Dél-Zéika vadrózsái: Celestina

22. Celly

2012. június 24.

– A vénember hazajött! – Neels fojtott hangon mordul ránk. Először azt hiszem, csak álmodom, aztán ráeszmélek, hogy ez a valóság, és én meztelenül fekszem Magnus ágyában. Felforrósodik az arcom, végigsöpört rajtam a rettegés. Te jóságos ég! Le fogunk bukni! Mi lesz ennek a következménye? Az öreg úgy tudja, szifiliszem van! Nem lehetnék itt, az unokája ágyában!

A takaróhoz kapok, az szerencsére eleget fed, így Neels nem látja a testemet.

– Mi a faszért nem veszed fel a telefont? – sziszeg rá Neels Magnusra.

Magnus olyan hirtelen ül fel, hogy majdnem lerántja rólam a lepedőt. Belemarkolok, követem Magnus mozdulatát, és igyekszem magam takarásban tartani. Neels az ajtóban áll, tajtékzik.

– Keljetek már fel, mindjárt idejön!

– Bassza meg – motyogja Magnus, közben vet rám egy riadt pillantást. – Hol van?

– A kibaszott szobájában! – Ami pár ajtóra tőlünk nyílik. Ha a vén Kondor most beront, az a teljes lebukás. Remegni kezdek, a pulzusom a fülemben lüktet. Már az sem érdekel, hogy ruha nélkül vagyok egy szobában Neelsszel.

– Felöltözöm – nyögöm ki, és a takarót magam köré gyűrve, Magnus pucérságával mit sem törődve, kikászálódik az ágyból.

– Ne szarakodj! – suttogja Neels. – Inkább bújj az ágy alá!

Ennyire szoros a helyzet? Könnyek szöknek a szemembe.

Neels elfordul. Azt hiszem, sejti, hogy nincs rajtam semmi. Villámgyorsan vetem magamat a padlóra, hogy az ágy alá kússzak. Magnusból csak a lábfejét látom, ő a nappali ágytakarót igazgatja el, hogy az a földig lógjon. Félhomály borul rám, az ágyrácsot bámulom. Remegek, a fogaim összekoccannak a félelemtől. Az a végnél is rosszabb, ha az öreg meztelenül talál itt. Egek, mi lesz ha kiderül, hogy Neels hazudott a szifiliszről? Ő is bajba kerül! Miattam.

Hallom, ahogy az erkélyajtó kinyílik, Magnus téblábol, halkan szitkozódik, ruhák susognak.

– Mi van a telefonoddal? – ismétli Neels. – Háromszor hívtalak!

– Nem ébredtem fel rá – dünnyögi Magnus.

– Egyikőtök sem? Cellyé hol van?

– A szobámban – suttogom.

– Hát ez kurva jó, gratulálok nektek! – Neels majd' felrobban a fojtott indulattól. Megérint, mennyire védi a testvérét. Falaz nekünk. Folyton falaz nekünk. – Most már kuss van mindenkinek! – suttogja vérfagyasztón, és egy pillanat múlva megtudom az okát.

Nyílik az ajtó.

– Most keltél fel? – mennydörgi Vincent Kondor. – Miért nem veszel példát a bátyádról, kölyök? – Tompa puffanást hallok. Megütött valakit? Vagy csak hátba veregette Neelst?

Magnus egy pillanatig hallgat. Én levegőt sem veszek.

– Nem szólt az ébresztőm – feleli végül. Gyenge kifogásnak hangzik. Szorosan behunyom a szememet, és erősen fohászkodom, hogy ép bőrrel megússza.

– Én a nappal kelek, te kis semmirekellő! Szedd össze magad, és gyere a szobámba! – förmed rá a vén Kondor. – Te meg fiacskám, indulj a lőtérre! – Ismét puffanás, majd léptek zaja, és az ajtó becsukódik. Azt hiszem, Neels kiment, és az öreg követte.

A francba. Magnus bajban van.

Fülelek. Még a szobában van? Vagy ő is kiment? Egyedül vagyok? Meg merjek moccanni? Meddig feküdjek itt?