon. Működni fogunk.

Kiscsillag, máris hiányzol.

A telefonomért nyúlok, üzenni akarok neki. Nincs mondandóm, egyszerűen kényszer érzek, hogy írjak neki. De mit? Az az orosz duma nagyon bejött neki, de cirill betűkkel inkább nevetséges lenne, mint szexi. Felnyitom a telefont, és egy új üzenet fogad. Celly írt? Azonnal megnyitom, de csalódásomra a bátyám az.

„Kirúgta Atticust."

Mereven bámulom a kijelzőt. Mi van? Tárcsázom a tesómat, aki ugyan a szomszéd szobában lakik, de irritálja a kopogás. Mint oly' sok minden.

– Mi történt? – szólok bele, amint hallom, hogy felveszi.

– Nem mondja el. Próbáltam egyenes és keresztkérdésekkel is, de bedühödött. Atticus nem veszi fel. Nem tudom, mi történt – feleli Neels. Felzaklatta a dolog. Ilyenkor a hangja monoton, tárgyilagos. Leplezi az érzelmeit. Ebben profi.

– Basszus... – suttogom, és eszembe jutnak a rossz nyelvek, a pletykák az öregről. Talán nagyapa tényleg elvesztette az eszét. Talán az uralma a végéhez közeledik. Talán a biztonsági rendszer a házunkban kijátszható. Azonban a kapitányok civil állást töltenek be a Betra Holding Limitedben, a bevételük nagy része a cégből származik. Függenek tőlünk. Az egyetlen mód, hogy ezt a viszonyt felszámolják, ha kiiktatnak mindenkit a családomból, akinek tulajdon- vagy örökösödési joga van a vállalatban. Ha veszítünk, akkor mindent veszítünk: a státuszunkat, a vagyonunkat és az életünket. Most egy lépéssel – jobban mondva egy népszerűtlen döntéssel – közelebb kerültünk ehhez a végzethez.

– Ez... Ez baj – mormogja Neels.

– Atticus vajon hogy fogadta?

– Nem tudom. – Neels úgy beszél, mintha felolvasná valahonnan. – Valami nem okés. A fontanai klángyűlésen is fura volt nagyapa.

– És a klánnak mit mondott, miért válik meg tőle?

– Semmit. Ez a legrosszabb az egészben. Egyetlen kibaszott indokot sem hozott fel. Összehívta Fontanát, Goldville-t meg Pandorát, és azt mondta, adják tovább a hírt.

– Ott sem volt az összes kapitány?

– Nem. Magnus, te figyelsz egyáltalán? Nem volt ott mindenki. Kibaszottul ciki az egész. Azt sem tudom, Atticus tudta-e, mi vár rá.

– Valami hirtelen döntés lehetett... – töprengek. Nyugalmat erőltetek magamra, de a gyorsuló pulzusom elárul. – Kijelölte az új jobb kezét?

– Nem. Azt mondta, egyelőre nem lesz új.

– Ezt nem fogják jó szemmel nézni – mormogom.

– Ezt nagyon nem.

Nyársként fúródik belém az aggodalom. A klán rendje úgy inog, akár a meglökött asztalon táncoló pohár, abban a pillanatban, amikor még nem látszik, hogy nyugvópontra jut-e vagy kiborul. Atticus köztiszteletben áll, nagyapáról pedig az a hír járja, hogy kezdi elveszteni a józan eszét. Megjegyzem, jogosan.

– Neels! Át tudnád venni a vezetést?

– Tessék? – Neels hangja udvarias. Rossz jel.

– Ha nagyapát leváltják.

– Egy vezért nem váltanak le.

Síri csend.

– Akkor... – Berekedek, keresem a szavakat. Cellynek el kell tűnnie innen. – Ha lemondana.

– Nem fog.

Hallgatunk.

– Át tudnád venni a klánt, bármilyen esetben? – kérdem. Nem tudom, mit jelent, ami történt. Nem tudom, mit jelentenek a nagyapáról keringő pletykák.

– Persze. – Neels hangja színtelen. Újra és újra lejátszom a fejemben, ahogy kiejti a szót. Keresem a mögöttes jelentést, miközben egy másik gondolatszál a cég körül tekereg. Azt nem vehetik csak úgy el tőlünk. A családnak szinte kizárólagos a részesedése. Kilencvenhét százalékos tulajdonosok vagyunk. Képtelenség, hogy megszerezzék. Ez még Dél-Zéikában is nonszensznek tűnik.

– Egyáltalán mi van nagyapával? Mitől kattant be?

– A piától – zárja rövidre Neels. – A piától és jerberosától együtt.

– De miért iszik rá? Mi baja van?

– Nem tudom.

– Régebben nagykoponya volt. Most meg... már lassan a józan eszét is elveszti.

– Fiatalon egy zseni volt. Mindenki ezt mondja. Nem tudom, öcsi. Paranoia. Fél valamitől, de nem vallja be, helyette vedeli a whiskyt.

– Ötleted sincs?

– Nincs.

Csend. Van egy olyan érzésem, hogy Neels tart tőle, nagyapa sorsára jut. Meg van róla, győződve, hogy ő is paranoiás. Nem az. Egyszerűen csak seggfejek vesznek minket körbe.

– Rex... – szól hirtelen Neels. – Sokat melózik a cégnél? Mármint orosz ügyfelekkel?

– Aha. Most épp jerberosát adunk el. Ott még nem illegális, teaként akarja egy orosz cég árulni.

– Fasza. Lefekszem – veti oda Neels. – Jó éjt.

– Jó éjt – felelem a süket telefonnak. Azt hiszem, Neels is elhallgat valamit. Nagyapa lassan már csak árnyéka a régi önmagának. Lobbanékony, agresszív árnyéka.

Visszatérek a lakásnézéshez. Ki kell juttatnom innen Cellyt.

***

💖 Szia! Nagyon örülök, hogy végigolvastad ezt a fejezetet. 💖

⭐ Ha tetszett, akkor nyomj egy csillagot, és ha van bármilyen meglátásod, kérdésed, hozzáfűznivalód, akkor bátran kommentelj! ⭐